A papírkromatográfia egyik elsõ alkalmazása


F. Kurzer: An Early Application of Paper Chromatography (Journal of Chemical Education, 1978. 55. k., 5. sz., 321322. o.) cikkének fordítása, a JCE engedélyével. A Journal of Chemical Education lapjai a http://jchemed.chem.wisc.edu/ címen érhetõk el. 

Sok más fontos eljáráshoz hasonlóan a kromatográfiának is megvannak az elõfutárai. Goppelsroeder például azt vizsgálta, hogyan különíthetõk el egyes anyagok az oldataikból szûrõpapír csíkokon. Negyven évnyi munkáját 1901-ben foglalta össze Capillaranalyse, Beruhend auf Capillaritäts- und Adsorptionserscheinungen címmel; könyve ma már klasszikusnak számít. Goppelsroeder megfigyeléseit a kapilláris hatásnak tulajdonította. Kísérletei igen aprólékosak voltak, és széles területet öleltek fel. A vizsgált anyagok között szerepeltek például sók, természetes és mesterséges szerves festékek, élelmiszer-ipari termékek (pl. ásványvizek, borok, sör és fûszerek), valamint biológiai anyagok (pl. tej, epe, vizelet). Goppelsroeder tisztában volt a módszer analitikai jelentõségével.

Goppelsroeder berendezése.
Különösen figyelemreméltó a bura alkalmazása


A papírkromatográfiát  a XX. század elején már alkalmazták az analitikai gyakorlatban. Barthel például a tejtermékek ellenõrzésérõl számolt be. Monográfiája 1907-ben jelent meg elõször. Ezután többször kiadták, és 1910-ben angolra is lefordították. A tejtermékek mesterséges színezésének általa leírt kromatográfiás kimutatása hasonlít a mai gyakrolathoz. A mérési utasítás a következõ volt:

"100200 cm3 tejet vagy tejszínt egyhén megsavanyítunk ecetsavval, vagy hagyjuk, hogy magától savanyodjon meg, majd 80 oC-ra melegítjük. Az alvadékot, amely a fehérjén kívül zsírt és színezõanyagot tartalmaz, ruhán átszûrve választjuk el a savótól. Vízzel kétszer digeráljuk, hogy eltávolítsuk a tejcukrot, és utána jól kipréseljük. A nedves alvadékot ismételten fõzzük alkohollal, amíg nem marad színe, és az alkoholos extraktumot 1020 cm3-re bepároljuk. A maradékhoz azonos menyiségû abszolút alkoholt adunk, és az egészet tizenkét óráig jégszekrényben tároljuk. Ekkor az oldat már csak kevés zsírt tartalmaz, és minden jelen levõ színezõanyag észlelhetõvé válik. Most egy szûrõpapír csíkot mártunk a folyadékba, amely a kapilláris vonzás hatására lassan felemelkedik a fõzõpohár széléig, utána elpárolog.

Ha a tej tiszta, a papír fölsõ részén halványsárga vagy halványbarna szín képzõdik. Minden hozzáadott színezõanyag erõsebb árnyalatot hoz létre, amely a rózsaszíntõl a sötét narancsig változhat, és a tiszta tejtõl származó sáv alatt jelenik meg. A papírcsíkból  a zsírt petroléterrel mossuk ki, amely nem támadja meg a színezõanyagot vagy a papírrostot.

Ily módon a tejtermékekhez használt szokásos színezõanyagok közül sokat kimutathatunk, de számos anyagot nem."

Az eljárást a hamburgi higiéniai intézetben dolgozták ki, és valószínû, hogy a századfordulón vagy már elõbb is használták.


Teázó
Történet a történetben
http://www.chemonet.hu/
http://www.kfki.hu/chemonet/