Annak a törvénynek a bemutatására, melyet bejelenteni szándékozunk, a táblázat a különbözõ egyszerû testek relatív atomtömegeit is tartalmazza fajhõik mellett. Ezek a tömegek, mint ismeretes, az egymással kombinálódó elemi anyagok tömegei közötti összefüggésekbõl származnak. A legtöbb kémiai vegyület arányait hosszú évek óta olyan gonddal határozzák meg, hogy a felhasznált adatokat csekély bizonytalanság terhelheti csupán. De miután nincs szigorú módszer annak a meghatározására, hogy a különféle atomokból valójában hány kombinálódik, az elemi molekulák relatív tömegének megállapítása valamelyest mindig önkényes; az így keletkezõ bizonytalanság azonban csak két–három olyan számra terjed ki, amely egymással igen egyszerû arányban áll. Választásunkra a továbbiak elegendõ magyarázattal szolgálnak. Egyelõre mindössze annyit jegyzünk meg, hogy a kiválasztott számok között egy sincs, amely ne felelne meg a legmegalapozottabb kémiai analógiáknak.

A táblázat adatainak segítségével könnyen kiszámíthatjuk a különféle atomok hõkapacitásai közötti összefüggést. Ebbõl a célból megjegyezzük, hogy az észlelésbõl kapott fajhõkbõl úgy határozhatók meg maguknak a részecskéknek a fajhõi, hogy az elõbbieket elosztjuk az összevetésben szereplõ, azonos tömegû anyagokban levõ részecskék számával. Világos, hogy azonos tömegû anyagban a részecskék száma fordítottan arányos az atomok sûrûségével. A kívánt eredményt tehát úgy kapjuk meg, ha a kísérleti úton nyert hõkapacitásokat megszorozzuk a megfelelõ atomok tömegével. Így jutunk a táblázat utolsó szereplõ szorzatokhoz.

A számokra pillantva figyelemre méltóan egyszerû összefüggést fedezünk fel, és ebbõl olyan fizikai törvényre következtethetünk, amely az összes elemi anyagra kiterjeszthetõ és általánosítható. Ezek a szorzatok, amelyek a különbözõ atomok hõkapacitásait fejezik ki, olyan közel esnek egymáshoz, hogy a csekély különbségek semmi másból nem származhatnak, mint a hõkapacitások mérésével vagy a kémiai elemzéssel járó elkerülhetetlen hibákból, különösen akkor, ha meggondoljuk, hogy egyes esetekben a kétféle hiba egymást erõsítheti az eredményben. Az általunk megvizsgált anyagok száma és sokfélesége miatt a most megmutatott összefüggést lehetetlen puszta véletlennek tekinteni. Jogosnak tartjuk ezért a következõ törvény elfogadását:

Az összes egyszerû test atomjának pontosan ugyanaz a hõkapacitása.

Emlékezvén arra, amit az elõbb a relatív atomtömegek megállapításában rejlõ bizonytalanságról mondottunk, könnyen belátható, hogy a most megállapított törvény másként szól, ha a részecskék sûrûségére a miénktõl eltérõ feltevést fogadnak el; de ez a törvény minden esetben egyszerû arányt fog megállapítani az elemi atomok tömege és fajhõje között; s tudjuk, hogy ha egyformán valószínû hipotézisek között kell választanunk, annak a javára kell döntenünk, amelyik a legegyszerûbb összefüggést állapítja meg az összehasonlított elemek között.

Bárhogyan vélekedjünk is errõl az összefüggésrõl, a kémiai elemzés eredményének próbaköveként szolgálhat, és egyes esetekben ez lehet a legpontosabb módszer bizonyos kombinációk arányainak megállapítására. De ha további munkánk során semmilyen tényezõ nem gyengíti jelenlegi elképzelésünk valószínûségét, a törvény azzal a további elõnnyel is jár, hogy jól definiált, egységes módszert ad a közvetlen vizsgálatba bevonható összes egyszerû test relatív atomtömegének megállapítására.