Szántay Csaba
FÖLDI ZOLTÁN
(1895–1987)

---

1948-ban, harmadéves vegyészmérnökhallgató koromban találkoztam elõször Földi Zoltánnal, aki - mint ipari szakember és nem mint egyetemi fõhivatású oktató - a gyógyszeriparban fontos szintetikus módszerekrõl tartott nekünk elõadásokat.
 
Borzasztóan élveztem ezeket az órákat. Olyan részletekrõl szereztünk tudomást, amelyeket csak az tudott igazán ismertetni velünk, aki maga személyesen is végigélte és sokszor végigverejtékezte ezeket a folyamatokat a laboratóriumi szintézistõl a sok tonnás gyártásig. Valósággal belebújt velünk a reaktorok belsejébe és úgy részletezte könyvekbõl el nem sajátítható látásmóddal a molekulák táncát, a problémákat, amelyekkel szembesülhetünk és azt az euforiát, amelyet egy új termék sikeres gyártása után érez az ember, valamint azt a mérhetetlen csalódást, amely viszont sikertelenség esetén járja át a vegyészmérnök szívét-lelkét.

Földi Zoltán két fia közül az idõsebbik, Tamás, évfolyamtársam volt. Tamás késõbb húgomat vette feleségül, így szorosabb kapcsolatba is kerültem a Földi családdal.

Földi Zoltán mindkét ágon paraszti családból származott. Már a gimnáziumban kitûnt átlagon felûli képességeivel, Zrinyirõl írt munkájával országos pályázatot nyert. Õ volt az iskola legjobb matematikusa, mûvészi szinten rajzolt.

1917-ben a Kir. József mûegyetemen szerzett vegyészmérnöki oklevelet. 1916-1918 között Zemplén Géza asszisztense volt.

Zemplén kiváló kapcsolatokat ápolt a Chinoin Gyógyszergyárral és így tehetséges tanítványát is oda ajánlotta. Földi Zoltán 69 éven át, haláláig dolgozott a Chinoinban.

Igen fiatalon, 1919-ben, 24 évesen, a Zemplén intézetben szerzett mûszaki doktorátust „Alkilezés benzolszulfonsav észterekkel” c. munkájával. Az igen fiatalon történõ doktorálása tette lehetõvé, hogy 1985-ben, 90 éves korában megérhette a vas mûszaki doktori oklevelének ünnepélyes keretek között, a Mûegyetem aulájában történõ személyes átvételét. Az ilyen esemény rendkívül ritka az egyetem történetében.

1931-ben a szegedi egyetemen „Szerves Gyógyszerkészítmények Kémiai Technológiája” c. tárgykörben az egyetemi magántanári címet érdemelte ki. 1948-tól a BME meghívott elõadója, majd 1964-tõl c. egy. tanára lett. 1956-ban választották a MTA levelezõ, 1970-ben pedig rendes tagjává. Számos kémiai társaságnak (magyar, német, angol, svájci, amerikai) volt tagja.

Kitüntetései közül említem a következõket : Magyar Népköztársasági Emlékérem (1951), Kossuth-díj (1952), Munka Érdemrend Arany Fokozata (1960,1972), Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1985). Elsõként kapta meg a Magyar Kémikusok Egyesülete által alapított Wartha Vince Emlékérmet.

Közvetlen munkatársai közül többen lettek egyetemi professzorok, így Hoffman Sándor, Gerecs Árpád, Fodor Gábor, az utóbbi kettõ pedig az Akadémia tagja is. Mind Bruckner Gyõzõ, mind Fodor Gábor õt kérte fel az általuk írt „Szerves Kémia” c. két különálló könyv lektorálására.

A nagyipari szerves szintézisek elindítója és úttörõje Magyarországon Wolf Emil, a Münchenben végzett vegyészmérnök, a Chinoin Gyár egyik alapítója, Zemplén Géza jó barátja volt. Földi Zoltán Zemplén Géza ajánlására került a Chinoinba és döntõ módon hozzájárult ahhoz, hogy a vállalat az elsõ világháborút követõen valóban a hazai ipari szintetikus szerves kémia fellegvára legyen. Hangsúlyozni kell, hogy Földi Zoltán hatása a szintetikus kémián túlmenõen a gyógyszergyártás és kutatás egyéb területein is rendkívûl jelentõs volt. Rózsadombi villájának magánkönyvtárában több kémiai folyóirat (mint amilyen a Journal of American Chemical Society, Berichte stb.) mellett meglepõdve fedeztem fel olyan gépészeti alapmûveket, mint pl. Pattantyús professzornak a gépészmérnökök bibliáiának számító tankönyveit.

