Néhány kémiai eszköz, készülék neve nagyon régi, még az alkimistáktól származik. A latin crucibulum olvasztótégelyt és olyan  fényt jelentett, amely egy feszület ("krucifix") elõtt álló, kis edényben égett. Angolul az olvaszótégely ma is crucible. Szathmáry László: Magyar alkémisták c. mûvében olvashatjuk, hogy a crucibulumot (vagy crusibilumot) Bárótzi Sándor olvasztóedényként vagy olvasztó cserépedényként emlegette. Cserépedényre utal az aranymûvesek kis olvasztótégelyének angol neve is, a cruset; ez a szó valószínûleg a bibliai özvegyasszony korsójából, a widow's cruse kifejezésbõl ered ("... sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül addig, míg az Úr esõt ád a földnek színére." 1 Kir.17,14.).

A flask, a lombik angol neve – amit a németes "spricc-flaskában" mi is használunk –, a latin flascából (borosüvegbõl) származik. A jellegzetes alakú retorta ma már eltûnt a laboratóriumból; desztillációra és a párák lecsapására használták. Neve a latin retortus szóból ered; re azt jelenti, vissza, a torquere jelentése csavarni. Szathmáry László meghatározása szerint a retorta "anyaghevítésre szolgáló edény, a mai göreb*. Kovács így nevezi: görbe tök, Nyulas: nyaka dôlt üveg, Kolozsvári Cementes [XVI. sz.]: töküveg (tökiveg)". A retorta régi neve – gyakran az alkimisták szimbóluma – az alembik volt; ez az arab al (a, az) és a görög ambix (csésze) szóból keletkezett. Néha az egész desztillálókészüléket (a hevített edényt és a hûtõt), néha csak a tetejét (vagy a hûtõt) nevezték alembiknek. Szathmáry úgy tudja, hogy az alembik a desztillálókészülék fedõsisakja volt, amelyet különleges recept szerint elõállított agyaggal ragasztottak össze. "Belôle keletkezett a ma használatos lombik szó."**– írja – "Kovács így adja vissza: rézfazék."

Az óangolban az alembik szó limbecre változott – Shakespeare és Milton is használta:
 

1. ábra. Lavoisier készüléke.  Az A-val jelzett edény a "matras"

Elôször is az volt a célom, hogy azon kísérletek segítségével, amelyeket mindjárt be fogok mutatni, választ kapjak a következô kérdéseimre: milyen tisztasági fokot tud elérni a víz bizonyos számú, egymást követô desztilláció után, és melyek azok a változások, amelyeket ezek a megismételt mûveletek elôidézhetnének akár a súllyal, akár más tulajonságokkal kapcsolatosan. Csaknem észlelhetetlen az a súlykülönbség, amelyet az egyszer desztillált esô-, Szajna- és forrásvíz és a nyolcszor egymás után ugyanezen mûveletnek alávetett víz esetében észlelhetünk. A víz egyáltalán nem változtatja meg a természetét és ismételt desztillációk során nem tesz szert semmilyen újabb tulajdonságra.

 Deuxième mémoire sur la nature de l'eau, 1770; Oeuvres, II. pp. 11–28.

2. ábra. Laboratóriumi edények a XVII. században

A régi nevek sokszor kikoptak, de az eszközök, a jellegzetes formák megmaradtak. Lemery könyve, a Cours de Chymie egyik lapja nyomán (2. ábra) képet kaphatunk a XVII. századi vegyészek néhány eszközérõl.