Sir Willam Crookes, a viktórium és a Kongresszusi Könyvtár



J. A. Schufle: Sir William Crookes, Victorium, and the Library of Congress  (Journal of Chemical Education, 1980. 57. k., 6. sz., 421. o.) cikkének fordítása, a JCE engedélyével. A Journal of Chemical Education lapjai a http://jchemed.chem.wisc.edu/ címen érhetõk el. 

A ritkaföldfémek történetét olyan "rövid életû" elemek színezik, amelyek hóbortos neveikkel tûnnek ki, például a kozmium és a neokozmium, az inkognitum, a junónium, a filippinum, a mosandium, az euxénium és az eldebaránium. Mellor könyvében, mely a "Comprehensive Treatise on Inorganic and Theoretical Chemistry" címet viseli, az V. kötet egyik táblázata az 1794 és 1920 között bejelentett 70 ritkaföldfém sorsát követi nyomon. Ebben a mónium  (1898) neve  mellett a viktórium megjegyzés áll, a viktóriumnál (1899) pedig az, hogy keverék és W. Crookes állította elõ az ittrium-oxid ásványából.

A viktórium neve nem tûnt el olyan gyorsan, mint rokonainé; különösen az Egyesült Államokban maradt fenn sokáig. A Kongresszi Könyvtár 1905-ben kiadott elsõ tudományos osztályozási rendszerében a QD 181.V5 jelû elem a viktórium (megelõzi a QD 181.V2 jelû vanádium és után áll a QD 181.W1 jelû volfrám). A viktórium "ebben az állapotban" öt kiadáson át fennmaradt. A többi furcsa elem közül egyet sem osztályoztak.

A viktóriumot Sir William Crookes azonosította, aki elsõsorban a katódsugarak tanulmányozása, a tallium felfedezése és a Crookes-féle sugárzásmérõ feltalálása révén lett híres. Az 1880-as években különösen a ritkaföldfémek spektroszkópiája érdekelte. A mónium nevû "új elemet", amelyet késõbb viktóriumnak nevezett, a spektrumok alapján mutatta ki. Az ásványt frakcionált kristályosításnak vetette alá, majd a frakciók foszforeszcenciás spektrumát vákuumban tanulmányozta. Ily módon "ki tudott szabadítani" egy sávcsoportot a többi közül, meg tudta növelni az intezitását és részleteit is vizsgálhatta. Ezt a tisztítás után egyre erõsebbé váló sávcsoportot új elemnek tulajdonította. Munkájáról a tudomány haladását elõsegítõ brit társaság (British Association for the Advancement of Science) 1898-as elnöki megnyitójában számolt be:

Miután az a sávcsoport, amely elárulta jelenlétét, magában áll, csaknem az ultraibolya spektrum végénél, javaslom, hogy a legújabb elemet móniumnak nevezzük el a görög monos, egyedül, szó alapján.
A következõ évben az amerikai Smithsonian Intézet újra kiadta a beszéd egy részét. J. David Thompson, a Kongresszusi Könyvtár munkatársa, aki a könyvtár alaptudománynak szentelt részlegében rendezte a könyveket és egyéb kiadványokat, valószínûleg itt találta meg a dolgozatot, és Crookes felfedezettjét felvette az elemek sorába.

A Kongresszusi Könyvtár figyelemmel kísérte a mónium történetét, mert az "elem" nevét a következõ évben viktóriumra változtatta Crookes bejelentése nyomán: "... Provizórikusan móniumnak neveztem el, de különbözõ okok miatt most megfelelõbbnek tartom a viktórium nevet". A "különbözõ okok" között feltehetõen szerepelt, hogy Crookes tisztelegni akart Viktória királynõnek, aki 1897-ben, gyémántjubileumának évében lovaggá ütötte a tudóst. A Kongresszusi Könyvtár a további eseményeket sajnos már nem dokumentálta.

1905-ben Georges Urbain, a lutécium és az itterbium felfedezõje és maga Crookes is azt közölte, hogy a viktórium keverék. A tévedést a szennyezések okozták. Késõbb kimutatták, hogy a ritakföldfémek foszforeszcens spektrumát kis mennyiségû szennyezés is erõsen megváltoztatja. Ezt a körülményt az is súlyosbítja, hogy szinte lehetetlen az elemeket tiszta állapotban, a többi ritkaföldfém szennyezése nélkül elõállítani. Ezért a ritkaföldfémek Crookes módszerével nem jellemezhetõk.

Crookes egészen haláláig dolgozott 82 éves korában is a Royal Society elnöke volt , de második elemet már nem sikerült felfedeznie. A viktórium azonban a Kongresszusi Könyvtár osztályozási rendszerében a Q (tudomány) osztály hatodik, 1973-as kiadásáig fennmaradt.


Teázó
Történet a történetben
http://www.chemonet.hu/
http://www.kfki.hu/chemonet/