Körülbelül tíz évvel ezelõtt olvastam a párizsi Tudományos Akadémia Tudománytörténetében, hogy a híres Amontons az általa feltalált hõmérõvel felfedezte, hogy a víz állandó hõfokon forr. Azonnal óriási vágyat éreztem, hogy magam is hasonló hõmérõt készítsek, és saját szememmel gyõzõdjem meg a természet eme gyönyörû jelenségérõl és a kísérlet igazságáról.

Ezért hozzáláttam a hõmérõ elkészítéséhez, de gyakorlatlanságom okán próbálkozásaim többszöri ismétlés után is kudarcba fulladtak; és miután más ügyek megakadályoztak a hõmérõvel való foglalatosságban, kísérleteimet alkalmasabb idõre halasztottam. Noha képességem és idõm cserben hagyott, lelkesedésem nem lohadt, és mindig vágytam arra, hogy megtekinthessem a kísérlet eredményét. Azután eszembe jutott, hogy a természeti jelenségeknek ez az igen gondos megfigyelõje mit írt a barométer korrekciójáról; megfigyelte ugyanis, hogy a higany változó hõmérséklete egy kicsit (de eléggé érzékelhetõen) megváltoztatja a barométer higanyoszlopának magasságát. Ebbõl azt szûrtem le, hogy higannyal is készülhetne a hõmérõ, a mûvelet nem is lenne túl nehéz, és ezzel a mûszerrel elvégezhetném azt a kísérletet, amelyre oly hevesen vágyakoztam.

Amikor a tervezett hõmérõ elkészült (sok tekintetben talán nem volt tökéletes), az eredmény megfelelt reményeimnek, és nagy örömmel tapasztaltam az állítás igazságát.

Három év telt el, közben optikai és egyéb munkákat végeztem, amikor elkezdett izgatni, vajon más folyadékok is állandó hõfokon forrnak-e.

Kísérleteim eredményeit az alábbi táblázat tartalmazza; az elsõ oszlopban a folyadékok, a másodikban a fajsúlyok, a harmadikban a forrásnál elért hõmérsékletek szerepelnek.
 

Azért láttam jónak a fajsúlyok közlését, mert ha mások kísérletei eltérõ eredményt adnának, el lehet dönteni, hogy a különbség a fajsúlyok különbségébõl vagy más okból fakad-e. A kísérleteket nem egyszerre végeztem el, ezért a folyadékokat különbözõ hõmérséklet- vagy hõhatások érték, de mert a sûrûségük különbözõképpen és egyenetlenül változott, számítással mindet 48 fokra vonatkoztattam; ez az érték foglalja el hõmérõimen a középsõ helyet a leghidegebb határ, amelyet mesterségesen kaptam víz, jég, sal ammoniacum [ammónium-klorid] s tengeri só keverékével, és aközött a hõérték között, amely az egészséges ember vérének felel meg.