Ph.D.-tézisek a Kertészeti Egyetemen
Doktori összefoglalók

 

Stummer Ildikó

A magyar húsipar helyzete és versenyképessége
Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, 1997.

Az elmúlt évek társadalmi-gazdasági változásai a húsvertikumban is erőteljesen éreztették hatásukat, melynek következtében a húsipar gazdálkodási pozíciói jelentősen romlottak. A hazai húsvertikum versenyképességének fenntartása és fokozása az élelmiszer-gazdaságban és a nemzetgazdaságban betöltött szerepének megőrzése miatt stratégiai fontosságú.

Dolgozatomban a magyar húsipar mai helyzetét és versenyképességét vizsgáltam. A húsvertikum elemzésére Magyarországon elsőként alkalmaztam Porter négytényezős versenyképesség modelljét, melyet alkalmasnak találtam a versenyképességre ható valamennyi tényező rendszerbe foglalására. Munkám során megállapítottam, hogy a versenyképesség fejlesztése komplex feladat, amely egyidejűleg jelenti az erőforrások színvonalának javítását, a belföldi piac építését, a vállalati szerkezet átalakítását, továbbá a húsiparhoz kapcsolódó nemzetgazdasági területek modernizálását.

A húsipar versenyelőnyeit és versenyhátrányait a következőkben foglalom össze:


Versenyelőnyeink
Versenyhátrányaink
- nagy termelési hagyományok
- csökkenő állatállomány
- megfelelő takarmánytermelési háttér
- alacsony kapacitás kihasználás
- a fejlett országok színvonalának megfelelő kapacitások
- a vágóállat termelés és feldolgozás közti aszinkron
- viszonylag olcsó munkaerő
- szakosodás hiánya
- a szakképzettségi szint magas színvonala
- a vállalatok tőkehiánya
- a belföldi piacon kialakuló verseny
- alacsony színhúskihozatal
- exportorientált kereskedelmi tevékenység
- kormányzati szintű ágazati stratégia hiánya
- piaci tapasztalatok
- egyes magyar termékek kedvező imázsa
- az agrárinformációs és szaktanácsadási rendszer nem megfelelő színvonala

Versenyelőnyeink fenntartása és fokozása érdekében a húsipar előtt álló legfontosabb tennivalókat az alábbiakban foglalom össze:

1. Napjainkban a vágóállat-termelés nagyarányú visszaesése és ingadozása miatt a húsipar alapanyag-ellátása nem tekinthető stabilnak. A húsipar megfelelő mennyiségű és minőségű alapanyaggal való ellátásához a hazai állattenyésztés előtt álló legfontosabb feladatok:

2. A környezetvédelmi szempontok előtérbe kerülése is fokozott követelményeket támaszt a termelőkkel szemben:
3. A húsiparban a szakképzettségi szint és az olcsó munkaerő hosszú ideig komparatív előnyt jelentett. Ma már a munkaerő kevésbé tekinthető komparatív előnynek, mert az élőmunkát jelentős adók és elvonások terhelik.
A húsipari vállalatok a megváltozott gazdasági és piaci viszonyok között egyre növekvő igényeket támasztanak a munkaerővel szemben.
A középfokú oktatásban a konvertálható szaktudással rendelkező szakemberek képzése véleményem szerint szakmacsoportos formában valósítható meg leginkább.
A felsőfokú képzés fejlesztésében a kis- és középvállalkozások előretörése miatt nagyobb figyelmet kell fordítani a vállalkozói ismeretek oktatására.
Az oktatási rendszer fejlesztésében figyelembe kell venni a vállalatok igényeit, emellett a meglévő munkaerő racionális felhasználása és elosztása is alapvető feltétele az emberi erőforrások színvonalából adódó versenyelőnyeink kihasználásának.
Ma már a világban nagyon jó technológiák, gépek és berendezések vannak, melyeket a kellő tőkével rendelkező vállalatok meg tudnak vásárolni és hatékonyan tudnak működtetni. A fejlett országokban a vállalatok a humán erőforrás képzésére és fejlesztésére helyezik a hangsúlyt, mert ez válik a versenyképesség meghatározó tényezőjévé. A jövőben hazánkban is várható a humánerőforrás menedzsment előtérbe kerülése a húsiparban és más iparágakban is.

4. A műszaki-technológiai színvonalat tekintve a magyarországi húsipari vállalatokra heterogenitás jellemző. Az elmúlt évtizedekben végrehajtott beruházások és rekonstrukciók eredményeként túlzott kapacitásokkal rendelkezünk.

