Edmond Henri Fischer
Amerikai biokémikus; 1992-ben Edwin G. Krebsszel megosztva orvosi-élettani Nobel-díjat kapott a reverzibilis foszforiláció – a sejtfehérjék aktivitását szabályozó egyik biokémiai folyamat – felfedezéséért.
Fischer – svájci szülők gyermeke lévén – a Genfi Egyetemen szerzett 1947-ben doktori fokozatot kémiából, és 1953-ig itt folytatta kutatásait. 1953-ban azután az Egyesült Államokba, Seattle-be költözött, s ott Krebs mellett a Washingtoni Egyetemen működött, 1961-től már mint professzor.
Fischer és Krebs az 1950-es évek derekán fedezte fel és vizsgálta a reverzibilis foszforilációt, azaz a foszfátcsoportok sejtfehérjékhez kapcsolódását, ill. e fehérjékről való leválásukat. Elsőként ők tisztították és jellemezték kémiailag a foszforilációban részt vevő egyik enzimet, a foszforilázt. Ők voltak a felfedezői két másik enzimnek, a proteinkináznak és a proteinfoszfatáznak is: ezek a foszfátcsoportok kapcsolódását, ill. leszakadását katalizálják. A következő évtizedekben a kutatók számos további olyan enzimet azonosítottak, amelyek meghatározott sejtműködéseket irányítanak, s így értelmezhetővé váltak az élő sejtek alaptevékenységét szabályozó folyamatok.
Naptár