A sejtek szaporodását egy fehérjékbôl álló komplikált biokémiai reakcióhálózat szabályozza és irányítja. Az elmúlt években a molekuláris biológia módszereivel azonosították a legfontosabb szabályozó molekulákat, de még ma is óriási ütemben halad az újabb és újabb komponensek felderítése. Ez a szabályozási hálózat egymással kapcsolatba lépô, egymást foszforilezô és defoszforilezô, valamint egymást gátló és aktiváló fehérjék kölcsönhatásán alapul. A szabályozó rendszer bonyolultsága azonban felveti annak kérdését, hogy miként lehet a molekulák ismeretébôl megjósolni az egész rendszer (a sejt) viselkedését. Ezen kérdés megválaszolásának különös jelentôsége van, amikor ellenôrizni szeretnénk, hogy molekuláris ismereteink összhangban állnak-e az egész sejt viselkedését jellemzô fiziológiai kísérletek eredményeivel.

A kémiai reakciókinetika diszciplínája egy olyan egzakt tudományos módszert biztosít számunkra, amellyel ez a komplex szabályozási hálózat precíz matematikai formába önthetô. A kémiai reakciókinetika segítségével megjósolhatók a sejtek szaporodását irányító molekuláris hálózat kvantitatív következményei és így azok összevethetôk a kísérleti eredményekkel. A reakciókinetika alkalmazása tehát egy olyan szintetikus megközelítési módszert szolgáltat számunkra, amely a redukcionista molekuláris biológiai megközelítést összekapcsolja az élô sejt integrált fiziológiájával.