Válasz: Ha a fényt részecskékként (fotonok) írjuk le, s a fotonokra gondolva rugalmas golyócskák jutnak az eszünkbe, akkor felvethetõ lenne, hogy miközben a tükörrõl merõlegesen visszaverõdõ fény megfordul – azaz sebessége –1-szeresére változik –, egy pillanatig sebességének nullának kellene lennie. Ez a feltevés az ilyen mértékben leegyszerûsített részecskemodell korlátait mutatja. A fény sebessége nem lehet nulla. Ez a probléma a Huygens–Fresnel-elvre alapozott hullámmodellben nem merül fel, de persze ott felmerülnek más nehézségek. A részecskeként leírt fény elképzelése egyébként szemléletes, de csak bizonyos esetekben helytálló, ahogy a fény hullámmodelljének érvényessége is erõsen korlátozott. Mi több, a két modell egymásnak is ellentmond. Tehát a fény esetében fokozottan érvényes elvárás: a modellt ne keverjük össze a valósággal. A tükörrõl merõlegesen visszaverõdõ fény a folyamatban végig fénysebességgel mozog.
Mellesleg a fény drasztikusan lelassítható egy adott közegben. Errõl az Élet és Tudomány archívumában lehet olvasni.
A fény sebességének irányát és nagyságát megváltoztathatja a gravitációs tér, sõt egy fekete lyuk akár vissza is fordíthatja a fényt.