Charles-Adolphe Wurtz
(1817-1884)
Francia kémikus és tanár; a szerves nitrogénvegyületek, a szénhidrogének és a glikolok vizsgálata tette híressé.
Wurtz kezdetben orvosi tanulmányokat folytatott, ezután egy ideig tanított, késôbb Giessenben és Strasbourgban tanult (1843). Jean-Baptiste-André Dumas asszisztense (1845), majd utódja lett az École de Médicine (orvosi egyetem) professzoraként. Ôt nevezték ki elôször a Sorbonne szerveskémiai tanszékének élére (1875).
Foszforsavakkal végzett kísérletei nyomán fedezte a foszfor-oxi-kloridot. 1849-ben ô szintetizálta az ammónia elsô szerves származékát, az etil-amint. Hat évvel késôbb eljárást dolgozott ki szénhidrogének elôállítására nátriumból és alkil-halogenidekbôl; a reakciót róla nevezték el. A glicerin vizsgálata keltette fel érdeklôdését a glikolok iránt; így jutott el számos fontos vegyület, például a kolin szintéziséhez. Marcellin Berthelot és Wurtz erôfeszítései nyomán vált Párizs a kémia tanításának egyik fontos európai központjává.
Naptár