A vegytantól a napfogyatkozásig

---

Március 4-én rendezték meg a Kossuth Klubban a Természet Világa címû folyóirat diákpályázatainak díjkiosztó ünnepségét. A Természettudományos múltunk felkutatása kategóriában Németh Katalin lett az elsõ A vegytan alapvonatai címû dolgozatával.

– Honnan származik ez a furcsa cím? – kérdeztük Katit.

–Takács László tanár úr adta a kezembe A vegytan alapvonatai címû régi kémiakönyvet. Elkezdtem nézegetni, de eleinte iszonyú nehéz volt olvasni, mert más nevek szerepeltek benne, mint amilyeneket ma használunk. Elég sokat nevettem azon, hogy akkoriban mennyi mindent nem tudtak, sokszor pedig azon lepõdtem meg, hogy már akkor is mi mindent tudtak.

– Hogyan fejtetted meg a kémiai kifejezések jelentését?

– A könyv végén táblázatokban szerepeltek az elemek magyar és latin nevei, és a latinból lehetett következtetni arra, hogy melyik elemrõl is van szó. Ezek a különös nevek voltak a legérdekesebbek, meg a régi teóriák. Hiszen a könyv az atomszerkezet felfedezése elõtt született.

 – Próbáltad összevetni a mai magyarázatokat a régiekkel?

– Igen. A periódusos rendszert akkor még nem ismerték, ezért azt tartottam a legfontosabbnak, hogy akkor hogyan rendszerezték az elemeket.

– Min csodálkoztál a legjobban?

 – A legeslegfurcsább az volt, hogy az alumíniumot akkoriban fedezték fel, és azt írták róla, hogy nem vezeti az elektromos áramot, holott az egyik legjobb vezetõ.

– Volt úgy, hogy munka közben úgy érezted, nem csinálod tovább?

 – Igen, amikor nem tudtam eléggé jól megfogalmazni a gondolataimat. Szeptember elején mélyponton voltam, de a tanár úr biztatott, hogy folytassam.

– Mikor kezdted el a munkát?

 – Júniusban. Visszagondolva úgy érzem, nem volt sok idõm a pályázatra, mert nyaraltunk, kirándultunk is közben. Eleinte csak egy-egy részt írtam meg. Azután rendszereztem a gondolatokat, és az egészet átírtam gépelés közben. A gépelés szörnyû volt, de végül is egy hét alatt végeztem vele.

– Te most negyedikes vagy?

– Másodikos.

– Azt gondoltam, már az egyetemre készülsz, pedig errõl még nincs szó.

– De igen, mert jövõre kell fakultációt választani az iskolában, és mindenkinek tudnia kell, hogy merre tovább.

– És merre tovább?

– Szeretnék az ELTE-re menni vegyész szakra, és a kémia fakultációt választom.

– Jövõre megint pályázol vagy az OKTV-n akarsz indulni?

– Az OKTV-re is gondolok, de szeretnék megpróbálni más témákat is. A nyomdaipari eljárások szerintem nagyon érdekesek, és a szüleim sokat tudnak majd segíteni, mert nyomdászok.
 

***

A Magyar Csillagászati Egyesület által kiírt Napfogyatkozás – 1999 Pályázat elsõ díját Friedl Zita és Bacsárdi László nyerte el.

– A tavalyi díjkiosztásról szóló beszámolóban azt olvastam, hogy a nevetek már-már úgy összeforrt, mint Ilf–Petrové vagy Boyle–Mariotte-é. Hányadszorra kaptok most díjat?

– Negyedik alkalommal. Az elsõ évben még egy osztálytársunk is velünk dolgozott, az utóbbi három évben Zitával kettesben írjuk a pályázatokat.

– Mi volt az elsõ dolgozat?

– A rádioaktivitás-kísérlet, Barangolás a GM-csõvel... a soproni erdõkben. Ezzel különdíjat nyertünk. Második dolgozatunkat a Hale-Bopp üstökösrõl írtuk. Tavaly A kultúra egysége kategóriában pályáztunk az Útmutatás öcsémnek címû dolgozattal

– Nagyon szép írás.

– Tavaly a Biodiverzitás kategóriában is indultunk. Régebben készítettünk egy videofilmet is: Idõutazás csillagászati emlékekhez. Az idén a napfogyatkozás pillanatát örökítettük meg: Versenyfutás az árnyékkal. A dolgozathoz mellékeltünk egy videót is az élményeinkrõl.

– Hogyan választjátok ki a témát? Mi kelti fel az érdeklõdéseteket?

– Az elsõ témát fizikatanárnõk, Lang Ágota javasolta. Utána a Hale-Bopp üstökös adta a csillagászati dolgozat ötletét. Tavaly érdekes volt a pályázati kiírás, és megpróbáltuk elmesélni, hogy mit ad át a XX. század a XXI. századnak; az idén a napfogyatkozásból adódott a téma.

– Mit állapítottatok meg a radioaktivitás-vizsgálatokkal?

– Sehol nem mértünk nagy radioaktivitást, de azt talaláltuk, hogy a legmagasabb sugárzási érték a Pedagógus-forrásnál van Sopronban. Talán az volt a legmeglepõbb, hogy a mészkõben nagyon kis beütésszámokat kaptunk. És ebbõl Sopronban olyasmit hozott ki egy újság, hogy Csernobilnak semmi hatása nincs...

– Hogyan születik egy közös dolgozat?

– Õ ír valamit, én átírom – mondja Zita

– Igen, én megírom, és õ kihúzza a felét. Aztán én húzom ki az övét, és megvan a hét oldal.

– De én még hozzáírok.

– Sokat vitatkoztok?

– Meg szoktunk egyezni. Általában kompromisszumok születnek.

– Mi volt a legnehezebb a munkátokban?

– A napfogyatkozás-film vágása. Sokkal nehezebb volt, mint a szöveg írása. A különbözõ kameraállásokból készített felvételeket össze kellett például illeszteni. Két hónapig dolgoztunk rajta.

– Mi volt a legnagyobb élmény a dolgozat írása során?

– Maga a napfogyatkozás. Valami különlegességrõl akartunk írni. Elindultunk reggel Szegedre...

– Ti Sopronban laktok, ott is volt napfogyatkozás.

– Igen, de Szeged a napfény városa. Elindultunk reggel, még láttuk a napfelkeltét. Tartottunk egy kis pihenõt, és kilenc óra körül hatalmas esõ volt, mi pedig a kocsival egy földúton parkoltunk. A földút járhatatlanná vált, ki kellett tolni az autót, úgyhogy tényleg rohantunk, hogy lássuk a napfogyatkozást, és felhõmentes helyet találjunk. Ezt a versenyfutást sikerült érzékeltetni a dolgozatban.

– A tanároktól mennyi segítséget kaptatok?

– Felkészítõ tanárunkkal, Lang Ágotával néztük a napfogyatkozást, az õ kocsijával mentünk. A video vágásában is segített.

– Hogyan tovább? Most érettségiztek, ugye?

– Igen, de megbukunk, és jövõre újra indulunk a Természet Világa pályázatán...