A termelés műszaki-technológiai kultúrájának javítása szükségessé teszi, hogy a húsipari kutatásra és fejlesztésre rendelkezésre álló eszközöket az eddiginél tudatosabban használjuk ki. A külpiacokon csak a termékinnovációra kész, gyors alkalmazkodóképességgel rendelkező húsipari vállalatok termékei lehetnek versenyképesek.
Véleményem szerint a műszaki színvonal javítása a vállalatok koncentrációjával és specializációjával valósítható meg. Így egyes vállalatok a vágásra, mások pedig a húskészítmény-gyártásra szakosodnának.

5. Az elmúlt években nagymértékben csökkent a sertés- és marhavágó kapacitás kihasználása, a versenyképességet tovább rontotta a vágóállat termelés és feldolgozás területi elhelyezkedése közti tartós aszinkron. Az Európai Unióban az állattenyésztés fokozatos koncentrációját figyelhetjük meg. Megítélésem szerint a magyar húsipar biztonságos és jó minőségű nyersanyag hátterét elsősorban a közepes és a nagyméretű állattartó telepek tudják biztosítani.

Véleményem szerint a húsipari fejlődés fő irányát a helyi és speciális fogyasztói igényeket kielégítő kis- és középüzemek mellett a külpiacon is versenyképes, a higiéniai, minőségi és környezetvédelmi igényeket is kielégítő nagykapacitású húsipari vállalatok jelentik.

6. Az előzőekben már említett és a továbbiakban említésre kerülő feladatokat elsősorban a tőkeerős húsipari vállalatok tudják megvalósítani, így a jövőben a vállalati pénzügyi források bővítési lehetőségeit is újra kell gondolni. Nagy szerepe lehet ebben a húsipari vállalatok tőzsdére kerülésének.

7. A húsipari vállalatok költségeinek növekedése és az exporttámogatások csökkentése az ágazat jövedelem-termelésének csökkenéséhez vezetett.

A húsipar versenyképessége szempontjából a jövedelemtermelő képesség javításának lehetőségeit a jól működő agrárpiaci rendtartás kialakításában, a nyersanyagellátás biztonságosabbá és egyenletessé tételében, a minőségi követelmények előtérbe helyezésében, és az új piaci helyzethez való rugalmas alkalmazkodást lehetővé tevő marketing stratégiák kidolgozásában látom.
A belföldi piacon a vállalatok versenytársakkal szembeni költséghelyzetének értékelésében előtérbe kerül a stratégiai költségelemzés módszere. Az input beszerzésektől kezdve a fogyasztó által fizetett árig az összes költséget tartalmazó komplex tevékenység-költség lánc meghatározásához a vállalatok költségszámítási rendszerét is át kell alakítani.

8. A belföldi piacon problémát jelent a húsfogyasztás visszaesése. A húsfogyasztás szerkezetében megítélésem szerint a baromfihús arányának növekedése, a sertéshús stagnálása és a marhahús csekély mértékű emelkedése várható. A fogyasztói igények differenciálódása miatt a vállalatok a magas és az alacsony árfekvésű húskészítmények piacának bővülésére egyaránt számíthatnak.

A belföldi piacon jelentős méreteket öltött az illegális piaci értékesítés, ezért a feketegazdaság elleni harc eszközrendszerének kialakítása és alkalmazása fontos feladat.
A jövőben tovább kell növelni a fogyasztók táplálkozási ismereteit, melynek egyik eleme lehet a nemzeti élelmezéspolitika kimunkálása és megvalósítása.
Az élelmiszerkereslet növekedésének egyik lehetőségét az eddiginél kedvezőbb, a családi adottságokat is figyelembe vevő adórendszer kialakításában látom.
A belföldi piac fejlesztését azért tartom fontosnak, mert véleményem szerint a külpiaci versenyképesség alapvető feltétele, hogy egy adott vállalat a hazai piacon is versenyképes legyen. Ma már a privatizáció nyomán a belföldi piac is nemzetközivé vált, ezért a húsipari vállalatok a belföldi piacon is hasonló versenyre számíthatnak, mint az exportpiacokon.

9. A külpiaci értékesítés lehetőségeit tekintve, véleményem szerint a jövőben fokozni kell az Európai Unió országaiba irányuló kivitelt, melynek során figyelembe kell venni, hogy az Európai Unió piacain az erősen támogatott termékekkel kell versenyeznünk, ezért csak a magas feldolgozottsági fokú vagy különleges minőségi igényeket kielégítő termékekkel lehetünk versenyképesek.

A piac telítettsége miatt az exporttevékenység fejlesztése érdekében a csomagolásra, a szállítási megbízhatóság fokozására és a marketing tevékenységre (ország-, termőhely- és termékimázs kialakítása) is nagyobb hangsúlyt kell fektetni.
Az exporttámogatásokat tekintve, a minőségre ösztönözve, a mezőgazdasági termelők eddiginél nagyobb, a kereskedelem eddiginél kisebb mértékű támogatását tartanám kívánatosnak.
 

