Theophrastus Bombastus von Hohenheim (Paracelsus)
(14931541)

Paragranum
Részlet
15291530

Helikon Stúdió, 1989


... Melyik tudós és tapasztalt ember keresné az orvost a külsô látszatban? Semelyik sem; de ki keresi a külsô látszatban? Az oktalan elme. Mire alapul mármost az olyan orvoslás, melyre egyetlen tudós sem kíváncsi; nem mutatkozik benne filozófia sem, nem tapasztalni benne alkímiát sem, nem érezni benne erényt sem? S amiért elmondom, hogy minek kell meglennie egy orvosban, szerintük azért Cacophrastusra kell változtatnom a nevemet, mikor pedig igazán Theophrastusnak hívnak, fajtám és keresztelésem okán.

Jól megértsétek pedig, hogy miként tekintem az orvoslás alapját, mi mellett maradok és fogok maradni eztán is: a filozófiában, az asztronómiában, az alkímiában és az erényekben. Vagyis, az elsô oszlop a föld és a víz teljes filozófiája; a másik oszlop az asztronómia és az asztrológia, a lég és a tûz két elemének tökéletes ismeretével; a harmadik oszlop pedig az alkímia, maradéktalanul, valamennyi eljárásával, tulajdonságával és a négy nevezett elem mesteri uralásával; a negyedik oszlop pedig az erény, kísérôje az orvosnak mindhalálig, záróköve és támasztéka a többi három oszopnak. S jól figyeljetek rám, mert nektek is ebben a négy oszlopban kell jártasnak lennetek, vagy pedig látni fogja minden falu minden parasztja, hogy miben áll a tudományotok: abban, hogy a fejedelmet-uralkodót, a várost-országot egyedül sarlatánsággal gyógyítjátok, s tudományotokról sem tudástok, sem igazságotok nincsen; s a feddés, amit kaptok, nektek, bolondoknak és képmutatóknak szól, nektek, állítólagos orvosoknak. De amiért én elfogadom ama négyest, ugyanúgy el kell fogadnotok nektek is, s nektek kell engem követnetek, nem nekem titeket Nektek engem, Avicenna, Galene, Razis, Montagnana, Mesue stb., nektek engem és nem nekem benneteket, ti Párizsból, Montpellier-bôl, ti Svábföldrôl, Meissenbôl, ti Kölnbôl és Bécsbôl valók, s ami még csak a Duna és a Rajna árja mentén fekszik, ti szigetek a tengerben, te Itália, te Dalmácia, te Szarmátia, te Athenis s te Görögföld, te Arabs és te Izraelita. Nektek engem, s nem nekem titeket, nem marad közületek egy a leghátsó ficakban sem, akit nem fognak a kutyák lehugyozni. Én monarcha leszek, s enyém lesz a monarchia, én kormányozom a monarchiát és kötök szíjat a derekatokra. Hogy tetszik nektek Cacophrastus? Ennek a szarnak Ie kell mennie a torkotokon.

Hogy lesz majd ínyetekre, szarvvitézek, ha a ti Cacophrastusotok fejdelem lesz a monarchiában, ti bajkeverôk pedig kéménykotrók Iesztek majd? Hogy fog tetszeni, ha Theophrastus szektája triumfálni fog, s be kell kéredzkednetek filozófiámba, s Pliniusotokat Cacopliniusnak, Arisztotelészeteket pedig Cacoarisztotelésznek kell majd hívnotok, én pedig ôket is és Porphyriusotokat, Albertusotokat stb. is az én szaromban fogom megkeresztelni, egész sógorságotokkal egyetemben? Teszi pedig majd nékem ezt a vis mineralis és a generatio mineralis, s ami a két polus között van, páncélom lesz, hogy asztronómiátokat és érmetszô tudományotokat a Pilátus-tóba hajítsam. Az alkímía pedig segédem lesz majd, hogy Aesculapotokat, Avicennátokat, Galenusotokat stb. meg valamennyi szerzõtöket alkáliban megfôzzem, és egy lombikban az utolsó szem piszokig elégessem; Vulcanusnak meg ként és szurkot, salétromot és olajat kell ráöntenie, s
még annál tisztábbra égetnie benneteket, mint aranyat a tûzben; meg kell mártóznotok még a piskolcban is; s akkor majd meglátjuk, hogyan kezeltek alább egy királyt; bizony, csiszolok rajtatok egyet még a darázskôvel is! A negyedik oszlop, az erény pedig olyan spektákulumot rendez majd nektek, amilyet a juristák egy gonosztevôrôl se képzeltek még el! Ó, hogy mulatnak majd rajtatok megrontott betegeitek! Jaj, a ti szegény Galenusotok lelke, ha halhatatlan maradt volna az orvoslásban, akkor nem ásták volna el manesét a poklok mélyére, ahonnan írt nekem, a pokolból keltezve levelét. Nem gondoltam volna, bizony nem, hogy az orvosok fejedelmének az ördög valagába kellett elköltöznie, mert famulusai bizony oda mennek utána, vagy legalábbís az öreganyja p...jába. Ha ô fejedelem az orvoslásban, s az egész orvoslás rajta alapul, akkor ôk meg a legnagyobb kópék az orvoslásban, akiket csak hátán hord a föld; bizonyságát is adják ennek, és követik ôt hûségesen.
 