Példaként hoznám fel ergoszterinnel kapcsolatos 1928–ban benyújtott szabadalmát, amelyben nem csak eljárást, hanem berendezést is védelem alá helyez.

Földi Zoltán számos jelentõs gyógyszer kifejlesztésében vett részt. A múlt század huszas –harmincas éveiben egyidejûleg több területen ért el igen jelentõs sikert, ami hihetetlen szorgalma, aktivitása mellett átlagon felüli szervezõkészségének volt köszönhetõ. Mai divatos angolszász szóhasználattal egyszerûen úgy mondanánk, hogy „workoholic” volt. Sikereiben az is szerepet játszott, hogy közvetlen kollégáival (Wolf Emil, König Rezsõ, Fári László, Hoffmann Sándor, Weisz Rezsõ, Gerecs Árpád, Fodor Gábor stb.) illetve biológus, orvos partnereivel (Issekutz Béla, Szentgyörgyi Albert, Ivánovics György) kitûnõ szakmai-emberi kapcsolatokat tudott kialakítani.

Gazdasági szempontból legjelentõsebb gyógyszeripari eredményei a következõk. Novurit diuretikum (1927), Neomagnol dezinficiens (1927), a szpazmolitikus hatású Papaverin elsõ ipari totálszintézise, az Inzulin antidiabetikus hormon izolálása és forgalombahozatala (1924-28).

Ez utóbbival kapcsolatban Földi nevetve mesélte, hogy Richter Gedeon nem akarta elhinni, hogy a Chinoinban ennyire tiszta inzulint tudnak elõállítani, azt hitte, hogy a cég Dániából vásárolja a készítményt.

Igen nagy sikert hoztak a Chinoin számára a szulfonamid készítmények, mint kemoterapeutikumok. Ezek közül az Ultraseptyl gyártástechnológiájának kidolgozása igényelt magas szintû tudományos megközelítést. E készítmény a második világháborút megelõzõ idõszak legnagyobb gazdasági sikerét bizosította a Chinoin számára (1937-1938). Sikeres volt a Pentametazol analeptikum is (1938-1939).
Újabb oldalát mutathatjuk be egy kimagasló ipari-tudományos szakembernek, amikor megemlítjük azokat a komoly szabadalmi pereket, amelyekbe a Chinoin bonyolódott az elõbb említett készítményekkel kapcsolatban. Hogy ezekbõl a perekbõl a Chinoin került ki gyõztesként, elsõsorban Földi Zoltán kiváló debattõr készségének volt köszönhetõ. Ennek eredményeként Földi kutatást vezetõ funkciója mellett a vállalat szabadalmi osztályának a vezetõje is lett.

A B₁-vitamin totálszintézise (1938-1940), a papaverin gyártás alapanyagaként szolgáló pirokatechin kinyerése a diósgyõri barnaszén kátrányvizébõl – ami által hazai alapanyagra lehetett építeni a szintézist 1942-tõl - érdemel még említést ebbõl a korszakból.

Nem hagyhatjuk el a második világháborü elõtti idõket anélkül, hogy ne tennénk említést az „örök gyufá”-ról. Ez nem volt gyógyszeripari tevékenység, de igen nagy anyagi hasznot hozott Földi Zoltánnak és feltalálótársának, König Rezsõnek.

Az én kezemben is volt többször az a kis hengeralakú , kb. 7-8 mm átmérõjû pálcika, amit dörzsöléssel könnyen meg lehetett gyújtani és használat után elfújni. Miután szemmel láthatóan alig fogyott belõle anyag, igen hosszú életû lehetett.

A találmányt egy svéd gyufagyár vette meg, de csak ezért, hogy fiókjaiban elfektesse és soha forgalomba ne hozza. Igen nagy konkurencia lett volna a fából készült gyufáknak. A kifizetett díj - a fama szerint - kb. 5000 arany svájci frank volt, amibõl akkoriban Magyarországon egy ötezer holdas földbirtokot lehetett volna vásárolni.

Földi Zoltán jórészt ebbõl a pénzbõl építette fel Budapest egyik legszebb helyén, a rózsadombi Endrõdi Sándor úton villáját és ettõl elkülönítve magánkutatólaboratóriumát. A háború után ebben a laboratóriumban született meg 16 magánszabadalma, két fiával, mint társszerzõvel.

