Vedd a legjobb magyar antimont [stibnit, antimon-szulfid] vagy más fajtát, ha úgy adódik, törd olyan finom porrá, amilyenre csak tudod, terítsd szét vékony rétegben egy (kerek vagy szögletes) cseréptálon, melynek vékony pereme van; tedd a tálat egy kalcináló kemencébe, szénbõl rakott tûz fölé, amelynek eleinte mérsékeltnek kell lennie. Amint látod, hogy füst száll fel az antimonból, keverd meg egy vaskanállal, és addig folytasd a keverést, ameddig el nem fogy a füst, és az antimon kis gömböcskékké nem ragad össze. Ekkor vedd ki a tûzbõl, törd össze megint finom porrá, tedd a tûzre, kalcináld, mint az imént, amíg nincs több füstje. Ezt a kalcinálást addig kell ismételni, amíg az antimon nem ad ki magából több füstöt, de nem áll össze gömböcskékké, és tiszta, fehér hamuvá lesz. Ekkor az antimon kalcinálása sikeresen befejezõdött.

Tedd a kalcinált antimont egy tégelybe, például olyanba, amilyet az aranymûvesek használnak az arany és az ezüst megolvasztására, és tedd erõs tûz fölé egy léghuzatos kemencébe vagy olyanba, amelynek tüzét hólyagokkal szítják fel, és hagyd, hogy az antimon olyan folyékony legyen, mint a tiszta víz. Ha meg akarod nézni, hogy az antimon üvegesen átlátszó-e már, márts bele egy hosszú, hideg vasdarabot, és nézd meg jól a ráakaszkodó antimont. Ha átlátszó és tiszta, rendben van; elérte érett állapotát. A kezdõknek tudniuk kell (ezek a megjegyzések azoknak szólnak, akik most tanulják csak a spagirikus mûvészetet), hogy az üveget, akár fémbõl, akár ásványból vagy más anyagból van, addig kell hevíteni, amíg éretté nem válik, és kristálytisztán átlátszó nem lesz. ...

Ha az antimon a mondottak szerint üvegessé vált, hevíts egy lapos, széles réztálat a tûz fölött, öntsd bele az antimont olyan tiszta és híg állapotban, ahogy csak tudod, és tiszta, sárga, kristálytiszta antimonüveget kapsz. Azt, amit antimonüvegnek nevezek, tapasztalataim szerint így lehet a legegyszerûbben, legjobban és leghatásosabban elkészíteni. ...

A közönséges antimonüveget porrá törik; hat granumot [kb. 0,3 g] vagy  többet meleg borban oldanak egy éjszakán át; reggel a bort az üledék nélkül megisszák; a bor hasmenéssel és hányással tisztít az antimonüvegben bennmaradt mérgezõ nyerseség által.
 

Végy egy rész finoman elporított antimont és porrá tört örmény sót [ammónium-klorid], azért hívják így, mert
Örményországból származik: keverd õket össze, tedd egy retortába, és desztilláld együtt. Ennek a desztillációnak a termékére önts forró desztillált  (közönséges) esõvizet, és [gondos mosással] távolíts el minden sót és keserû ízt.  Ekkor az antimon tiszta, ragyogó és fehér lesz. ...

Önts össze egy font antimont, fél font konyhasót és öt fönt tört téglát; tedd egy retortába és desztillálj sárga olajat, amikor az összes spiritusz eltávozik. Öntsd egy új edénybe és távolítsd el az olajosságot [vízzel mosva]; por marad majd vissza, ezt terítsd kõre egy nedves helyen, így nedves balzsamot nyersz, mely nagyon jót tesz a dögletes sebeknek.
 
 

Végy ugyanannyit a legjobb magyar antimonból és nyers borkõbõl [kálium-hidrogén-tartarát], és fele annyit salétromot; törd össze, olvaszd meg léghuzatos tûz fölött, öntsd réztálba, hagyd lehûlni, és megkapod a regulust ["kiskirály"; színfém]. A regulust háromszor vagy többször tisztítsd borkõvel és salétrommal, amíg ragyogó ezüstfehér nem lesz. ...

Végy két rész magyar antimont és egy rész acélt; olvaszd meg négy rész égetett borkõvel [kálium-karbonát] egy olyan vasmedencében, mint amilyenben az aranymûvesek finomítják az aranyat. Hûtsd le, vedd ki a regulust, távolíts el minden szennyet és salakot, majd törd finom porrá; miután megállapítottad a súlyát, adj hozzá háromszor annyi égetett borkövet; olvaszd meg, és öntsd a medencébe, mint az imént. Ismételd meg harmadszor, és a regulus nagyon finom és fényes lesz. Ha az olvasztást jól végezted – ez a legfontosabb mûvelet –, fényes fehér csillagot kapsz. A csillag olyan pontos lesz, mintha egy mester mérte volna ki körzõvel.

Basilius Valentinus nevû erfurti bencés szerzetes valószínûleg soha nem létezett. Az õ neve alatt megjelent számos munkát valószínûleg Johann Thölde írta. Az álnév célja feltehetõen az írások presztízsének növelése volt.