 

Jegyzetek
 Avicenna, Galene, Razis, Montagnana, Mesue: az akadémiai medicina tekintélyei. Galenus vagy Galénosz (i. sz. 129199), görög származású római orvos, filozófus, a hippokratészi iskola eredményeinek rendszerezôje. Orvoseszménye, az univerzálisan kepzett orvos-bölcs, a iatroszophisztész, igazában ôse Paracelsus eszményének; amit Paracelsus
támad, az a galénoszi orvoslás spekulatív alapja, mely szerint az ember a négy ôselem tûz, víz, föld, levegô , az ezeknek megfelelô négy minôség meleg, nedves, száraz és hideg , ill. a négy testnedv vér, epe, nyirok és nyák keveréke. Utóbbiak eloszlásának jellege-minôsége, mennyisége-foka adja ki a négyféle vérmérsékletet: a vérmest, az epést, a mélabúst és a hidegvérût. A nedvek és komplexióik egyensúlya az egészség biztosítéka (eukrázia); megbomlásuk a betegség (diszkrázia), s az orvos dolga mindent megtenni az egyensúly helyreállításáért. Természetesen mind a galénoszi diagnózis, mind a patológia és a terápia is sokkal árnyaltabb ennél a sematizmusnál; Paracelsus mindennek akadémiai megdönthetetlenségét vonja kétségbe. Avicenna (Ibn Szina, 9801037), az arab orvos és polihisztor, miként Razis (Rhazesz, 850923) is a galenista gyógyászat közvetítôi voltak az európai középkor számára. Mesue (Ibn Mászavaihi) 9. századi keresztény vagy zsidó orvos Bagdadban; a II . századból ismert egy másik (Pszeudo-) Mesue, sokáig népszerû gyógyászati mûvek szerzôje. Montagnana olasz orvoscsalád; alapítója, Bartolomeo (14001460) egy Consilia medica címû mû írója.

Porphiriosz (232304) görög filozófus, Plótinosz tanítványa.

vis mineralis, generatio mineralis: az ásványokban lakó erô, ill. az ásvány képzôdése az elv, miszerint a teremtés emanatív láncolatában minden kreatúra részesül valahogyan a pneumából, s egy reá jellemzô "erô" hordozója, minden mágikus természetszemlélet lényegéhez tartozik így Paracelsus neoplatonizmusból, Kabbalából táplálkozó szemléletének lényegéhez is.

Aesculap: Aszklépiosz thesszáliai király, a görög orvoslás mitikus ôsatyja.

piskolc: antimonium, timsó, alkímiai alapszer, aranytisztításra használták (innen "balneum regis", királyfürdô neve).

darázskõ: mésztufa, Duft- vagy Duckstein, horzsakô néven is ismert; hagyományos csiszolóanyag.

manes: a túlvilágra távozott lélek.

ahonnan írt nekem: [az itt nem idézett] anonim gúnyvers  szerzôje keltezte "ex Inferis" (a pokolbol) üzenetét.
 

Adamik Lajos fordítása és jegyzetei

Vissza az alkímiai sorozat tartalomjegyzékéhez
Vissza a kémiatörténeti sorozat tartalomjegyzékéhez
http://www.kfki.hu/chemonet/ 
http://www.ch.bme.hu/chemonet/