Jean L. Scurlock: Rules for Working in Bunsen's Laboratory (Journal of Chemical Education, 1978. 55. k., 9. sz., 581. o.) cikkének fordítása, a JCE engedélyével. A Journal of Chemical Education lapjai a http://jchemed.chem.wisc.edu/ címen érhetõk el.
A laboratóriumi elõírások és a szabályok megszegése miatt kirótt pénzbüntetések egyáltalán nem újkeletûek. A következõ szabályokat és szankciókat 1855-ben fogadták el Bunsen laboratóriumában.1
1. Annak, aki ártalamas vagy bûzös anyagokat, például savakat, halogéneket, ammóniát és ammóniasókat, higanyt vagy higanysókat párologtat a laboratórium nyílt terében az elszívó helyett, 6 krajcárt kell fizetnie.22. Annak, aki a gázégõt nyitva hagyja anélkül, hogy a gázt meggyújtaná, 12 krajcárt kell fizetnie.
3. Annak, aki cserepet, papírt vagy más olyan tárgyat dob a csatornába, amely meggátolhatja a víz lefolyását, 3 krajcárt kell fizetnie.
4. Annak, aki a használaton kívüli gázlángot nem csökkenti a lehetõ legkisebbre, 3 krajcárt kell fizetnie.
5. Annak, aki a vízcsapot nyitva hagyja anélkül, hogy használná, 3 krajcárt kell fizetnie.
6. Annak, aki a munkaidõ alatt bezárja a szekrényébe a laboratóriumi berendezést, ha már nem használja, 6 krajcárt kell fizetnie.
7. Annak, aki a közös munkaterületen hagyja az általa használt berendezést vagy annak részeit, 6 krajcárt kell fizetnie.
8. Annak, aki a laboratóriumi mérleget a mérést bevégezve nyitva hagyja, különösen éjszakára, 12 krajcárt kell fizetnie.
Az
1. és 2. szabályt a biztonság motiválhatta,
hiszen a mérgezõ gázok használatáról
intézkedik (a Bunsen-égõk szennyezett gáza
széngázt tartalmazott). A 3., 4., 5. és 8. szabály
a mûködési költségeket hivatott csökkenteni,
míg a 6. és 7. a laboratórium jó kihasználására
sarkallt.
Fontosak voltak ezek a szempontok Bunsennek? Természetesen. A szûkös támogatás, a zsúfolt laboratórium és a biztonság ugyanolyan gondot okozott neki is, mint mai "kollégáinak". Emiatt születtek meg a fönti a szabályok és a szabálysértési büntetések? Meglepõ, de nem. Ezeket a szabáyokat és a büntetéseket Bunsen rótta ki a tanítványokra? A válasz ismét: nem.
Az egyetemi hallgatók (Praktikanten) 1852-ben elhatározták, hogy intézeti könyvtárat alapítanak, amely a legértékesebb folyóiratokat járatja majd, hogy szervezetük tagjai hozzájuthassanak a tudományos eredményekhez. Minden Praktikant a szervezet tagja lehetett, ha szemeszterenként legalább 2 forintot3 befizetett. Ennek fejében a laboratóriumban és a laboratóriumon kívül is használhatta a könyveket és a folyóiratokat.
1855. május 4-én, amikor az intézetnek 45 hallgatója volt4, a diákok és az asszisztensek elhatározták, hogy a laboratóriumi rend megszegése miatt büntetéseket rónak ki, és a befolyt összeget a könyvtár javára fordítják.
Könnyen lehet, hogy a kémia történetében ez volt az elsõ és utolsó eset, amikor a hallgatók pénzbüntetést róttak ki magukra könyvtáruk érdekében.
1. Az írás alapja a Geschichte des Chemischen Universitäts-Laboratoriums zu Heidelberg seit der Gründung durch Bunsen, amely Prof. Dr. Theodor Curtis és Dr. Johannes Rissom szerkesztésében jelent meg 1908-ban.
2. Egy krajcár mai pénzre átszámítva 20 centet érhet.
3. A Meyers Konversation's-Lexikon 5. kiadása (1893) szerint 60 krajcár tett ki egy forintot, tehát a díj 12 dollárnyi lehetett.
4. Bunsen idejében a hallgatói létszám 64-rõl 15-re csökkent.