Edward W. Morley és a Prout-hipotézis

---

Michael M. Sokal: Edward W. Morley, the Atomic Weight of Oxygen, and Prout's Hypothesis  (Journal of Chemical Education, 1980. 57. k., 10. sz., 711. o.) cikkének fordítása, a JCE engedélyével. A Journal of Chemical Education lapjai a http://jchemed.chem.wisc.edu/ címen érhetõk el.

---

Edward Williams Morley (1838–1923) nevét ma elsõsorban Albert A. Michelson nevével együtt emlegetjük. A híres Michelson–Morley-kísérlet alapján állapították meg, hogy a fény terjedési sebessége nem függ a fényforrás és a megfigyelõ egymáshoz viszonyított mozgásától. A kortársak között  Morley mégis inkább pontos atomtömeg-meghatározásaival szerzett tekintélyt. A relatív atomtömegek meghatározása a XIX. század végén a kémia egyik fontos feladata volt. Morley – kizárólag "nedves" kémiai eljárásokat alkalmazva – az oxigén relatív atomtömegére 15,879-et állapított meg (a mai adat: 15,9994).

Itt is találunk azonban egy "történetet a történetben". Morley-t nemcsak az atomtömegek érdekelték, hanem általában a természeti állandók is. A legfontosabb kémiai állandóknak az atomtömegeket tekintette. Pontos méréseivel meg akarta állapítani, hogy helyes-e a Prout-hipotézis.

William Prout 1815-ben feltételezte, hogy az összes atomtömeg a hidrogén atomtömegének többszöröse, ezért ha a hidrogén atomtömegét egynek tekintjük, az összes relatív atomtömeg egész szám lesz. Ha a feltevés igaz, az atomok hidrogénatomok konglomerátumainak tekinthetõk. A XIX. század elején ismert adatok alátámasztották Prout hipotézisét, de a késõbbi, pontosabb mérések alapján 1860-ban Stas kijelentette, hogy "Prout törvényét puszta illúziónak kell tekintenünk, és bolygónk elbonthatatlan testeit olyan különbözõ entitásoknak kell tartanunk, amelyek súlya nincs egymással egyszerû kapcsolatban".

Stas megállapítását nem fogadta el mindenki. Például 1891-ben legalább három amerikai vegyész sürgette Morley-t, hogy egyszer s mindenkorra tegyen igazságot a Prout-ügyben. Morley csak 1896-ban vállalkozott  határozott állásfoglalásra. Egy elõadásában, amely "Az atomelmélet történetének egy lezárt fejezete" címet viselte, elvetette a Prout-hipotézist.

A mai vegyészek, az izotópok ismeretében, inkább azt mondják, hogy Proutnak volt végeredményben igaza. Óvatosnak kell azonban lennünk, ha a XIX. századi tudományt XX. századi kritériumok alapján ítéljük meg. A kémia története nem a hibák korrigálásának diadalmenete. A történetet akkor értjük meg igazán, ha az olyan kiváló kémikusok munkáját is megismerjük, mint amilyen Edward Morley volt.