Gerald Maurice Edelman és Rodney Robert Porter
1972-ben orvosi Nobel-díjat kapott az atitestek kémiai 
szerkezetének felderítésében elért eredményeiért.
A vérben található fehérjék egy csoportját antitesteknek nevezik. Ezek a fehérjék fontos szerepet játszanak a fertõzések elleni védekezésben és különbözõ betegségek kialakulásában. 1959-ig nem sokat tudtunk ezekrõl a vegyületekrõl. Ekkor azonban Edelman és Porter egymástól függetlenül nyilvánosságra hozta elsõ eredményeit, s néhány éven belül az antitestek számos alapvetõ tulajdonsága tisztázódott.

Az antitestek óriási molekulák, tanulmányozásuk nehéz. A két kutató a nagy molekulákat ezért kisebbekre bontotta, hogy könnyebben kezelhetõ "egységekhez" jusson. Porter az antitesteknek azokat a részeit választotta le, amelyek az "antitesthez  illõ" idegen anyaggal az antigénnel való egyesülésért felelõsek. A papain nevû enzimmel három részre hasította a molekulát: két hasonló kisebbre, amely képes volt arra, hogy az antigénnel egyesüljön, és egy nagyobbra.

Edelman abból indult ki, hogy az antitest számos biológiailag aktív fehérjéhez hasonlóan láncokból áll, amelyeket térhálósító kötések, feltehetõen kénhidak kapcsolnak össze. Õ ezeket a hidakat szakította fel, hogy önálló láncokat nyerjen. Ezek nem mutatták az antitestek jellegzetes sajátságait.

Késõbb Porter és Edelman felfedezte, hogy at antitest-molekula két láncpárból áll, két "könnyû" láncból és két, kb. kétszer olyan hosszú "nehézbõl". Porter általánosan elfogadott feltevése szerint az antitest-molekula Y alakú. Egy ágat egy könnyû lánc és egy nehéz lánc eleje alkot, a szár a nehéz láncok fennmaradó részébõl áll. A láncok egymás mellett futnak, és kénhidak kapcsolják õket össze. A specifikus egyesülés az ágak hegyének szerkezetén a könyû és nehéz lánc szabad végének "együttmûködésén" alapul.

Az antitesteket számos osztályba sorolták már. A könnyû láncok mindegyikben hasonlóak, a nehezek azonban jellemzõek az osztályra. A nehéz láncoknak az a része, amelyik az Y szárában van, fontos szerepet játszik az antitestek viselkedésében, például az ún. "komplementer rendszer" aktiválásában, amely lebonthatja azokat a sejteket vagy mikroorganizmusokat, amelyekkel az antitest reagált.

Eldman és Porter munkája elõsegítette az immunológia fejlõdését, ami pedig a betegségek diagnosztizálásában és gyógyításában hozott eredményeket.

Forrás: http://nobelprize.org/medicine/laureates/1972/press.html



Naptár július