Edwin Gerhard Krebs
(1918)
Amerikai biokémikus, a megfordítható fehérjefoszforiláció felfedezéséért 1992-ben Edmond H. Fischerrel megosztva orvosi-élettani Nobel-díjat kapott. A megfordítható fehérjefoszforiláció olyan biokémiai reakció, amely a sejtekben lévő fehérjék működését szabályozza, és ezáltal számtalan életfontosságú folyamatot irányít.
Krebs 1943-ban szerzett orvosi diplomát a St. Louis-i Washington Egyetemen. 1946-tól 1948-ig ugyanitt folytatott kutatómunkát Carl és Gerty Cori biokémikusok irányításával. 1948-ban a Washington állambeli Seattle-be költözött, és a Washingtoni Egyetem munkatársa lett, ahol 1957-ben rendes professzorrá nevezték ki. 1968-tól Davisben, a Kaliforniai Egyetemen dolgozott, majd 1977-ben visszatért a Washington Egyetemre.
Krebs és Edmond Fischer az 1950-es években kezdték el tanulmányozni
azt a folyamatot, amelynek révén az izomsejtek energiát nyernek a glikogénből
(a szervezet e vegyület formájában raktározza el az azonnal fel nem használt
cukrot). Coriék már korábban bebizonyították, hogy a sejtek egy foszforiláz
nevű enzim segítségével szabadítják fel a glikogénből a szőlőcukrot (a
sejtek közvetlen energiaforrását). Krebs és Fischer kimutatták, hogy a
foszforiláz egy, az adenozin-trifoszfát (ATP) nevű vegyületből származó
foszfátcsoport hozzáadásával alakítható át inaktív formájából aktív formájába.
Az e folyamatot katalizáló enzimeket fehérjekinázoknak nevezik. Krebs és
Fischer azt is kiderítették, hogy a foszforiláz a foszfátcsoport eltávolításakor
inaktívvá válik; a szervezetben ezt a folyamatot a foszfatázoknak nevezett
enzimek katalizálják. Több kutató a fehérjefoszforiláció folyamatában bekövetkező
hibákat tartja a cukorbaj, a rák és az Alzheimer-kór előidézőjének.
Naptár