A szén az egyik legismertebb elem. Angol neve, a carbon, a latin carbo szóból származik. 1789 óta használják: Lavoisier ekkor ismerte fel, hogy a 'carbone' a faszén 'tiszta és esszenciális alkotóeleme'.*

A szén módosulatai
A szén az allotrópia egyik legjobb példája. (Az elemek allotróp módosulatai azonos atomokat tartalmaznak, de különbözõ fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek és különbözõ neveket kapnak.) A szén két legismertebb változata a grafit és a gyémánt.** Smithson Tennant 1797-ben mutatta ki, hogy mindkét anyag szén-dioxiddá ég el. A grafit legalább hasonlít a faszénhez, de a gyémántról nehezen hitték el, hogy szén...

A puha, fekete grafit neve a német graphitból származik, ez pedig a görög grapho, írni szóból. A grafitot az angolok plumbagónak vagy fekete ólomnak is nevezték, és gyakran keverték össze más sötét, puha ásványokkal, például a molibdén-szulfiddal (MoS₂) vagy magával az ólommal. Csak 1779-ben mutatta ki Scheele, hogy a grafit különbözik a molibdén-szulfidtól, és szénbõl áll.

A kemény, átlátszó gyémánt neve a legyõzhetetlent jelentõ görög adamaszból származik. A latinban a szó diamas, a franciában és a középangolban diamant/diamaunt alakot öltött. A franciában megmaradt a diamant, az angolban diamonddá alakult át.*** A gyémántot eleinte nem ismerték Európában; csak Nagy Sándor hozta magával Kr. e. 327-ben Indiából. 1725-ben Brazíliában találtak gyémántot – a lelõhelyet Diamantinónak nevezték el. A fekete gyémántot carbonadónak nevezik, a brazíliai Bahiában bányásszák.

A gyémánt súlyát karátban mérik (1 karát = 200 mg). A karát a szentjánoskenyérfa (Ceratonia siliqua) magjáról kapta a nevét; a maggal eleinte csak aranyat mértek.

Curl, Kroto és Smalley 1985-ben elõállította az elsõ fullerént, a C₆₀-molekulát. Munkájukat 1996-ban Nobel-díjjal ismerték el. A futball-labdaszerû molekulát Buckminster Fullerrõl, a híres építészrõl nevezték el, akinek  geodéziai kupolaboltozatai hasonlítanak a C₆₀ szerkeztére.

A kemény antracit ásvány csaknem tiszta szén (kb. 92–98 százalék). Szerkezete, összetétele változó, bár a szén 90 százaléka kondenzált aromás gyûrûkbõl álló, grafitszerû rácsot alkot. Az antracit neve a görög antracitusz szóból származik: szénszerût jelent. A gyenge minõségû barnaszénen, a ligniten jól látható, hogy fából keletkezett. Erre utal a neve is: egy francia tudós, A. Brongniart, 1807-ben nevezte el lignite-nek a latin lignum (fa) szóból kiindulva.

Az adamantán neve S. Landától és V. Machacektõl származik, 1933-ból. Négy évvel késõbb O. Bottger elõállította az adamantán egyik változatát, amely a diamantán nevet kapta, de ez a szó nem terjedt el.¹ Az adamantán kristályszerkezete hasonlít a gyémántrácshoz, de olyan adamantán izomer is létezik, amelynek szerkezete a jégkristályra emlékeztet. Louis Fieser – az ice (jég) szó alapján – az 'iceane' nevet javasolta az izomernek.

A szén egy lehetséges allotróp módosulata olyan szénláncokból áll, amelyek váltakozva tartalmaznak kettõs és hármas kötéseket. A rövid szénláncú 'karbinokat' már elõ is állították; nevüket az etin (acetilén) mintájára képezték.

Irodalom
1. A. Nickon, E.F. Silversmith, The name game, p. 282. Oxford: Pergamon, 1987.