A Polányi Mihály Kuratórium díjainak átadása

2005. március 11.

A 2003. évi Polányi-díj kitüntetettjei:
Noszticzius Zoltán
Kónya Zoltán (Ifjúsági díj)

A 2004. évi Polányi-díj kitüntetettjei:
Inzelt György
Lente Gábor (Ifjúsági díj)




Noszticzius Zoltán a kémiai tudomány doktora, a Budapesti Mûszaki Egyetem Széchenyi-díjas tanszékvezetõ egyetemi tanára. Az utóbbi évtizedben a nemlineáris kémia területén ért el fontos eredményeket. Döntõ szerepet játszott az oszcillációs Belouszov–Zsabotyinszkij- (BZ-) reakció új, Marburg–Budapest–Missoula- (MBM-) mechanizmusának megalkotásában, legutóbb pedig munkatársaival együtt láncreakciót fedeztek fel a BZ-reakcióban. Sav-bázis reakciókon alapuló elektrolitdióda- és -tranzisztorrendszereket fejlesztettek ki. Jelentõs tudományszervezõ szerepet töltött be a European Science Foundation "Nonlinear chemistry in complex reactors" c. ötéves programjának kezdeményezõjeként, késõbbiekben pedig elnökeként. (Lásd pl. a Nemlineáris kémiai dinamika, Kémiai hullámok oldatokban, A kémiai hullámok és a szívroham, A káosz természete címû írásokat, összeállításokat.)

Kónya Zoltán tanulmányait az SZTE Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszékén készítette PhD-értekezését, majd két éven át B. Nagy János laboratóriumában dolgozott szén nanocsövek szintézisén és jellemzésén. Visszatérve a környezetkémiai kutatások mellett a szén nanocsövek funkcionalizálásának területén végzett eredményes kutatómunkát. 2001-ben Berkeley-ben, Somorjai professzor csoportjában új típusú fém nanorészecskék elõállítását és katalitikus alkalmazását vizsgálta. Jelenleg az Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszéken egyetemi adjunktus, 2004/2005-ben habilitált, a vegyipari gépek és a nanotechnológia tárgyak elõadója. (Lásd pl. Szén nanocsövek elõállítása és alkalmazásai.)

Inzelt György több mint három évtizede az elektrokémia elismert kutatója hazánkban és a nagyvilágban. Az MTA Elektrokémiai Munkabizottság elnökének négyszer választották meg. A Nemzetközi Elektrokémiai Társaságban is több választott tisztséget töltött be, 2005-tõl az Electroanalytical Chemistry Division elnöke. Kiemelkedõ eredményeket ért el a polimerfilm elektródokon, vezetõ polimerekben lejátszódó töltéstranszport-folyamatok mechanizmusának tisztázásában. Úttörõ módon alkalmazta a különbözõ elektrokémiai módszerek és más technikák kombinálását. Az elektrokémiai impedanciaspektroszkópiában a nevével jelzett spektrumanalízis ma már a kutatók eszköztárának részévé vált szerte a világon. Az általa kifejlesztett és szabadalmaztatott elektrokémiai kvarckristály-mikromérleg, ami nanogrammnyi tömegváltozások in situ detektálására képes, nemcsak a polimerelektródok vizsgálatában bizonyult hatékony eszköznek, hanem segítségével elõször sikerült kimutatni a galvanosztatikus potenciáloszcillációk során fellépõ periodikus tömegváltozást. (Lásd pl. Beszélgetés a 2000. évi kémiai Nobel-díjról és a vezetõ polimerekrõl, Inzelt György: Kalandozások a kémia múltjában és jelenében (Kémiai esszék) Budapest: Vince Kiadó, 2003.)

Lente Gábor 1992-ben a magyar csapat tagja volt a kémiai diákolimpián. 1997-ben szerzett kitüntetéses diplomát a KLTE vegyész szakán, ugyanitt 2001-ben védte meg doktori értekezését. A Debreceni Egyetem Szervetlen és Analitikai Tanszékén adjunktus. 2002–2003-ban Fulbright kutatói ösztöndíjas volt az Iowai Állami Egyetemen. Fõként szervetlen kémiai reakciómechanizmusokat tanulmányoz, jelentõsebb munkáit eddig a szulfition oxidációja, a vas(III)-ion ligandumcsere reakciói, réniumkomplexek katalitikus alkalmazása és klórfenolok átemenetifém-komplexek által katalizált oxidációja terén végezte. (PhD-tézis)

Lente Gábor elõadásában többek között egy, a savas esõk keletkezésénél nagy szerepet játszó kémiai reakció, a kén-dioxid vizes közegû, katalitikus autooxidációjával kapcsolatos kutatásairól számolt be.  Ezen eredményeket összefoglaló tudományos közlemény rövidesen a Journal of American Chemical Society címû, igen rangos kémiai folyóiratban jelenik meg (DOI: 10.1021/ja0439120).

A kutatás során a vízben oldott kén-dioxid oxigénnel való, fény hatására végbemenû, cérium(III)-ionok által katalizált reakcióját vizsgálták egy újonnan kidolgozott kísérleti technika segítségével.  A reakció kémiai érdekessége, hogy sebessége nem függ egyik reaktáns koncentrációjától sem, csak a cérium(III)-ionok koncentrációjától és a fényintenzitástól.  A részletes megfigyeléseket láncmechanizmussal lehet értelmezni, amelynek egyszerûsített sémája az alábbi ábrán látható.  A fény szerepe az, hogy a cérium(III)-ionból cérium(IV)-iont képez, amely a folyamatban a láncvivõ szerepét tölti be, vagyis egy reakciócikluson keresztül visszaképzõdik.  A reakcióciklus során az oldott kén-dixod és oxigén kénsavvá alakul.  Habár a cérium(III) a savas esõk tényleges keletkezésében nem játszik lényeges szerepet, a bemutatott kísérletekbõl levonható következtetések nagyon is fontosak a természetben lezajló folyamatok megértéséhez.

 

A kitüntetetteket Dékány Imre mutatta be.

Teázó