Axel Hugo Theorell 1955-ben orvosi Nobel-díjat kapott
az oxidáló enzimek tulajdonságainak és működésének vizsgálatáért
A svéd származású Theorell még fiatal kutató korában izolálta az izomban található oxigénszállító fehérjét, a mioglobint. Később a berlini Kaiser Wilhelm Intézetben (ma Max Planck Intézet) Otto Warburggal vont ki az élesztőből egy enzimet, amely alapvető szerepet játszik a cukrok sejtbeli átalakításában. Theorell kimutatta, hogy az enzim két részből áll: egy fehérjétől különböző koenzimből – ez a sárga robflavin- (B2-vitamin) foszfát – és egy fehérje apoenzimből. 1934-ben felfedezte, a koenzim úgy segíti elő a glükóz oxidációját, hogy a robflavinmolekula egy adott helyén hidrogénatomoz kötődik. Ez volt az első eset, hogy egy enzim hatását bizonyos atom kémiai viselkedéséhez rendelték.
Később a stockholmi Nobel Kémiai Intézetben tanulmányozta a citokróm c oxidáló enzimet, és meghatározta a vastartalmú, nem fehérje jellegű porfirinrész és az apoenzim közötti kémiai kötés tulajdonságait. A hidrogénszállító alkohol-dehidrogenáz enzimmel végzett vizsgálatai hozzájárultak az ittasságot kimutató vérvizsgálat kifejlesztéséhez.