J. A. Schufle: Chemists Meet Across the Iron Curtain (Journal of Chemical Education, 1978. 55. k., 3. sz., 162. o.) cikkének fordítása, a JCE engedélyével. A Journal of Chemical Education lapjai a http://jchemed.chem.wisc.edu/ címen érhetõk el.
Uppsalában töltöttem két hónapot, az ottani egyetem könyvtárában folytattam kutatásokat. Ott-tartózkodásom alatt meghívott Dr. Heinz Cassebaum Magdeburgból (Kelet-Németország, DDR), hogy találkozzunk Kelet-Berlinben. Cassebaummal egy tudománytörténeti cikken dolgoztunk együtt, de soha nem találkoztunk személyesen. Egy héttel hazaindulásom elõtt határoztam el, hogy elutazom Berlinbe. Ahhoz már túl késõ volt, hogy levelet küldjek, mert a levelek még Svédországból is egy hét – tíz nap alatt értek el a kelet-németországi címzetthez.
1977. június 2-án érkeztem meg Nyugat-Berlinbe. Azonnal megpróbáltam Cassebaumnak telefonálni, de nem sikerült. Ezért megtáviratoztam, hogy a Hotel Plazában vagyok június 2. és 5. között. Másnap Cassebaum felhívott Kelet-Berlinbõl. Elmondta, hogy megkapta a táviratomat, és másnap délelõtt 10 órára találkozót beszéltünk meg a Café Lindencorsóba az Unter den Lindenen, Kelet-Berlin legfontosabb sugárútján.
A szállodát U-Bahnon hagytam el 8.30-kor. A nyugat-berlini földalattinak egyetlen egy kijárata van Kelet-Berlinben, a Friedrichstrassén. Ott szálltam tehát ki, átjutottam a kelet-német útlevél-vizsgálaton, és 10 órakor meg is érkeztem a túlsó oldalra. Az Unter den Linden csak néhány háztömbnyire volt, ezért gyalog tettem meg a hátralevõ utat.
A nyugat-berlini földalatti térképe az 1970-es évek végén
Amint a Café Lindencorsóhoz értem, Cassebaum jött felém kérdést tükrözõ arckifejezéssel, korábban elküldött fényképemmel a kezében. Én is a fényképek alapján ismertem fel õt. Betértünk egy kávéra. Cassebaum felesége is csatlakozott hozzánk. Cassebaum tanár nélkül tanult angolul, az én némettudásom rendkívül hiányos. De egy noteszlap segítségével nagyon gyorsan megismerkedtünk egymással. Frau Cassebaum csak németül beszélt.
Ezután Frau Cassebaum magunkra hagyott bennünket, és mi elindultunk Kelet-Berlin fölfedezésére. Voltunk a Deutsche Staatsbibliothekban, a Pergamon múzeumban, a Marienkirchében, ahol orgonazenét hallgattunk a csaknem üres templomban, megnéztünk egy vásárlókkal teli áruházat, és nagyszerû ebédet ettünk a Moszkva Étteremben.
Frau Cassebaum egy sárga francia autóval jött értünk, amelyet Romániában gyártottak. Magával hozta az ikerfiúkat és elvitt bennünket édesanyja lakására, amely egy parkra nézõ ház ötödik emeletén volt. Körülbelül öt óra leforgása alatt legalább háromszor kaptam enni és inni, miközben Cassebaummal tudománytörténetrõl és tudományfilozófiáról beszélgettünk. Frau Cassebaum néha odaült hozzánk, hogy a feleségemrõl és a családomról érdeklõdjön. Cassebauméknak van egy házuk Magdeburgban, ahol Cassebaum gyógyszervegyészként dolgozik egy gyógyszergyárban. Frau Cassebaum közgazdász a vasútnál. Életük meglepõen hasonló az enyémhez. Azt tervezik, hogy hétvégi házat építenek egy Magdeburghoz közeli tó partjára, és mindent tudni akartak az én hasonló házamról. A fiúk tudták, hogy Pelé egy New York-i futball-csapatban játszik, és a tiszteletemre elénekelték a "My Bonnie"-t angolul.
Este 8-kor visszavittek a friedrichstrasse-i U-Bahn
állomáshoz, ahol régi barátokként búcsúztunk
el, és visszatértem nyugat-berlini szállodámba.