Federmayer István
ny. igazgató helyettes
Győr, Révai Gimnázium

A jelen lévő ókor (2)



 Kancellár, kancellária szavunk is latin eredetű, a 'rostély, rács, sorompó' jelentésű cancelli szóból képzett melléknév (cancellarius) származéka. Bizonyára úgy függ össze a két fogalom, hogy az okiratok írására, őrzésére hívatott helyiséget ráccsal védték a betolakodók ellen, ez volt a kancellária, A hivatal vezetőjét pedig kancellárnak nevezték.

A számítógépen a cancel: 'áthúz, érvénytelenít' igével még az angolul nem tudók is találkoznak. Ez is a latin cancelli szóból ered! Ugyanis a kódexíró barátok, nem lévén radírjuk, a helytelen, hibás szót két vízszintes és több függőleges vonással érvénytelenítették, s ezt rácsnak nevezték. Innen ered az angol jelentés!

Apropó radír! A radere ige (jelentése: ’vakar, simít’) két tövéből (rad-, ras-) származik a német "radieren" 'radírozni' és a "rasieren" 'borotválkozni', a magyarban pedig — német közvetítéssel — a radír. Ugyanebből az igéből származik a gyakran emlegetett tabula rasa kifejezés, melynek jelentése: kisimított tábla. Értelmezéséhez tudnunk kell, hogy az ókori iskolákban a tanulók viasszal bevont táblára írták a betűket egy stílusnak nevezett pálcikával. Ennek egyik vége hegyes, másik lapos volt. Ha a tábla betelt, akkor a stílussal kisimították, hogy újra használható legyen. Így lett a tábla rasa, azaz kisimított, sima. Ezt a kifejezést ma átvitt értelemben használjuk, amikor valamit egészen újra kezdünk, s az előzményt befejezettnek, véglegesen lezártnak tartjuk.

Egyébként a stílus, az írószer is átvitt értelmet kapott, az írás módját, minőségét jelenti, mint amikor egy emberről azt mondjuk: "Jó tolla van!"
Talán közismert, hogy az év hónapjainak neve is latin eredetű. Ám hogy a mai helyzetet megértsük, vissza kell pergetnünk az idő kerekét.
A rómaiak kezdetben az évet tíz holdhónapra (annus lunaris) osztották. A hónapok neve melléknév volt, hozzá értették a ’hónap’ jelentésű mensis-t: — Martius, Aprilis, Maius, Iunius, Quintilis, Sextilis, September, October, November, December. Ezek közül a március, május, Quintilis és október 31, a többi 30 napból állt.

Az év azért kezdődött a Mars hadistenről elnevezett hónappal, mert vagy főistenként őt tisztelték, vagy mert ekkor vált lehetővé a harc. Az április az aperio 'kinyit, megnyit' jelentésű szóból származik, s a növényzet nyílására utal. A május hó neve vitatott: egyesek Maia ázsiai istennő nevéből, mások a maior, maius 'nagyobb, idősebb' szóból származtatják. Ez utóbbit azzal indokolják, hogy e hónapban tartották a szülők, nagyszülők, általában az ősök tiszteletére rendezett ünnepet. A június hó elnevezése is kétes: vagy Iuno istenasszony nevét, vagy a iunior, iunius 'fiatalabb' melléknevet tartalmazza. Ez utóbbi eset indoklása: e hónapban tartották a fiatalok ünnepét. Az év többi hónapja sorszámot kapott: Quintilis: ’ötödik’  December: ’tizedik’.

Még a királyok korában két hónappal toldották meg az évet, s ezzel közelebb került az időszámítás a nap járása szerinti (solaris) évhez. Január a kezdet és vég kétarcú istenéről, Ianusról kapta nevét. februárt a februa-ról (tisztító ünnep) nevezték el. Ez utóbbi 28 vagy 29 napból állt. Először e két hónap az év végén volt, de Kr. e. 153-tól az évet januárral, februárral kezdték, s emiatt a többi hónap két sorszámmal hátrébb csúszott. Ebből adódik az a máig tartó furcsaság, hogy pl. szeptember nem a hetedik, (mint nevéből következtethetnénk), hanem a kilencedik hónap.

Még az így számított, tizenkét hónapos év is mintegy tíz nappal rövidebb volt a csillagászati évnél. Ezért február 23. és 24. közé minden második évben egy toldalékhónapot (mensis intercalaris) toldottak be. (Innen ered mindmáig, hogy a szökőnap nem február 29., hanem 24.!) A naptár összeállítása a főpapok (pontifexek) feladata volt, de ők az állam vezetői iránti érzelmeik alapján vagy többre vagy kevesebbre szabták a szökőnapok számát. Ebből állt elő az a lehetetlen helyzet, hogy a naptár ismét nem egyezett az évszakokkal. Például a Kr. e. 190. március 15-e 189. november 6-ára esett!
Ezen a lehetetlen helyzeten Kr. e. 46-ban Iulius Caesar változtatott, az általa megreformált naptárt nevezzük Juliánus-naptárnak. Tiszteletére Kr. e. 44-ben róla nevezték el a Quintilist júliusnak. Néhány évvel később Augustus princeps igazította ki újból a naptárt, ezért róla kapta nevét a hatodik (Sextilis) hó Kr. e. 8-ban. (A már akkor is létező szervilizmusra [servilis ’rabszolgai, rabszolgára jellemző’,  servus ’rabszolga], szolgalelkűségre mutat, hogy mindkettő 31 napból áll, noha ez csak július esetében indokolt. Ám a szenátus javaslatára az első császár nevét viselő hónap sem lehetett rövidebb, mint Caesaré!)