Az Európai Unió piaca mellett nem mondhatunk le a volt KGST-országok, elsősorban a FÁK piacairól sem, mivel ezen piacokon számos előnnyel és hátránnyal rendelkezünk, melyeket a következőkben foglalhatunk össze:

 
Véleményem szerint a húsexport gazdaságossága a jövőben hosszabb távon csökkenni fog, mivel költségeink a fejlett országok költségeit fogják elérni.

10. A húsipar és a mezőgazdaság kapcsolatában a végtermékben való gondolkozást kellene előtérbe helyezni, a végterméken maximalizálható jövedelem elérésével; amelyet a vertikum bármely szereplőjétől kiinduló részleges vagy teljes tőkeintegrációval lehetne megvalósítani.

A tulajdonosi integráció alapanyagtermelőktől való kiindulását a jelenlegi privatizációs megoldások nem teszik lehetővé, mivel nem segítik elő a mezőgazdasági termelők élelmiszeripari tulajdonhoz jutását. A mezőgazdasági tulajdon meglehetősen elaprózódott, tőkeerő tekintetében viszont a húsipar egyre inkább koncentrálódik, melynek következtében a mezőgazdasági termelők kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetnek Ennek megakadályozására a termelők szövetkezetekbe tömörülését tartanám célszerűnek, hogy jobban tudják érdekeiket érvényesíteni.

A húsipari vállalatoknak az eddiginél tudatosabban kell felvállalniuk az integrátor szerepét a vertikumon belül.

11. A jövőben a húsfogyasztás már említett változásai miatt a kereskedelemnek nagyobb figyelmet kell arra fordítania, hogy termékszerkezetét a differenciált fogyasztói igényekhez igazítsa.

A kereskedelmi cégeknek modern, vevőorientált eladói magatartást kell megvalósítania.

A jövőben véleményem szerint a kereskedelemben is felértékelődik a marketing szerepe a piaci résztvevők számának gyors növekedése miatt A tőkeerős, a változásokra gyorsan reagáló kereskedelmi cégek lehetnek leginkább versenyképesek.

12.A húsipar a háttéripari kapacitás és a szolgáltató-infrastruktúra megfelelő színvonalra fejlesztése nélkül nem tud versenyképes termékekkel piacra lépni. Szükségesnek tartom a logisztikai infrastruktúra kiemelt fejlesztését, a meglévő úthálózat korszerűsítését és bővítését. További fejlesztést igényel az agrárinformációs rendszer, melynek első lépése az agrárstatisztikai törvény megalkotása.

13. A húsipar versenyképességének fenntartása és fokozása csak a kormányzati szervek aktív szerepvállalásával valósítható meg, melyhez az eddiginél sokkal tudatosabban és egyértelműbben kell meghatározni, hogy a húsiparra rövid és hosszú távon milyen szerep hárul a magyar nemzetgazdaságban.

14. A versenyképesség fokozása szempontjából alapvető az információs rendszer fejlesztése. A vertikum szereplői megfelelő információk ismeretében tudnak jó gazdasági döntéseket hozni. A húsipar versenyképességére ható tényezők elemzésén túl az információs rendszer fejlesztéséhez kívántam hozzájárulni a sertésvertikum ökonometriai modellezésével. A neuron hálózatos modellek gazdasági alkalmazása újszerű kezdeményezés, mivel erre a területre vonatkozó vizsgálatokkal nem találkoztam a szakirodalomban. A neuron hálózatok alkalmazásától hasonló eredményeket vártam, mint a hagyományos, regressziószámításon alapuló módszerektől. Előzetes feltételezésem beigazolódott, mivel a neuron hálózatokkal kapott eredmények nagy hasonlóságot mutattak a regressziószámítással kapott eredményekkel.
 

A neuron hálózatos modellek a jövőben az alábbi változásokkal fejleszthetők tovább:

Nem szabad megfeledkezni a modell korlátairól sem, így pl. arról, hogy a vertikum működését meghatározó valamennyi tényező számszerűsítését nem lehet megoldani.

Véleményem szerint a neuron hálózatos modellek a jövőben hatékony döntéselőkészítő módszerré válhatnak, hozzájárulva ezzel az agrárinformációs rendszer továbbfejlesztéséhez. A szabályozórendszerek kiegyenlítettebb működését követően ez a módszer nagyobb biztonsággal lesz alkalmazható a gazdasági folyamatok előrejelzésére.
 
 
Vissza a lap tetejére