Az E-vitamin és a tokoferol

Az E-vitamin a vitaminok családjának  fiatal tagja, hiszen története csak a XX. század elejére nyúlik vissza. 1911-ben Hart és munkatársai állatkísérleteik alapján írtak először az antisterilitás faktorról. 1922-ben Evans és Bishop számoltak be egy, a patkányok szaporodásához nélkülözhetetlen vegyületről, amelyet aztán 1936-ban búzacsírából is izoláltak. Kémiai szerkezetének leírása 1943-ban Fernholz nevéhez fűződik. A vitamin az abc-sorrendnek megfelelően az E-vitamin elnevezést kapta. Az antioxidáns hatását feltételező első teória szintén állatkísérletek alapján 1945-ben született meg. A szervezetünkben betöltött pontos szerepét mind a mai napig vizsgálják.

Az E-vitamin tulajdonképpen 8 kémiai vegyületet összefoglaló neve: 4 tokoferolé és 4 tokotrienolé, amelyeket a, b, g, d betűkkel jelölnek. A természetben leggyakrabban a d-a- és a g-tokoferol fordul elő. A tokoferol szó a görög tocos (születés) és a pherein (világra hoz) szóból ered, az -ol végződés a vegyületben előforduló alkoholcsoportot jelöli. Az elnevezés arra utal, hogy számos állatfaj szaporodóképességéhez nélkülözhetetlen. Zsíroldékony vitamin lévén a májban és az izmokban raktározódik; de a herék, a petefészkek és a vörösvértestek E-vitamin-koncentrációja is jelentős. Az orálisan elfogyasztott E-vitamin 20–40%-a szívódik fel, a többi a széklettel távozik. Az eltérő kémiai szerkezetből adódóan az egyes tokoferolok biológiai aktivitása is más, összehasonlításukhoz szükséges volt egy új fogalom a tokoferol-ekvivalens (TE) bevezetésére.

1 mg TE = 1,49 nemzetközi egység (NE, IU)
    1 mg d-a-tokoferol
    2 mg b-tokoferol
    10 mg  g-tokoferol
    3,33 mg a-tokotrienol
    TE = tokoferol-ekvivalens
    NE = nemzetközi egység (angolul: IU)

Antioxidáns vitaminként– a C-vitaminnal és a béta-karotinnal egymás hatását erősítve – megvédik a szervezetet a szabad gyökök károsító hatásától, amelyek egyrészt az anyagcsere-folyamatok során, másrészt a környezeti ártalmak hatására keletkeznek. Gátolja a többszörösen telítetlen zsírsavak lipidperoxidációját, védi a biológiai membránok épségét. Legerősebb antioxidáns hatással a g-tokoferol rendelkezik. Az E-vitaminnak szerepe lehet a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának csökkentésében, mert gátolja az LDL-koleszterin oxidációját, amely az érelmeszesedés kialakulásának egyik fő okozója. Nélkülözhetetlen eleme a sejtlégzésnek és részt vesz a genetikai információ továbbításában is. Hozzájárul a vörösvértestek hosszabb élettartamához és elősegíti a vas felszívódását azáltal, hogy könnyebben felszívódó formában tartja. Sikeresen alkalmazzák koraszülöttek hemolitikus anémiájának gyógyításában.

Az E-vitamin-szükségletet az étrend többszörösen telítetlen zsírsav- (PUFA) tartalma is meghatározza. Az ilyen zsírsavakat tartalmazó növényi olajok E-vitaminban is gazdagok. Ideálisnak tekinthető az arány, ha 1 gramm PUFA-bevitelre 0,6 mg TE jut. Az E-vitamin hiányállapota felnőttkorban változatos táplálkozás esetén nem fordul elő. Az E-vitamin nem tekinthető toxikusnak, a napi ajánlásnál – amely felnőtt ember számára 10 mg – akár 8-10-szer nagyobb mennyiséget is képes szervezetünk elviselni. Egyes feltételezések szerint a véralvadásgátló gyógyszert szedőknek kerülniük kell a magas E-vitamin-fogyasztást, mert a K-vitamin gátlása révén megnövekedhet a véralvadási idő.
Kozmetikai készítményekben a bőr hidratáltságának növelésére és az UV-sugarak káros hatásának csökkentésére alkalmazzák.
 

Bolla Erika
http://www.elelmezes.hu/szamok/06/03/16.htm