Inzulinutánzó vanádiumkomplexek és speciációjuk biológiai rendszerekben

---

 

Kiss Tamás
SZTE, Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék és MTA-SZTE, Biokoordinációs Kémiai Kutatócsoport, Szeged, Postafiók 440
 

A 70-es évek végén ismerték fel, hogy a vanádium +4 és +5 oxidációs állapotú vegyületeiben inzulinutánzó tulajdonságokkal rendelkezik [1]. Ennek köszönhetõen az utóbbi 30 évben nagyszámú vanádiumkomplexet állítottak elõ, jellemeztek és találtak hatásosnak in vitro és részben in vivo biológiai kísérletekben is az I. és II. típusú cukorbetegség kezelésében. Egy ilyen komplex a VO(maltolát)2 (I) [2] a klinikai kipróbálás 3. fázisában tart. Nagy terápiás elõnye a komplexeknek, hogy szájon át adhatók. Ezen vegyületek, amint elérik a gyomrot részlegesen disszociálni fognak annak savas pH-ján és így találkozva más endogén vagy exogén vanádiumkötõ biomolekulákkal azokkal reakcióba léphetnek. Így, a biológiai nedvek (és szövetek) fémionkötõ molekulái legalább olyan jelentõségûek lehetnek a vanádium felszívódásában és szállításában, mint az eredeti hordozó ligandum. Ezen potenciális átalakulások felderítése érdekében vizsgáltuk és vizsgáljuk különbözõ O, N és S donor ligandumok (piron- és piridinon-, valamint piridin-N-oxid származékok) különbözõ biológiailag tesztelt VO(IV) komplexeinek kölcsönhatását oldatspeciációs és oldatszerkezeti módszerekkel. A vérszérumbeli kémiai állapotuk meghatározása céljából például vizsgáltuk a kölcsönhatásukat a szérum kis molekulatömegû alkotóival, mint a citrát, a laktát, az oxalát és a foszfát, és a nagy molekulatömegû fehérjéivel, az albuminnal és a transzferrinnel. Megállapítottuk, hogy a hordozóval bevitt vanádium jelentõs része (40-70%-a) a fémionszállító transzferrinhez, mintegy 20-40%-a a citráttal képezett mobilis vegyes ligandumú komplexében kötõdik és csak kisebb része (0-40%) marad meg az eredeti hordozóval alkotott komplexében [3].

Vizsgálatainkat COST D8 kooperációban [4] az OTKA és az FKFP támogatásával végezzük.

1   Y. Shecter, Diabetes, 39, 1 (1990).
2   C. Orvig, K.H. Thompson, M. Battell, Metal Ions in Biol Syst., 31, 575 (1995).
3   T. Kiss, E. Kiss, E. Garribba, H. Sakurai, J. Inorg. Biochem., 80, 65 (2000)
4   J. Costa Pessoa, C. Geraldes, T. Kabanos, T. Kiss, B. Meier, G. Micera, L. Pettersson, D. Rehder, D. Wang, T. Salifoglou, I. Turel, J. Biol. Inorg. Chem. (in preparation).