A FENNTARTHATÓ VEGYIPAR ALAPANYAGAI
Horváth István Tamás
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Kémiai Intézet
Az emberiség legfontosabb célja, hogy a civilizáció folyamatos fejlődése mellett az emberek egyéni és kollektív tevékenysége folytatható legyen a végtelen jövőben legalább azonos, de ha lehet jobb életkörülmények között. A fenntartható fejlődésnek két kulcs eleme szerint olyan sebességgel kell a természetes nyersanyagokat felhasználni, hogy mennyiségük ne csökkenjen egy elfogadhatatlanul alacsony szint alá, és a hulladékok képződésének és környezetbe való jutásának sebessége nem lehet nagyobb, mint a környezet feldolgozó képessége. Ennek kö-vetkeztében a fenntartható vegyipar tervezése során figyelembe kell venni a technológiák hosszú távú környezeti hatását. A fenntartható fejlődés sikeréhez meg kell határozni, hogy mi, hogy ki által, és nem utolsó sorban, hogy meddig legyen fenntartható.
A vegyipar és a kémiát alkalmazó más iparágak alapanyagainak fenntartható biztosításához számos feltételt kell teljesíteni. Ezek közül a legfontosabbak: (1) a fosszilis nyersanyagok ki-váltása szén-dioxid alapú nyersanyagokkal, (2) a fosszilis alapú energia kiváltása fenntartható energiával, (3) hulladékmentes technológiai megoldások kifejlesztése, és (4) a környezetre és az egészségre káros alapanyagok helyettesítése nem vagy kevésbé káros alapanyagokkal.
A fenntartható vegyipar megvalósításának egyik kulcs lépése lehet egy
olyan alapanyag globális alkalmazása, amely folyadék a Föld legtöbb részén,
biztonságosan tárolható és szállítható, környezetre és egészségre nem veszélyes,
termelése biomasszából megvalósítható és nem utolsó sorban használható
mind energia mind szén-alapú termékek előállítására. Ezeknek a követelményeknek
a g-valerolakton kémiai és fizikai tuladonságai
különösen megfelelőek. A szénhidrátok dehidratálással kombinált katalitikus
hidrogénezése különböző oxigén tartalmú intermedierek és akár alkánok képződését
is eredményezheti.
