Harold Clayton Urey
(1893-1981)
Amerikai tudós; a hidrogén nehéz izotópja, a deutérium felfedezéséért
1934-ben Nobel-díjjal tüntették ki. Kulcsfontosságú szerepet játszott az
atombomba előállításában, és nagymértékben hozzájárult a Föld és más bolygók
eredetét magyarázó széles körben elfogadott elmélet kidolgozásához.
A Montanai Állami Egyetemen, Missoulában végzett 1917-ben, majd 1923-ban
Berkleyben, a Kaliforniai Egyetemen doktorált kémiából. Koppenhágai tanulmányútja
során (1923–24) Niels Bohr mellett részt vett az atomszerkezet elméletének
kidolgozásában. Amerikába visszatérve a baltimore-i Johns Hopkins Egyetemen
(1924–29), a Columbia Egyetemen (1929–45) az Atommagkutató Intézetben (Institute
for Nuclear Studies; 1945–52) és a Chicagói Egyetemen (1952–58) tanított.
Ezután San Diegóban, a Kaliforniai Egyetemen volt professzor (1958–70)
és nyugállományú kémiaprofesszor (1970–81).
Az 1920-as években kezdte meg deutériumkutatásait. A folyékony hidrogén desztillálásával dúsította fel a deutériumot, és fényemissziós vizsgálatokkal mutatta ki. Társaival együtt 1931-ben jelentette be a nehézvíz felfedezését.
A II. világháború során ő irányította a Columbia Egyetem kutatási programját, amely az atombomba kifejlesztését célul tűző Manhattan-terv fontos része lett. Urey csoportjának eredményei alapján választották szét a maghasadásra képes urán-235 izotópot az urán-238 izotóptól. A csoport a nehézhidrogén dúsítására szolgáló módszereket és a bórizotópok szétválasztását is kutatta.
A háború után, az oxigén-18 nehéz izotóppal végzett munkák nyomán Urey eljárásokat dolgozott ki az óceán sokkal korábbi, egészen 180 millió évvel ezelőtti hőmérsékletének becslésére. Ez késztette később a Földön előforduló elemek relatív gyakoriságának tanulmányozására, és egy olyan elmélet kidolgozására, amely az elemek eredetét, valamint a napbeli és más csillagokbeli előfordulását írja le.
Urey teóriája szerint a Föld korai légköre valószínűleg a Jupiter mai
légköréhez hasonlított – sok ammóniát, metánt és hidrogént tartalmazott.
Urey egy másik elképzelése szerint a Naprendszer bolygói a Nap körül forgó
gázkorongból alakulhattak ki; ez a korong a Napból származó gázokkal egyesülve
széteshetett és sűrűsödésnek indulhatott. Az elméletet a The Planets: Their
Origin and Development (A bolygók: eredetük és kialakulásuk; 1952) c. könyvében
ismertette.
Naptár