Federmayer István
ny. igazgató helyettes
Győr, Révai Gimnázium

ÚJABB LATIN SZÓFEJTÉSEK
2. rész


 Nyilván a hasonlóság miatt nevezték bullának az okmányokon, hivatalos iratokon, pápai körleveleken, rendeleteken lógó függő pecsétet.
A delírium orvosi műszó, s jelentése: félrebeszélés. Ez a fogalom ismét jó példa arra, hogy egy konkrét jelentés miként vált elvonttá. Ugyanis a lira jelentése 'két barázda közötti földhányás, barázda'. (A ’költészet’ jelentésű líra a görög lyra ’lant” szóból származik!) De lira jelentése: 'a barázdától', a 'barázdából' t. i. kilép, eltér a szántóvető. Amikor a delírium szót kimondom, lelki szemeim előtt látom a római földművest, amikor munkája végeztével látja, hogy bizony elvétette a szántást, s magában röstelkedve mondja: "Ezt bizony félreszántottam!"

Thackeray-t moralizáló írónak tartják a regényei cselekményét sokszor megakasztó elmélkedések miatt. Különösen a sznobizmust gúnyolta ki, mint korára jellemző társadalmi hibát. Meghatározása szerint a sznob "hitványan imádja a hitvány felsőbbrendűséget".

De miből származik ez a szó? A középkori egyetemek anyakönyveiben állt a hallgatók neve után ez a rövidítés "snob" (sine nobilitate 'nemesség nélkül'), ha az illető nem nemesi családból származott. Ezt a rövidítést emelte társadalmi rangra maró gúnnyal az író.

A fanum eredeti jelentése 'a szavakkal megjelölt terület', azaz szentély, templom. Ami ezen kívül van, az nem beavatott, nem áll az istenséggel kapcsolatban. Ezért a ma ismert profán (<- pro-fanus <- pro + fanus 'a szentély előtti') azt jelenti, hogy 'avatatlan', nem isteni, hanem világi', 'tiszteletlen', 'durva'. Odi profanum vulgus, et arceo — mondja Horatius egyik versében: "Gyűlölöm a profán csőcseléket, és elhatárolódom tőle".

E szóból ered a forum, melyet általában’(piac)tér’ jelentésben ismernek, de éppen a ’szól, megszólal’ igéből való származása utal arra, hogy eredetileg a városállam közéleti, politikai helye volt, s nem a kereskedelemé. Itt folyt a politikai élet, itt szólaltak fel a politikai pártok szónokai, az állami tisztviselők. A fari az igéből származik a vallási és jogi alapvető fogalom: a fas, melynek eredeti jelentése 'kijelentés', 'amit az istenség kijelent'. Ebből adódóan született második jelentése 'isteni jog'. Ennek ellentéte a nefas, azaz 'vallási vétek' Ebből eredően kétféle napot különböztettek meg a naptárban: dies fasti, dies nefasti: istennek tetsző, ill. nem tetsző napok. Az istennek tetsző napokon ítélkezhetett a praetor, szabad volt állami tevékenységet folytatni. Ezeket a napokat F betűvel jelölték a naptárban, erről kapta nevét a naptár (Fasti). (A kalendárium elnevezés később született meg a hónap első napjának, a Calendae-ből.)

Gyakran vetődik fel az a kérdés, mi a különbség az okos és intelligens ember között. Erre a latin szó etimológiája adja meg a választ. Ugyanis okos az, aki sok mindent tud, mert tanult és jó a memóriája. Ám az intelligencia nem függvénye a tanultságnak. Mindnyájan ismerünk kevés tudású, mégis intelligens embereket.

Az intelligens az intelligere szóból származik, melynek jelentése 'észrevesz, érzékel, megismer, felfog'. Az összetett szó első eleme az inter, mely közismerten 'között, közé' jelentésű (l. internacionális, internet, interpol, interjú stb.) Második tagja a 1. 'kiválaszt, kiszemel' 2. ’olvas’ jelentésű legere. Ezek szerint azt nevezhetjük intelligensnek, aki képes különbséget tenni, mert olyan ítéleterővel rendelkezik, hogy meg tudja különböztetni a fontosat a jelentéktelentől, a lényegest a lényegtelentől stb. Ehhez voltaképpen nem ismeretanyag kell (Persze ha ez is van, annál jobb!)
(A latin nyelvet iskolai szinten tudók számára mondom, hogy a legere második 'olvas' jelentése onnan származik, hogy az ókorban a szavakat nem választották el szóközzel, tehát a nebulóknak valóban ki kellett válogatniuk a sorból az összetartozó, szót alkotó betűket.)

