MOIRA WOOD
Chester

1. válasz: A kellemetlen íz a narancslében levô citromsav és a fogkrém lúgos komponenseinek kémiai reakciójában keletkezik. Ezek a lúgos anyagok (különösen a nátrium-monofluor-foszfát) azért kerülnek a fogkrémbe, hogy semlegesítsék a baktériumok által termelt savakat, amelyek fogszuvasodást idéznek elô. Ugyanez a reakció játszódik le, ha más savas anyagokat eszik vagy iszik (próbálja ki a savanyú uborkát).

MATHEW HENDRY
Manchesteri Egyetem
Tudományos és Mûszaki Intézet
Manchester

2. válasz: Nem értek egyet Mathew Hendryvel. A "narancslé-effektus" jól ismert jelenség, sok kutatás és szabadalom tárgya.

A narancslé utálatos ízének semmi köze a fogkrém lúgos komponenseihez. Számos fogkrémben egyáltalán nincs lúgos anyag, és a pH-juk – a kalcium-karbonát dörzsanyagot tartalmazó márkáké kivételével – csaknem semleges. A kalcium-karbonáttól persze egy kicsit lúgos lesz a fogkrém, de a kellemetlen ízt nem ez okozza.

Ezenkívül a fluoridtartalmú komponenseknek sem az a céljuk, hogy semlegesítsék a baktériumok által termelt savakat, hanem hogy erôsítsék a fogzománcot, amelyet a savak megtámadnak. Ezeknek a komponenseknek sem kell tehát lúgosnak lenniük.

A kellemetlen ízt egészen egyszerûen a fogkrémbe kevert felületaktív anyag idézi elô. Ez általában nátrium-lauril-szulfát, és az a dolga, hogy habot képezzen fogmosás közben. A habnak semmi haszna, hacsak az nem, hogy jelzi, a fogkrém rendesen végzi a dolgát. Ha hab, tehát felületaktív anyag nélkül mosnánk fogat, a naracslé-effektus is eltûnne. Nemcsak a narancslé íze változik meg fogmosás után, hanem szinte mindené, és a hatás akár két óráig is eltarthat.

RICHARD MORTON
Hochborn
Németország

A narancslé-effektushoz szeretnék néhány gondolattal hozzájárulni. A vegyészekkel nem vitatkozhatom, mivel  egyszerû gépészmérnök-palánta vagyok, csak logikusan próbálok gondolkodni:

A nagy multinacionális cégek semmit sem tesznek, ami szükségtelen, vagy pénzbe kerül. Márpedig az említett adalékanyagok ilyen mennyiségben sokba kerülnek. Nemcsak maga az adalék, hanem annak a keverése, a keverék tubusba töltése is, ha figyelembe vesszük, hogy ráadásul habképzô anyagokról van szó, amelyeknek nem az üzemben, hanem a használó
szájában kell habosodniuk. Ez magában is komoly mérnöki és vegyészi feladat lehet.

Egyszerûen azért kerülnek ezek az anyagok a fogkrémbe, mert kellenek bele. Mégpedig azért, mert ha nem lennének benne, akkor semmi sem gondoskodna róla, hogy egyenletesen eloszoljon szánkban a fogkrém, ne mossa el a nyálképzõdés, és fennmaradjon a felsô fogsorunkon is a fogkrém, dacolva a gravitációval. Ha nem kellenének bele, akkor hatásos reklámokkal elérnék, hogy habzás nélkül is megvegyük.

Akkor most már csak az a kérdés, miért nem tesznek a narancslé-effektus ellen, ha ilyen ismert, kutatott terület? Erre is egyszerû a válasz! Egyrészt valószínûleg drága lenne. Másrészt ha valaki pénzt, idôt áldoz a fogai ápolására, minden bizonnyal igyekszik minél tovább megõrizni a fogai tisztaságát. Akkor meg minek akarná egy-másfél órán belül "újra bepiszkolni"? Ennyi idô alatt pedig elmúlik a kellemetlen jelenség.

TEMESVÁRI BÉLA
JPTE-PMMFK