A napok római elnevezése is tanulságos az indoeurópai nyelveket beszélők számára.

A hét napjait az ókorban az akkor bolygóként ismert, istenként tisztelt égitestekről nevezték el, mert hitük szerint a napot ők határozták meg. Dies Solis: vasárnap (a Nap napja), dies Lunae: hétfő (a Hold napja), dies Martis, kedd (a Mars napja), dies Mercurii, szerda (Mercurius napja), dies Iovis: csütörtök (Juppiter v Jupiter napja), dies Veneris: péntek (Vénusz napja), dies Saturni: szombat (Saturnus napja). Ha a következő táblázatra nézünk, nem lesz nehéz e neveket felismernünk. (Mind az olasz, mind a francia nyelvben a dies szó di-re rövidült, és a második helyre került!) A román, azaz a latin nyelvből származó nyelvekben a vasárnap a keresztény elnevezést (dies dominica 'az Úr napja') és szombat a zsidó sabbata alakot követi.
 
 
 

magyar latin olasz francia angol német
vasárnap dies Solis domenica dimanche Sunday Sonntag
hétfő dies Lunae lunedi lundi Monday Montag
kedd dies Martis martedi mardi Tuesday Dienstag
szerda dies Mercurii mercoledi mercredi Wednesday Mittwoch
csütörtök dies Iovis giovedi jeudi Thursday Donnerstag
péntek dies Veneris venerdi vendredi Friday Freitag
szombat dies Saturni sabato samedi Saturday Samstag

(Érdekes, hogy a két germán nyelv, az angol és a német némely esetben saját mitológiai isteneivel helyettesítette a görög-rómaiakat. Pl. Venus –> Freia, Jupiter  –> Donner)

*

A prostituált szó általában ismert fogalmat takar. Ez a prostituo ( –> pro + statuo) 'kiállít' jelentésű igéből, ennek is a befejezett melléknévi igenevének nőnemű alakjából, (prostituta) származik. Az ókorban általános szokás volt, hogy egyesek rabszolganőket vásároltak azért, hogy az utcára kiállítsák, és szexuális szolgáltatásukat pénzért árusítsák. Ugyanerre a fogalomra ismertek egy másik kifejezést is: proseda (  <– pro + sedere); ennek jelentése 'kint ülő'.

*

Igen népes a colere 'lakni, művelni, tisztelni' igéből származó szócsalád is. A földműves neve agricola (ager + colo), mivel a szántóföldet műveli. Ha Itáliában már kevés embernek jutott föld, akkor kolóniákat (colonia) létesítettek az "előzőleg legyőzött, meghódított" provinciákban (pro + vincere). Ilyen kolónia volt annak idején pl. Köln (Colonia Agrippinensis), mely mindmáig őrzi eredeti nevét. (A város francia neve, Cologne jobban megőrizte az eredeti hangalakját.) A kolóniában lakókat kolónusoknak (colonus) nevezték. A későbbi időkben már a félszabad parasztokat, bérlőket is így hívták. E csetlő-botló, kevés műveltséggel rendelkező, bohókásnak is mondható emberek elnevezéséből ered az angol clown 'bohóc' jelentésű szó.
A latin igéknek több tövük is van, így a colere igének is. A cult- tőből származik a kultúra (cultura), mely eredetileg a föld megművelését jelentette. (agrikultúra). De tudjuk, hogy minden nyelvben az eredeti, legtöbbször konkrét jelentés mellett kialakulhat esetleg több elvont jelentés is. Így e szónak az 'elme művelése' jelentése is kialakult. Ilyen értelemben beszélünk különböző kultúrákról. Ám az ige harmadik jelentéséből is szó származott: ezért különféle kultuszokról (cultus) beszélünk, ha istenek, eszmék tiszteletéről szólunk.

*

Köztudomású, hogy a középkorban a katolikus egyház nyelve a latin volt. Ez időben a tudományokkal főként a papok foglalkoztak. Európa minden egyetemén, középiskolájában latinul tanítottak. Azt mondhatjuk, a tudomány nyelve a latin volt. Ebből következően Newton még a XVII. század második felében is latinul írta értekezéseit. Sőt, a XVIII. században Linné rendszertanában a növényeknek is latin nevük van. Az orvostudomány szakszavai közismerten görög-latin eredetűek.

