Bontovics Péter
Zöldségfélék előfőzés hatására bekövetkező állományváltozásának
mikroszerkezeti megközelítése és kinetikai leírása
Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, 1998
A kísérleti
munka három, egymással szervesen kapcsolatban álló témakörre tagolódott.
Az
első részben különböző zöldségnövények (burgonya, sárgarépa, zöldborsó)
állományában bekövetkező változások mikroszerkezeti okait vizsgáltam az
előfőzés 0-240 másodpercig terjedő időszakában, eltérő hőmérsékleteken
( 85 °C, 95 °C, 100 °C).
-
A burgonya előfőzésének kezdeti (0-40 másodpercig terjedő) átmeneti szakaszában
felrepesztési erő növekedés volt tapasztalható. A vizsgálatok igazolták,
hogy ez a változás a sejtek vízfelvételével együtt járó turgornyomás növekedésnek
tudható be, amely hatására a burgonya sejtfalai kifeszülnek.
-
A 40 másodpercig tartó átmeneti szakasz után mindhárom hőmérsékleten két
egymás utáni különböző sebességgel csökkenő szakasz váltotta egymást. Az
elektronmikroszkópos vizsgálatok igazolták, hogy a 40-160 másodpercig tartó
szakasznál a szöveti szerkezet lazulása, a 160-240 másodperc közötti tartományban
pedig a sejtfalak sérülése okozta az állomány keménységének csökkenését.
Tehát megállapítást nyert, hogy a burgonya sejtfala a vizsgált időtartományban
végzett előfőzés során sérül és így ebből a szempontból, alkalmas lehet
sejtfal károsodás elvén alapuló műszeres vizsgálatra.
-
Zöldborsó előfőzése során elektronmikroszkóppal vizsgált állomány változásnál
az első (25 másodpercig tartó) gyors puhulási szakaszt a keményítő csirizesedés
és sejtszerkezet lazulás egyaránt befolyásolja. A zöldborsó előfőzés hatására
bekövetkező állományváltozásának 25-240 másodpercig terjedő szakaszának
elektronmikroszkóppal történő további vizsgálatának eredményei arról tanúskodnak,
hogy a bekövetkező állomány változás nem a zöldborsó sejtfalainak sérülésére
vezethető vissza, tehát a zöldborsó esetében a. sejtfal sérülésen alapuló
állománymérés nem alkalmazható.
-
A sárgarépa előfőzése során valamennyi hőmérsékleten három szakasz volt
egymástól jól elkülöníthető. A kezdeti késleltetési szakasz (0-90 s), egy
lassabb (90-190 s), majd egy gyorsabb puhulási szakasz (190-240 s) követi.
Az elvégzett vizsgálatok szerint a szöveti szerkezet változása — sejtfal
bomlás, illetve sejtszerkezet lazulás — és az állományváltozás között szoros
összefüggés van.
Ezen eredmény ismeretében, csakúgy mint a burgonyánál, megállapítható,
hogy a sárgarépa előfőzés hatására bekövetkező állományváltozása is nyomonkövethető
egy sejtfal sérülés mérésén alapuló módszerrel.
Az
előfőzés során tapasztalt mikroszerkezeti változások megismerését követően
került sor az állományváltozások formálkinetikai leírására, valamint a
folyamatokat jellemző különböző látszólagos kinetikai jellemzők megadására:
-
Burgonya esetében megállapítható, hogy mindhárom vizsgált hőmérsékleten
a felrepesztési ellenállás alakulását az idő függvényében három szakaszos
görbével lehet leírni, egy kezdeti tranziens- és két féllogaritmikus ábrázolásban
linearizálható szakasszal. E két fázis folyamatát leíró látszólagos aktiválási
energia értékek hasonló nagyságúak. Az aktiválási energia értéke a 40-160
másodperc közötti tartományban E = 56,94 kJ/kmol, a 160-240 másodpercig
terjedő tartományban pedig E = 58,24 kJ/kmol. A magasabb előfőzési hőmérsékleten
a felrepesztési erő csökkenése gyorsabb.
