Georgius Agricola
(14941555)

Tizenkét könyv a bányászatról és kohászatról, amelyekben a bányászat és kohászat körébe tartozó hivatalokat, eszközöket, gépeket és minden egyéb dolgokat nemcsak a legérthetôbben leírja, hanem azokat még a kellô helyen beillesztett képekkel és a latin és német megnevezések feltüntetésével a lehetô legvilágosabban szemlélteti

De Re Metallica Libri XII
1556

(Részlet az ajánlásból)
Fordította: Becht Rezsõ
Szerkesztette: Molnár László, Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, 1985


... Minél csekélyebb azonban a bányatudományokat tárgyaló írók száma, annál csodálatosabb, hogy mennyi alkimista foglalkozott a fémeknek más fémmé való átváltoztatásának mûvészetével. Közülük a nagy tiszteletben álló és magas méltóságokkal kitüntetett, nagytudományú Hermolaus Barbarus sokakat név szerint sorol fel. Én még nála is többet nevezek meg, bár csupán a megrostálás után fennmaradó érdekesebbekre szorítkozom. Alkimista mûveket írtak tehát: Osthanes, Hermes, Chanes, alexandriai Zosimus nôvéréhez Theosebiához, Olympiodorus, Agathodaemon, Demokritos (nem az Abderites, hanem egy másik, nem tudom hová való), Orus Chrysorichites, Pebichius, Comerius, Joannes Apuleius, Petasius, Pelagius, Africanus, Theophilus, Synesius, Stephanus Heracleus császárhoz, Heliodorus Theodosiushoz, Geberus, Callides Rachaidibus, Veradianus, Augustinus Pantheus Venetus, Rodianus, Canides, Merlinus, Raimundus Lulius, Arnaldus Villanovanus, továbbá három nô: Cleopatra, a szûz Taphnutia és a zsidó Mária. Ezek az alkimisták mindannyian prózában írtak, egyedül Joannes Aurelius Augurellus Ariminensis írt versben.

 Még sok ilyen tárgyú könyv van, de ezek érthetetlenek, mert íróik a fogalmakat nem természetes nevükkel jelölik, hanem idegen, vagy saját alkotású szavakkal, de még ezt sem teszik egységesen, mivel az egyik ezt, a másik amazt a szót használja egyazon fogalom megjelölésére. Ezek a mesterek tanítványaikat olyan módszerekre oktatják, amelyeknek segítségével értéktelen fémeket különféle olvasztási eljárással mintegy az ôsanyag állapotába vezetnek vissza, belôlük a feleslegest eltávolítják, a hiányzót beleadják, és ezáltal valami nagyon értékeset, pl. aranyat vagy ezüstöt csinálnak, amely a cserépben vagy tégelyben történô olvasztáskor megmarad. Mármost, hogy ennek elvégzésére tényleg képesek-e, vagy sem, azt nem tudom eldönteni. De mivel sok író a legkomolyabban állítja, hogy célját sikerült elérnie, szinte úgy látszik, hogy hinni kell nekik. Másrészt azt olvassuk, hogy ez a mesterkedés még senkit sem tett gazdaggá, és magunk is azt látjuk, hogy ily módon halandó még nem gazdagodott meg, holott szerte e világon mindenütt voltak és vannak alkimisták, akik az éjt is nappallá téve minden erejüket és szorgalmukat megfeszítik. hogy minél nagyobb halom aranyat és ezüstöt csináljanak. Ezek után az egész dolog felettébb kétségesnek tûnik.

Ha azonban az írók puszta feledékenységbôl elmulasztották volna az emlékezet számára megôrizni azoknak a tanítómestereknek nevét, akik ezzel a mûvészettel megszedték magukat, akkor másrészt bizonyosnak látszik, hogy a tanítványok mestereik tanításait nem ismerik kellôen, vagy ha mégis ismernék, akkor nem alkalmazzák azokat. Hiszen ha megszívlelték volna a tanításokat, akkor nagy számukat tekintve már régen el kellett volna árasztaniok a városokat arannyal és ezüsttel. Csalárdságukat elárulják könyveik is, melyeket Platon, Aristoteles és más filozófusok nevével ékesítik, hogy ezekkel a hangzatos nevekkel az egyszerû emberek szemében minél nagyobb tudósoknak tüntessék fel magukat.