Ennek még ma is nyomát találjuk szinte valamennyi tantárgyban. Lássunk erre is néhány példát! Fizika: az: s a távolságot jelenti ( spatium); az l az inga hosszát jelöli ( longitudo); az idő jele t  ( tempus). A matematika és geometria:: koordináta rendszer a coordinare ’összerendez’ ige származéka. (Sokszor hallhatjuk e szót „kordináta” formában, pedig a co + ordinare ’össze + rendezni’ szóösszetételből származik, tehát mindkét o hangot ki kell ejteni.); a kör sugarát r jelöli ( radius); a sinus jelentése ’öböl’, a tangens-é pedig ’érintő’. Irodalom: deus ex machina ( isten a gépből) a görög-római drámaelőadásokra utal, amikor egy gépezet segítségével jelent meg a porondon egy-egy isten. Az ars poetica először még valóban a ’költői mesterség’ fortélyait tanította, s csak később alakult át ’költői hitvallás’ jelentésűvé. A kémiában a: kohézió ( cohaesio ’összefüggés’,  co + haerere, össze + függeni’). (A gimnáziumi tankönyvekben előforduló görög-latin szakszavak gyűjteményét foglalja magába Szőke Ágnes 286 oldalas, igen tanulságos könyve, az Antik eredetű szakszókincs (1999)

*

A fentiekből következően természetes, hogy az egyetem nálunk is ismert elnevezése universitas. Mikor 1119-ben Bolognában megalapították az első egyetemet, universitas litterarum: a tudományok összessége volt a neve, mert az akkori összes tudományt ott tanították. (A nyelvújítás előtti időben pl. Révai Miklós ezt az intézményt "oskolamindenesség"-nek nevezte.). A szó az universus melléknévből képzett főnév. Ez a melléknév két szó összetételéből áll: unus jelentése: 'egy', a versus pedig a 'fordít, forgat' jelentésű verto ige befejezett melléknévi igeneve. Az összetett szó jelentése tehát: 'egybevetett, egybe fordított'. Értelmezésem szerint ez azt jelenti, hogy az összes részt egynek vesszük. Így érthetővé válik az universum 'világegyetem' szavunk is.

Visszakanyarodva az egyetem szóra: az egyetem azért "mindenesség", mert ott minden tudományt elsajátíthatunk. Nagyobb egységei, a fakultások (facultas) voltaképpen 'lehetőségek, alkalmak' az eredeti jelentésük szerint. Az egyetemen professzorok, docensek, adjunktusok oktatják a hallgatókat. Ezek természetesen latin szavak. Aki valamely tudományban szabadon kinyilvánítja véleményét, és e tudomány művelőjének hirdeti (profiteri) magát, az a professzor (professor). Adjunktusa hozzá van kötve (adiungere), azaz közvetlen munkatársa. A docens a docere ige folyamatos melléknévi igeneve, tehát jelentése: 'tanító'. Ugyancsak ebből az igéből ered a doctor is, ám ennek már más jelentésárnyalata keletkezett: olyan tanító, aki bizottság előtt tanúsította rátermettségét, tehát a tudományokban jártas. Az egyetem igazgatója a rektor (rector), s ez a szó valóban ennyit jelent. A dékán (decanus) a tíz jelentésű decem szó származéka. Eredetileg tíz katona, majd tíz szerzetes főnökét jelentette. Ma a fakultás élén álló egyetemi vezetőt nevezzük dékánnak.

Az elmúlt évtizedekben az akadémiai tudományos fokozat elnevezése: kandidatúra, viselője pedig a kandidátus volt. Ez a candidus ’hófehér’, ill. a candido ’fehérbe öltöztet’ szó származéka ( candidatus: ’fehérbe öltöztetett’). Ám a candidatus szónak van más jelentése is: 'jelölt'. A kandidál egyaránt azt is jelenti, hogy 'jelöl', és azt is, hogy kandidátusi vizsgát tesz. (Ma a PHD, azaz a PHilosophiae Doctor), azaz a filozófia doktora tölti be ennek helyét.)

E szavak magyarázatáért az antik római politikai életbe kell visszamennünk. Köztudomású, hogy Rómában minden állami tisztségre a polgárok évenként választottak az arra pályázók közül kettőt-kettőt. A fizetéssel nem, de megtiszteltetéssel, sőt számtalan előnnyel járó tisztségekért nagy volt a harc a pályázók között! A választást megelőző időben a jelöltek, a kandidátusok ( candidatus) szokásosnál is fehérebb tógában (toga candida, 'hófehér tóga') járkáltak a fórumon, hogy a polgárok könnyen felismerjék a pályázókat. Lekezeltek boldog-boldogtalannal, még ajándékokat és pénzt is osztogattak, csakhogy elnyerjék a szavazatokat, s ezzel a hivatalt. Ez a politikai fogalom szelídült manapság 'jelölt', 'a tudományos fokozatra pályázó' jelentésűvé.
 


KÖKÉL-válogatás