-
Burgonyánál az első fázisban (0 - 40 s) a felrepesztési erő csekély növekedése
észlelhető. Ebben a fázisban a magasabb előfűzési hőmérséklet magasabb
maximum értéket eredményez.
-
Zöldborsó esetében az állomány puhulását — amit az előfőzési idő függvényében
változó felrepesztési ellenállás jellemez — mindhárom hőmérsékleten négy
szakaszos görbével lehet jellemezni. Ezek közül a szakaszok közül a második
(25-70 s) átmeneti szakaszon kívül, a három másik szakasz féllogaritmikus
ábrázolásban linearizálható, tehát az állomány változását a 0-25 s, 70-140
s és 140-240 s szakaszokban elsőrendű reakcióegyenlet írja le.
-
A zöldborsó esetében az első 25 másodpercben egy gyors puhulás figyelhető
meg. A szakaszra számított látszólagos aktiválási energia (0-25 s) E=89,27
kJ/kmol. A második átmeneti szakaszt jellemző változást függvénnyel egyenlőre
nem sikerült leírni. A 70-140 másodpercig terjedő szakaszban lassú puhulás
tapasztalható, amelyre szintén meghatározásra került a látszólagos aktiválási
energiát E= 28,36 kJ/kmol.
-
Sárgarépa esetében a három előfőzés hőmérsékleten és vizsgált időtartományban
a görbék lefutása azonos jellegű. A kezdeti 90 másodpercig tartó hosszabb
késleltetési szakaszt, egy lassabb (90-190 s) majd egy gyorsabb puhulási
szakasz (190- 240 s) követi.
-
A sárgarépa előfőzés hatására bekövetkező állomány változására jellemző
három szakaszos görbéből, a második és harmadik szakaszra adtuk meg a látszólagos
aktiválási energiát. Ez az érték a 90-190 másodperces tartományban E=159,56
kJ/kmol, az ezt követő szakasz (190-240 s) puhulási folyamatára jellemző
aktiválási energia E=66,99 kJ/kmol.
Annak
érdekében, hogy az állomány szabályozását a jó minőségű gyorsfagyasztott
termékek előállítása céljából, a termelési folyamat részévé lehessen tenni,
a megismert és leírt állományváltozási folyamatokra gyors, objektív a mikroszerkezeti
változások — sejtfal sérülések — mérésre alkalmas módszer került kidolgozásra:
-
Mivel az NMR módszert elsősorban homogén minták vizsgálatára fejlesztették
ki, ezért a burgonya felhasználásával kidolgozott új módszernél a tetszés
szerinti helyekről vett minták esetében a mérési eredményeknél kapott szórások
elfogadhatatlanul magasak voltak.
-
Ezért szükségesség vált meghatározni a mintavétel pontos helyét. A négy
különböző fajtájú burgonyával elvégzett vizsgálat alapján megállapítható
volt, hogy a méréshez a mintát a burgonya középső szeletének a középpontjától
kell kivágni, mert a burgonya esetében erről a helyről vett mintáknál kapott
mérési eredményeknél tapasztaltuk a legkisebb szórást.
-
Az általunk módosított magmágneses rezonancia spektrométer (NMR = nuclear
magnetic resonance) módszer lényeges része, hogy a mérést Cu2+-ionok
jelenlétében kell elvégezni. Ennek az ionnak jellemző tulajdonsága, hogyha
bejut a sejt belsejébe, akkor ott csökkenti a relaxációs időt (T2),
de a kétszeresen pozitív ionokkal szemben a sérülésmentes sejtmembránok
nem áteresztők. Így a műszerrel mért — sejtfalon belüli közegre jellemző
— T2 érték csökkenésének mértékéből arra
lehet következtetni, hogy milyen erősen sérültek a sejtek falai előfőzésnél.