Arisztotelész
(Kr. e. 384–322)
A keletkezésrôl és a pusztulásról
Részlet
in: Both Mária – Csorba F. László: Tudománytörténet I. Szöveggyûjtemény, Gondolat Kiadó, Budapest, 1994
[ . . . ] A régiek közül tehát némelyek azt mondják, hogy az, amit keletkezésnek neveznek, egyszerû változás, némely mások pedig, hogy változás és keletkezés. Ugyanis ahányan [csak] azt mondják, hogy a mindenség egyetlen valami, és egyetlen dologból származtatnak mindent, azok számára szükségszerûség, hogy a keletkezést változásnak mondják, hogy arról, ami valójában keletkezik [csak annyit ismerjenek el], hogy változik, akik viszont egynél többnek tételezik az anyagot, miként Empedoklész, Anaxagorasz és Leukipposz, azok számára más a szükségszerûség.
[. . . Anaxagorasz] az ôsanyagokat sokfélének mondja, miként mások is. Ugyanis Empedoklész az anyagi tényezôket négynek mondja, Anaxagorasz pedig végtelen soknak, miként Démokritosz és Leukipposz is. Mert emez azonos részecskékbôl összetett ôsanyagokat tételez föl, például a csontot, húst és velôt; és a többiek közül mindazokat, amelyek mindegyikével a "részlet" rokon értelmû; Démokritosz és Leukipposz viszont azt mondják, hogy oszthatatlan részekbôl vannak összetéve a többi dolgok, a részecskék pedig sokaságuk és alakjuk szempontjából is végtelen sokan vannak, egymástól különböznek az ôket alkotó anyagban, az elhelyezkedésben és az elrendezôdésben. [ . . . ]
Ezért és ezen a módon mondja Empedoklész is, hogy a természet semminek, hanem csupán az összekevert dolgoknak a keveredése és kibékítése. Világos tehát, hogy az ô állításuk a feltevéshez illôen szól így. [ . . . ]
Vissza | http://www.kfki.hu/chemonet/
http://www.chemonet.hu/ |