A jelenlévõk közül többen emlékeznek még Csûrös Zoltán professzorra, néhai tagtársunkra és sajátságos, néha kissé fekete humorára. Amikor 1987-ben Földi Zoltán eltávozott az élõk sorából és megemlékeztünk róla, Csûrös Zoltán felállt és fejét mélyen meghajtva mormolta:  „.... és az örök gyufa fényeskedjék neki.”
Az 1940-es években Földi Zoltán lett a gyár vezérigazgatója és egyik fõ részvényese. A háború után ez a poziciója természetesen megszünt. Egymondatos életrajzában így jellemezte útját . „Az egyszerû kutatói munkakörtõl a vezérigazgatóságig vittem – és vissza.”

A háborút követõ elsõ kimagasló eredménye a hazai (és KözépKelet Europában is) elsõ Penicillin gyártás kimunkálása és az üzem felépítése. A gyártást a központi irányítás Debrecenbe vitte a BIOGAL-ba. Földi e munkáját jutalmazták Kossuth díjjal 1952-ben. Meg kell említeni a Hypothiazid (1957-1960) és a Furosemid (1969) diuretikum gyártástechnológiájának kidolgozását.

Mint az Akadémia tagja élénken vett részt a tudományos közéletben, akadémikustársaival igen jó kapcsolatokat ápolt.

Idõsebb korának szellemi frissességét jellemzi, hogy az NMR technika megjelenése után nekilátott azt megtanulni. Akkoriban az anyagokat a Gyógyszerkutatóba vitték át, az utca túloldalára, analitikai vizsgálatokra és Sohár Pali volt az elsõ NMR-re szakosodott hazai kutató. Állítólag Földi Zoltán azt mondta volna neki, hogy azért tanulja szorgalmasan ezt a tématerületet, mert „Öcsém, te nem fogsz engem átverni”.

Földi Zoltán rendkívül széleskörû szakmai tevékenységét egész pontosan regisztrálni ma már igen nehéz. Ennek két fõ oka van. Az egyik az, hogy bár Földi nagy súlyt fektetett tudományos felismeréseinek publikálására, éppen gazdaságilag legfontosabb eredményeinek kémiáját – elsõsorban iparpolitikai-jogvédelmi szempontok miatt – tudományos folyóiratokban nem közölte. A másik ok pedig az, hogy a Chinoin rendkívûl nagyszámú patentjében a szerzõk neve sokszor nincsen feltüntetve. Ezek között olyanok is vannak, amelyekrõl biztosan tudjuk, hogy a „fõ” feltaláló Földi Zoltán, de neve nem szerepel (ilyen például a papaverin elsõ ipari szintézise 1930-ban, amelyben a legfontosabb igénypont a foszforoxiklorid gyûrûzáró reagensként való alkalmazása, amit kétség kívül Földi fedezett fel). E hiányok ellenére biztosan ismerjük azokat a területeket, amelyekkel Földi eredményesen foglalkozott.
A természetes szerves anyagok között voltak torpánvázas-, metilxantin-, papaver-, anyarozs-, cinchona-alkaloidok, B-, C-, K-vitaminok és különbözõ típusú antibiotikumok.

A nyílt láncú vegyületek körében értékes eredményeket ért el az alfa-omega-diamino alkánok elõállítására irányuló munkája során, valamint a kettõs és hármas kötések reakciókészségének tanulmányozása terén. Mestere volt az öt-, és hattagú heterociklusok illetve ez utóbbiak kondenzált származékai kémiájának (akadémiai székfoglaló elõadását pl. a piridin kémiájáról tartotta), de tudományos szempontból a legértékesebb és világviszonylatban legismertebb eredményeit a szerves kénvegyületek (szulfonsavak, tiolok, tioéterek, kéntartalmú heterociklusok) kémiájában érte el. Idevonatkozó munkáit a legátfogóbb szerves szintétikus kézikönyv, a Houben-Weyl bõségesen ismerteti.

Földi Zoltánt a nagy magyar mûszaki géniuszok élcsapatába kell sorolnunk, Déry, Bláthy, Zipernovszky a transzformátor feltalálói, Csonka professzor, a porlasztó feltalálója, Heller professzor, az erõmûvi léghûtõberemdezések megalkotója, Kandó Kálmán, a váltóáramú vasútvillamosítás kidolgozója mellé. Az ipari-tudományos forradalom igazi négycsillagos tábornoka volt.

Végezetül köszönetet kívánok mondani Dr. Korbonits Dezsõ barátomnak, a Chinoin Gyár történetérõl szoló könyv megírójának, aki nagy segítségemre volt az anyag összeállításában.