Hartmut Michel, Johann Deisenhofer és Robert Huber
egy fotoszintézis reakcióközpont háromdimenziós szerkezetének megállapításáért kapott Nobel-díjat 1988-ban.
 

Egy fotoszintézis reakcióközpont szerkezetének a meghatározásáért kapott megosztva Nobel-díjat a német Johann Deisenhofer, Robert Huber és Hartmut Michel. A munka mindent eldöntő része a membránfehérje kristályosítása volt, ezt világelsőként Hartmut Michel oldotta meg. Ezután Deisenhofer munkája, a röntgenkrisztallográfiai szerkezetmeghatározás már szinte rutinszerű volt, de ez volt addig a legnagyobb szerkezet, amelyet valaha is meghatároztak. Mi volt Huber szerepe? Huber volt annak a martinsriedi intézetnek az igazgatója, ahol a krisztallográfiai szerkezetmeghatározás folyt. Ő teremtette meg ebben az intézetben a fehérjekrisztallográfiát, és sok újítást is bevezetett. A konkrét munka iránt kezdetben nem érdeklődött, de amikor felismerte jelentőségét, nyújtott bizonyos technikai segítséget. Huber volt Deisenhofer főnöke, és végül társszerzője lett a munkáról írt cikkeknek. Érdekes megjegyezni, hogy a másik oldalon Michel főnöke, Dieter Oesterhelt kezdettől fogva úgy tekintette, hogy a membránfehérje vizsgálata a fiatalok önálló munkája, és tartózkodott attól, hogy a szóban forgó munkáknak társszerzője legyen.

Hargittai István: "Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak." (Ki lesz és ki nem lesz Nobel díjas?)


Naptár