De van az alkimistáknak még egy másik fajtája is. Ennek tagjai nem változtatják át az értéktelen fémek szubsztanciáját, hanem a fémeket egyszerûen arany vagy ezüst színûre festve, új külsôt adnak nekik, hogy ezáltal másnak tûnjenek, mint amik valójában. Ha ezt a látszatkülsôt, mint valami idegen ruhát, a fémekrôl a tûz erejével lefejtjük, akkor viszszanyerik eredeti külsejüket. Az effajta alkimistákat, mint csalókat, nemcsak módfelett gyûlölik, hanem gaztetteikért még halállal is büntetik.

Nem kevésbé elvetemült az alkimisták harmadik fajtája. Ezek a szemfényvesztôk ugyanis egy széndarabkába ágyazott szemernyi aranyat, vagy ezüstöt tégelybe tesznek és azt állítják, hogy olyan anyagok hozzáadásával, amelyek képesek valami újat elôvarázsolni, auripigmentbôl aranyat, ónból vagy más hasonló fémbôl pedig ezüstöt tudnak csinálni. Különben az alkímia mûvészetérôl ha ugyan megérdemli ezt a nevet más helyen még bôvebben beszélek.

Most hadd térjek vissza a bányászatra. Tekintve, hogy errôl még egyetlen író sem írt kimerítôen, és az idegen népek a mi nyelvünket nem értik, illetve ha értenék is, a fentebb említett írók mûveibôl a bányászat tudományának csak egy kis részét sajátíthatnák el, ezért írtam meg ezt a tizenkét könyvet. Az elsô könyv mindazt tartalmazza, amit a bányászat, a fémek, a bányák és a bányászok ellen fel szoktak hozni. A második arra tanít, milyennek kell lenni a bányásznak, majd ismerteti a telérek felkutatásának módjait. A harmadik könyv a különféle teléreket, érctelepeket és azok vetôdését tárgyalja. A negyedik a telérek csapásirányának és dôlésének meghatározásáról szól, majd ismerteti a bányászati hivatalokat, munkaköröket. Az ötödik a telérek megnyitását és a bányamérést tanítja. A hatodik könyv tárgya a bányászati eszközök és gépek leírása. A hetedik az ércpróbákról szól, a nyolcadik az érc izzítását, zúzását, mosását és pörkölését tárgyalja. A kilencedik az ércolvasztási eljárásokkal foglalkozik. A tizedik arra oktatja a bányamûveléssel foglalkozókat, hogyan lehet az ezüstöt az aranytól és az ólmot az aranytól vagy ezüsttôl elválasztani. A tizenegyedik az ezüstnek a réztôl való elválasztását ismerteti, míg a tizenkettedik arra ad útmutatást, hogyan lehet sót, nátront, timsót, vitriolt, ként, bányaviaszt és üveget készíteni.

A vállalt feladatot igyekeztem minél jobban megoldani, bár azt terjedelme és sokrétûsége miatt tökéletesen nem tudtam teljesíteni. Sok munkát és fáradságot áldoztam rá, de nem kíméltem a költségeket sem, mert a teléreket, szerszámokat, edényeket, csatornákat, gépeket és kohókat nemcsak szavakkal írtam le, hanem rajzolókat is fogadtam olyan képek készítésére, melyeknek segítségével az ismeretlen dolgokat a jelenkor és a jövendô embere minden nehézség nélkül megértheti. Szép számmal kellett olyan szavakat használnom, melyeket eleink minden magyarázat nélkül hagytak reánk, mert értelmük valaha mindenki elôtt ismeretes volt. Amit magam nem láttam, vagy nem olvastam, vagy pedig szavahihetô emberektôl meg nem tudtam, azt elhagytam; tehát minden, amit személyesen nem láttam, nem olvastam vagy amely hallomásból ismert dolog helyességérôl meg nem gyôzôdtem, az leíratlan maradt. ...
 


Vissza az alkímiai sorozat tartalomjegyzékéhez
Vissza a kémiatörténeti sorozat tartalomjegyzékéhez
http://www.kfki.hu/chemonet/ 
http://www.chemonet.hu/