Oszd a konyhasót két részre, oldd fel elegendõ mennyiségû közönséges vízben; önts A-t az oldatra ["A" itt kénsavat jelent; a recept titkát Glauber – szokásától eltérõen – nem akarta felfedni]; tedd a keveréket üvegedénybe vagy jól beburkolt üvegretortába, vagy cserépedénybe vagy cserépretortába. Tégy az edényre fejet, és kezdd a desztillálást tüzes homokban, fokozatosan növelve a tüzet; az elsõ melegítésre még nem savanyú flegma [nedvesség] távozik, amely összegyûlik; amikor a folyadék savanyúvá válik, cseréld ki a szedõt, és fogd fel a savanyú spirituszt. Folytasd a mûveletet, amíg már nem keletkezik több spiritusz, ekkor oltsd el a tüzet, és hagyd az edényt állni, amíg le nem hûl; ha lehûlt, vedd ki, és ha nem törött el, töltsd meg ismét az elõbbi anyaggal, és járj el úgy, ahogy tanítottuk. A flegmát nem szabad eldobni, hanem meg kell tartani, mert egy másik desztilláláshoz feloldhatjuk benne a sót (lévén a közönséges víznél jobb). Így minden font sóból egy font legjobb és legtisztább spiritusz lesz. Oldd fel az edényben vagy retortában visszamaradt sót vízben (ha egyik sem tört el), szûrd le, párologtasd el a vizet, és hagyd kristályosodni: a fehér kristályok csodálatos erõvel bírnak, amirõl az alábbiakban számolok be. ...

A jól elkészített Sal Mirabilis küllemre olyan, mint a jéggé fagyott víz; olyan, mint a salétrom kristálya ..., tiszta és átlátszó, s a nyelvre téve a jéghez hasonlatosan megolvad. Nem csípõs, nem is nagyon sós, de egy kis fanyar érzetet hagy maga után a nyelven. Ha égõ szénre dobjuk, nem ugrál és pattog, mint a konyhasó, nem is lobban lángra, mint a salétrom, nem izzik vörösen, nem bocsát ki semmilyen szagot; ilyen képességekkel semmilyen más só nem rendelkezik. ...

Elsõ helyen kell megemlítenem, hogy Sal Mirabilisem számos remek és rejtett erõvel bír, amennyiben nem csípõs és erõs, mint a többi só, ezért mind belsõ, mind külsõ használata helyet kaphat az orvoslásban. Külsõleg alkalmazva tisztítja az összes friss sebet és nyitott fekélyt, és gyógyítja õket: nem marja a sebet, nem okoz fájdalmat, mint a többi só. A szervezetben csodálatos hatást fejt ki, különösen akkor, ha olyan dolgokkal társul, amelyek hatását erõsíti, s melyeket olyan helyekre vezet, ahová meg kell érkezniük: mert a só a jó és a rossz erõknek egyaránt vezére, és magával viszi õket, amint csatlakoznak hozzá.

...
 
 

Olvassz meg két vagy három uncia Sal Mirabilist egy edényben vagy tégelyben, és dobj bele egy darab faszenet. Fedd be az edényt a fedõjével, és hagyd egy fél órát állni, hogy a só annyi faszenet oldjon fel, amennyit csak tud, és a többi, amelyet nem tud feloldani, maradjon feloldatlanul. Ezután öntsd ki az anyagodat, és vörös kõvé vált sót találsz benne, mely a nyelvre téve úgy éget, mint a tûz, ahogy az alkálisók is teszik. Mert a maró erõt megfordítja a növényi kén, és lúggá változtatja.

Ha ezt a vörös karbunkulust vízben oldjuk, zöld oldatot kapunk, s ha ezt leszûrjük, majd néhány órán át állni hagyjuk, fehér szín jelenik meg, míg további állás után sárga színt kapunk. Ennek egy cseppje ugyanúgy bearanyoz egy imperiált, mint a kén. Mert a faszén nem más, mint kén; természete ugyanolyan, mint az ásványi kéné, és áthatol minden fémen, kénytelen magát hozzájuk kötni, s minden tekintetben úgy viselkedik, mint az ásványi kén.

Glauber elõtt a sósavat vas-szulfát és konyhasó keverékének desztillálásával állították elõ. Glauber a sóból és a kénsavból egyszersmind nátrium-szulfátot is készített. Õ írta le elõször a kristályos nátrium-szulfátot, a Glauber-sót. Az anyagot olyan különlegesnek tekintette, hogy sal mirabilisnek (csodálatos sónak) nevezte el.