Sir (William) Lawrence Bragg és Sir William (Henry) Bragg
1915-ben kapott fizikai Nobel-díjat a röntgendiffrakció
(kristályszerkezet-vizsgálat) terén elért eredményeiért.

Sir William Bragg legidősebb gyermeke, Sir Lawrence Bragg  az adelaide-i (Ausztrália) St. Peter's College-ban, s abban az életkorban, amikor mások még középiskolába járnak, kitűnt matematikai tudásával. 1909-ben Angliába ment, és fizikával kezdett foglalkozni, amit korábban egyáltalában nem tanult, kémiát is csak keveset. Apja 1912-ben, a nyári vakáció idején egy német fizikus, Max von Laue új könyvéről beszélgetett vele. Laue azt állította, hogy a röntgensugarak elhajlíthatók, ha kristályon bocsátják át őket. Mikor az ifjú Bragg visszatért Cambridge-be, abban a hitben, hogy Laue értelmezése részleteiben helytelen, eredeti kísérletsorozatot végzett. Ennek eredményeként tette közzé a röntgendiffrakció leírásában alapvető Bragg-egyenletet, amely választ ad arra, hogy milyen szögű röntgensugarat térít el leghatékonyabban a kristály, ha a röntgensugár hullámhossza és a kristályatomok távolsága ismert. A röntgendiffrakció során úgy vizsgálják a kristályszerkezetet, hogy tanulmányozzák a kristályban egymáshoz közel elhelyezkedő atomok hatására eredeti irányuktól eltért röntgensugarak jellemzőit. Bragg kimutatta azt is, hogy a kősóban a kétfajta atom – a nátrium és a klór – felváltva helyezkedik el úgy, hogy azonos elem atomjai soha nem érintkeznek egymással. Eközben apja megtervezte a röntgenspektrométert, azt az eszközt, melynek segítségével pontosan megmérhető a röntgensugár hullámhossza. (William Bragget 1920-ban, fiát 1941-ben ütötték lovaggá.)

Forrás: http://www.chemheritage.org/EducationalServices/chemach/ppb/whlb.html,
http://www.mezgazd-koszeg.sulinet.hu/diak/kemia/DATA/Tudosok/data/bragg.html