Beck Mihály
Emlékbeszéd Lengyel Béla, az MTA r. tagja születésének 100. évfordulója alkalmábólJúlius 16-án lesz száz éve, hogy megszületett Lengyel Béla, a hazai kémiai oktatás és kutatás kiemelkedõ jelentõségû egyénisége. Érdekes módon követte a családi hagyományt: Lengyel Béla, a múlt századfordulójának oly jelentõs és nagyhatású kémiaprofesszora unokája, és Lengyel Béla a Természettudományi Társulat jogászának fia vegyészmérnöki jogászi oklevelet is szerzett, és tíz évvel késõbb jogi tanulmányokat is folytatott és szabadalmi bíróként tevékenykedett. Tanulmányait a bécsi mûgyetemen és a budapesti tudományegyetemen folytatta, 1928-ban itt szerzett bölcsészdoktori oklevelet. Buchböck Gusztáv tanársegédeként dolgozott Erdey-Grúz Tiborral, a nála három évvel idõsebb barátjával együtt. Akkor az egyetemi tanársegédi állás nem nyujtott biztonságot, azokat két évente meg kellett újítani. Ezért, bár kutatásai igen eredményesek voltak és 1934-ben a kémiai termodinamika magántanárává habilitálták, 1936-ban elhatározta, hogy megválik egyetemi állásától és iparjogvédelemi kérdésekkel foglalkozik. Elõbb mint szabadalmi bíró, majd mint szabadalmi ügyvivõ dolgozott. Az egyetemmel azonban nem szakadt meg a kapcsolata, megtartotta magántanári elõadásait, és több egyetemi disszertáció elkészítését vezette.
A következõ elõadások részletesen foglalkoznak széleskörû kutatásaival és egyetemi tanári munkájával, így a továbbiak során Lengyel Béla akadémikus tudományos ismeretterjesztõi, a Magyar Tudományos Akadémián és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett tudományszervezõi munkájának vázlatos tárgyalására szorítkozhatom.
Már egyetemi tevékenységének kezdetén jelentós munkát végzett a természettudományi, ezen belül a kémiai eredmények széles körben való ismertetésével, elõadások és a szélesebb olvasói közönség érdeklõdésére számot tartó közlemények írásával. Ennek a tevékenységnek két fóruma volt: a Kis Akadémia és a Magyar Természettudományi Társulat. Elõadásokat tartott a Társulat népszerû tudományos estélyein és számos közleménye jelent meg a Társulat folyóiratában, a Természettudományi Közlönyben. Elsõ ilyen jellegû dolgozata 1926-ban jelent meg, címe: „A fizika és chemia multja és jelene” . A dolgozatot olvasva elámulunk, hogy a huszonhárom éves szerzõ milyen mélységben foglalkozik e területek alapproblémáival. Hasonló képpen ma is elgondolkodtató az 1934-ben megjelent, „Az entrópia” címû közleménye. Az elméleti jellegû kérdések mellett figyelme egyre jobban a gyakorlati szempontból fontos új felfedezések és találmányok felé fordul. Ebben nyílván szerepe volt szabadalmi ügyvivõi, illetve szabadalmi bírói tevékenységének is. Több ilyen tárgyú közleménye mellett 1939-ben a Társulat kiadásában jelent meg 1939-ben a „Világhódító ipari anyagok” cíû, ma is érvényes gondolatokat tartalmazó könyve.
Nagyon megtisztelõ volt Lengyel Béla és Erdey-Grúz Tibor számára, hogy 1933-ban Buchböck Gusztáv ajánlására megválasztották õket az akkori nagyon rangos Kis Aakdémia tagjaiul. Számos elõadást tartott, melyek azután nyomtatásban is megjelentek a Kis Akadémia Könyvtárában Közülük különösen figyelemreméltó a „Természet-tudomány és világszemlélet” címû 1936-ban megjelent írás, mely mai is megfog a gondolatok mélységével.
Mindegyik közleményét a gondolatok világos kifejtése és a választékos stílus jellemzi.
Az egyetemre 1949-ben tért vissza, és 1954-ben felkérték a rektorhelyettesi teendõk ellátására.. Az egeyetmi tudományos kutatások kérédéseivel foglalkozott, és sokat tett azért, hogy azok számára megszerezte a legszükségesebb anyagi támogatást. Az Egyetemi Értesítõ megindításával pedig nagyban serkentette a különbözõ tanszkeken folyó kutatómunkát, mert a bibliográfiai adatok közlésével mindenki értesülhetett a kutatások eredményességével. 1956 után sokat tett azért, hogy újra bevezették az egye-temi doktorátust. Sokat tett az akadémiai tanszéki kutatócsoportok rendszerének kialakításáért is. Ebben természetesen sokat jelentett az, hogy 1961-ben végre levelezõ, majd 1967-ben rendes tagjává választotta a Magyar Tudományos Akadémia, 1964-tõl pedig az osztálytitkári, mai elnevezésével az osztályelnöki teendõket is ellátta. Rendkívül jelentõs volt osztályelnöki mûködése idején a munkabizottsági hálózat kialakítása. Ezekben a bizottságokban érdemi tudományos viták folytak és jelentõs mértékben járultak hozzá, hogy tudományterületünkön mindvégig magas maradt a színvonal.
Osztályelnöki mûködésének idejére esik a Központi Kémiai Kutató Intézet és különösen a szerves kémiai kutatások jelentõs fejlesztése.
1970 illetve 1973 után közlebbrõl kísérhettem figyelemmel osztályelnöki mûködését. Ezt is mindig a következetesség, határozottság és az egyenesség jellemezte. Ezt tapasztalhattam azután is, amikor õt követtem az osztályelnöki poszton. Ha egy szóval szeretném jellemezni munkásságát, akkor azt hiszem a harmónia lehetne a legmegfelelõbb. Harmónia volt tudományos munkája, tudománynépszerûsítõ tevékenysége, az elmélet és a tapasztalat illetve a kísérleti megközelítés, a szorosan vett elvi jelentõségû és a gyakorlati fontosságú kutatások kapcsolata terén. Szeretetre és tiszteletreméltó egyéniség volt. Távozása nagy vesztesége volt tudományos életünknek. Kegyelettel emlékezünk rá és igyekszünk magatartását példaképnek tekinteni.