Ambíció, ezt a szót nap mint nap használjuk. Van pozitív és negatív jelentése is: Egyaránt jelent ’igyekvést’ és ’nagyravágyást’.
E szó az ambitio ’körbenjárás’-ból ered. (amb: ’körben’ + itio ’járás’ <- ire ’járni’). Ez a politikai szakszó a főhivatalokra pályázás alkalmával, a választásokat megelőzően született. Szokás volt, hogy bármilyen gazdag volt is a pályázó, legrongyosabb ruháját öltötte fel, s ebben ment a fórumra, hogy szavazatokat gyűjtsön a polgároktól. Nem hiányzott a polgár döntését előmozdító figyelmesség, az ajándék sem. Így járta körbe a fórumot a hivatalra pályázó. Mai jelentése csak halványan emlékeztet eredeti jelentésére. (A teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy az ambitus ’hivatali megvesztegetés’ is az ambire ige származéka.)

Az ókori görögök minden idegen nyelven beszélőt barbárnak tartottak, mert nyelvüket valami ilyen makogásnak hallották: bar bar bar bar. Ezt átvették a rómaiak is: barbarus formában. A szó idővel nemcsak idegent, hanem műveletlent, kulturálatlant is jelentett. Újabb jelentésváltozás állt be a császárkorban, amikor a római hadsereg tagjai (nemcsak a közlegények, hanem a tisztek is) túlnyomó részt germánok vagy más idegenek lettek. A vulgáris, vagyis köznyelvi, beszélt latinban ekkor ’katona’ jelentésűvé vált. Ez a barbarus idővel bravus alakra rövidült. Ebből lett az olaszban bravo, mely valami ilyesmit jelentett: ’derék, bátor, jó’, de így kiáltoztak a színházban, az operában is: bravo, bravissimo.

Később ez a bravo más jelentést is felvett. Olyan férfit jelentett, aki ’bátor’, s minden gazságra felbérelhető, azaz bérgyilkos. Észak-Olaszországban a 16. század folyamán alakult ki az a gyalázatos szokás, hogy a tehetős, gazdag urak az útjukban álló kisembereket (olykor a nagyokat is) eltetették láb alól. Ilyen bravo például Verdi Rigoletto c. operájában Parafucile.

Igen gazdag az agere 1. ’űz, hajt’ 2. ’ tesz, csinál, valamivel foglalkozik’ jelentésű ige szócsaládja is.
Az agilis ember tevékeny, az agens valamikor ügyvivőt jelentett. (Bessenyei egy ideig a bécsi udvarban az evangélikusok ügyeit képviselte ágensként.) Az agenda szó szerint teendőket, elintézendőket jelent, de az angol nyelv közvetítésével ma ’napirend’ értelemben használatos. Az agere ige gyakorító változata az agitare, sok jelentése közül a ’nógat, biztat, meggyőz’ jelentés került be nyelvünkbe.

Az agere ige másik töve az act-. Ebből is számos, ma is használt szó származik. Akció (<- actio) voltaképen cselekvést jelent, így is használatos nyelvünkben. Ám manapság árleszállítással ösztönzött vásárlást/eladást is jelez. Az akta (<- actus) ügyiratot jelent, de valójában ’elintézett’ (ügyek) a jelentése. Az aktív (<- activus) embert ’serénynek, szorgalmasnak’ tartjuk, az aktivitás (<- activitas)cselekvésre való képességet, kedvet jelent. Petőfi és Arany korában még aktornak (? actor) hívták a színészt, mint az ókorban. Az aktus (<- actus) cselekedet, eljárás. Ebből továbbképzéssel származik az aktuális (<- actualis) ’hatályos, időszerű’ szó.

Még tovább sorolhatnám a ma is használatos latin szavak, kifejezések sorát. Ám ennyi is elég, hogy bebizonyítsuk: valóban napjainkban is él, bár elfátyolozva, rangrejtve, az ókori latin műveltség.

KÖKÉL-válogatás