Bukosza Gábor:
A válságkezelés és a reorganizáció lehetősége a húsiparban
Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, 1995.

A magyarországi húságazat az 1989-töl kezdve egyre inkább kiteljesedő válságban van. A nemzetközi gazdaságot általában a depresszió jellemzi, ami alól nem kivétel a hús-termelés és kereskedelem. Az. általános gazdasági visszaesés következtében érzékelhető a fogyasztás visszaesése a világpiacon. A nemzetközileg kialakult és tökéletesedett nagy átfogó rendszerek ezt túltermelési válságként élik meg.

A hús nemzetközi kereskedelmét alapvetően a feleslegek és a támogatás-politika határozza meg. A támogatás-politika jelentőségének túlhangsúlyozása miatt a piaci árak és a világpiacon tapasztalható tendenciák erősen torzulnak. A folyamatok nagyon összetettek, értelmezésük és a várható hatások kiszámítása bonyolult feladat. A túltermelési válság jelei ellenére tapasztalható új piacok megnyílása és kismértékű piacbővülés, de ezeken a piacokon különösen éles verseny nem a reálhatékonyság, hanem a támogatás-politika versenye lesz.

A ciklikusan ismétlődő depresszió volt az a legfőbb tényező, ami a fejlett világ húsiparában a szakosodás és a koncentráció folyamatának a megindítója és megalapozója volt. A koncentráció folyamatának több évtizedes szakasza alatt a piacokért folytatott verseny szigorú feltételei között a fejlett nyugati világban átható erejű hatékonyság-javulás következett be. E megnövekedett hatékonysági termelési struktúrák voltak egyedül alkalmasak a piacokon való megmaradásra és fejlődésre.

Magyarország hús-ágazatának fő piaca a volt Szovjetunió és az egykori KGST-tagállamai voltak A nyugatitól eltérő gazdasági szerkezet miatt ezeken a piacokon torzítatlan verseny nem vagy csak nagyon korlátozott mértékben folyt. Ez természetesen érvényes volt hazánk belső piacára is. A gazdálkodást folytató vállalatok szerkezetét, stratégiáját és fejlődését majdnem egyedüli kizárólagossággal ezek a piacok határozták meg. A politikai rendszerváltozással egyidőben a magyar gazdaságnak és benne a hús-vertikumnak szembe kellett nézni azzal a helyzettel, hogy hagyományos külső piacai elvesztek és a belföldi piacon komoly fogyasztás-csökkenés következett be. Ennek több oka közül a gazdaságpolitikai és fizetőképességi problémákat kell hangsúlyozni. Azoknak a piacoknak az elvesztése, amelyek a hús-vertikum szerkezetét szabályozták, általános gazdálkodási problémák kialakulásához vezetett. A húsipar. de különösen a feldolgozóipar problémáit a piacok elvesztése mellen az alapanyag-helyzet romlásának, a pénzügyi ellehetetlenülésnek és a szakmai gazdasági infrastruktúra eltűnésének három fő eleme köré lehet csoportosítani.

Annak ellenére, hogy a magyar hús-ágazat gyakorlatilag sikeresen váltotta fel a kelet-európai orientációt a nyugat-európai piaci irányultsággal és siketült a belső hazai piacot minőségileg átalakítani, a rossz struktúrájú gazdálkodó szervezetek komoly veszteségeket szenvedtek el.

Az 1968-ban megkezdett gazdaság reformok extenzív növekedési szakasza pontosan akkor zárult le, amikor a mennyiségileg meghatározó keleti piacra jutás feltételei felbomlottak Ez rombolta és sebezhetővé tette a húsipari feldolgozó vállalatok vagyoni szerkezetét.

A mennyiség növekedésre mint stratégiai elvre épülő beruházások nagyságrendje műszakilag a nyugat-európai vállalatok szintjére emelte az egykori állami húsipar majdnem minden vállalatát, de e beruházások forrásait majdnem kizárólag hitelek biztosították. Emiatt a vállalati tőke nem fedezte a termelőeszközök nagyságát és a hitel visszafizetési kötelezettségen keresztül rontotta a vállalatok folyó fizetési, pénzügyi helyzetét. A tulajdonos állam ennek ellenére sem hajtott végre tőkeemelést a vállalatoknál, hanem a vállalati önállóság fogalomkörének legitimálásával kísérelte meg biztosítani a kívánatos mértékű hatékonyságnövekedést. A helyzetet tovább nehezítette, hogy az extenzív kapacitás-növekedés figyelmen kívül hagyta a megnövekedett forgóeszköz szükségletet, aminek finanszírozása, csakúgy mint a bővítő beruházások esetében. külső forrásból történt.

A kétszintű bankrendszer kialakulásakor meginduló gyors kamatnövekedés teljesen szétzilálta a vállalatok folyó pénzügyi helyzetét.

A szabályozatlan gazdasági folyamatok következtében a feldolgozóipar jövedelemtermelő képessége radikálisan csökkent. A működtetés pénzügyi kényszer-feltételei miatt a tiszta eredmény tartósan veszteségbe fordult, míg a támogatási rendszer változásával és a kifizetésre kerülő exporttámogatások csökkenésével egyidőben a válság jelei már a működési eredmény szintjén is megjelentek.

Az új, nagyértékű műszaki kapacitással rendelkező vállalatok az előbb vázolt pénzügyi nehézségeken túlmenően szabályozatlan és rossz minőségű alapanyag piaccal néznek szembe. A problémák e hármas tagozódása következtében a vagyonfelélés felgyorsult és a szerkezeti rugalmatlanságból fakadóan csőd- és felszámolási helyzethez vezetett.

A piaci hatások hirtelen történt megjelenésével gyorsan kialakultak azok a magatartási formák, amelyek részben alapfeltételei a gyors alkalmazkodásnak. Hasonlóan a fejlett nyugati világban tapasztalható kényszerfolyamatokhoz, Magyarországon is a kapacitások szakosodása, a specializáció és az optimális gazdálkodási nagyságrend felé történő átalakulás lesz a sikeres ágazati reorganizáció egyik alapfeltétele. Ez majdnem törvényszerűen öngerjesztő folyamatok formájában spontán is megtörténhet, de kialakulhat tudatos ágazatpolitikai irányítás mellett is. Az ágazatpolitikai tudatos reorganizáció előnye, hogy elkerülhetővé teszi sok közbülső folyamat lezajlását és az optimális gazdálkodási nagyságrendet mindenképpen befolyásoló alapanyag piac problémáinak megoldását is.

Egy ágazatpolitikai koncepció a vertikumban működő különböző szegmensek horizontális összefonódásán túl megteremti a feltételeit az egymásra épülő szegmensek közötti tulajdonú integációnak is. Ez olyan kedvező strukturális javulást és hatékonyság-növekedést eredményez, ami a hús-ágazat és egyéb nem jövedéki ágazatok részleges, majd átfogó privatizációjának feltételeit javítja. A hatékony hús-vertikum és az export-orientáció megőrzése azokon a stratégiai befektetőkön múlik, amelyek alapfeltételként ilyen gazdasági környezetet kívánnak meg.

Munkám célja az volt, hogy átfogó értékelés alapján igazoljam, hogy a magyar húságazat — ezen belül a húsipari feldolgozó szektor — megfelelően átalakítható struktúra-politikai eszközökkel is.