Alfred G. Gilman és Martin Rodbell  1994-ben orvosi Nobel-díjat kapott a G-fehérjék  és a G-fehérjék sejtbeli jelátvitelben játszott szerepének felfedezéséért.

Azt már korábban is tudták, hogy a sejtek hormonok és más jeltovábbító anyagok segítségével "beszélnek egymással". Nemrégiben kezdték azonban csak megérteni, hogyan kezelik a sejtek és alakítják át megfelelő jellé a kívülről érkező információt.

Ebben a folyamatban rendkívül jelentős lépés volt a G-fehérjék felfedezése. A molekulák arról kapták a nevüket, hogy a guanozin-trifoszfáthoz kötődnek. Gilman és Rodbell felderítette, hogy a G-fehérjék jelátvivőként viselkednek: a jeleket továbbítják és modulálják a sejtekben. Képesek különböző sejtbeli erősítőrendszerek aktiválására, alapvető folyamatok szabályozására.

Ha a G-fehérjék működésében zavar keletkezik – túl sok vagy túl kevés van belőlük, vagy összetételük genetikai okok miatt módosul –, betegség léphet fel. A kolerával járó jelentős só- és vízveszteség a megtámodott G-fehérjék miatt alakul ki. Örökletes belső elválasztási rendellenességek, daganatok is származhatnak a G-fehérjék rendellenességeiből. Sőt néhány gyakori betegség, például a cukorbetegség vagy az alkoholizmus is összefügghet a G-fehérjék jelátvitelének megváltozásával.

Forrás: http://nobelprize.org/medicine/laureates/1994/press.html