Vázlatok a kerámiakészítés történetéhez
Tartalom:
Bevezetõ
Agyagba kevert adalékanyagok
Hideg festékek
Engóbok
Engóbokat színezõ anyagok
Mázak
Mázakat színezõ anyagok
Égetéskor keletkezõ anyagok
Fémek
Egyéb
Források
Bevezetõ
Mindeddig nem jelent meg magyar nyelven semmilyen összefoglaló a kerámiák technikatörténetérõl.
A természetben elõforduló közel 100 elembõl kevés olyan akad, amelyet nem használnak vagy nem használtak valamikor valamilyen formában a kerámiakészítés során. Fõként a leggyakrabban alkalmazott anyagokat ismertetem az õskortól a népi kerámiákig. Nem szerepelnek a gyárak által használt különleges anyagok (például a porcelánfestékek különleges anyagai).
Elsõsorban a Kárpát-medencében elõforduló kerámiák anyagairól írok, de szerepelnek az egyiptomi, görög és római kerámiák alapanyagai is.
Az anyagokat aszerint csoportosítottam, hogy a kerámiakészítés melyik fázisában fordulnak elõ.
Népi kerámia alatt mindig magyar népi kerámia értendõ.
Ennek az összefoglalónak a célja, hogy legyen, és hogy bõvülve egyre inkább használhatóvá váljon. Ezért kérek mindenkit, hogy írjon, ha eddig nem szereplõ anyaggal egészítené ki a gyûjtemányt
Ezenkívül kérem azokat, akiknek van valamilyen régi fazekasszerszámuk, vagy bármilyen régi alapanyaguk, amitõl megválnának, írjanak!
E-mail: figulus@levele.huVéninger Péter
Agyagba kevert adalékanyagok
Sok anyagnál vitatott, hogy az agyagba szándékosan keverték-e, vagy az agyag természetes szennyezõje volt. Õskori kerámiákon gyakran szemmel látható, hogy nagyon sok soványító anyagot kerevertek az agyagba, és a szándékosság feltételezhetõ.
Biotit
Valószínûleg nem keverték az agyagba.
Csigaház-darabok
Valóban használtak csigaházakat a õskori kerámiában, mégsem mállott szét tõle az anyag.
Csillám
Valószínûleg nem keverték az agyagba. Csillámtartalmú agyagot szándékosan használták kályhacsempék készítésére.
Földpát
A római korban használták. Ritka. Lehet az agyag természetes szennyezõanyaga, hiszen az agyag földpátokból keletkezik.
Grafit
Feltételezhetõ, hogy a régészek által sokszor grafitosnak vélt agyagedény nem tartalmaz grafitot (pl. Németbánya, késõ bronzkor), hanem szénbeépülés, a vas-hidroxidok változása és az agyagban lévõ kvarc kelthet ilyen benyomást.
A korai vas és kelta korban általánosan használtak grafitot a kerámiában.
Középkori fõzõfazekakban.
Öntõtégelyekben a középkortól napjainkig.
Gránit
A római korban használták. Ritka. Lehet az agyag természetes szennyezõanyaga.
Kavicsok
Római kor: dörzstálak belsõ felületén. Véletlenül 1-1 kavics lehet téglákban és tetõcserepekben.
Középkor: sütõharang anyagában.
Homok
Õskori kerámiákban.
Középkori kályhacsempékben.
Gyakran az agyag természetes szennyezõanyaga.
Márvány
A római korban használták. Ritka.
Pirit
A pirit csak a redukálva égetett kerámiában marad meg, egyébként elbomlik vas-oxiddá.
Római kori kerámiában?
Népvándorlás kori kerámiában?
Samott
Használatának kezdetérõl nem találtam adatot. Modern anyagnak tartják, bár nem az.
15. század: Agricola leírja, hogy cserépporral kevert agyagból készítenek edényeket.
1818. Möller: Mesterség míveik: ,,Casselhez nem meszsze Grosz - Almerodéban igen sok öntõ tégelyek készíttetnek, és Hassiai olvasztó tégelyeknek nevezettek alatt Német Országban sõt külfõldekre is kereskedés végett széllyel elkûldöztetnek. Itt ezek pípa-agyagból és tiszta homokbúl, vagy agyagbúl és fájin apróratört tserepekbõl készíttetnek."
Õrley 1903-ban ír a samottról.
Papp János 1907-ben ír a samottról .
Duma György receptjeiben (193944) szerepel a samott, iparrajziskolai receptek között.
Vér
Õskori kerámiában.
Hideg festékek
Minden olyan anyag hideg festék, amellyel a kiégetett cserepeket festették, de festés után már nem égették ki a tárgyat. Ezek az anyagok rendszerint az égetés hatására elbomlottak volna, vagy átalakultak volna valamilyen más anyaggá. Idesorolom a mészbetétes kerámiák anyagait is.
Azurit
Az ókorban használták kerámiák ,,hideg festésére terrakotta szobrokon.
Cinóber
Hideg festék görög kerámiákon.
Egyiptomban, Kínában, az asszíroknál, Mexikóban, Peruban már használták.
A rómaiak használták. Pompeiben falfestményeken látni cinóbert.
Vitrucius míniumként említi a cinóbert. A Festészet anyagai és technikái szerint a mínium a cinóber szinonímája, Teophilius (középkor) jegyezete szerint viszont míniummal helyettesítették a cinóbert.
Csonthamu
(Fehér színû)
Mészbetétes kerámiák anyaga? Rézkor, bronzkor.
Kagylóõrlemény
(Fehér színû)
Mészbetétes kerámiák anyaga? Rézkor, bronzkor.
Malachit
Hideg festék görög kerámiában.
Pliniusnál chrysocolla (krizokoll, krizokolla). (Bár a krizokolla ásványként réz-szilikát.) Az ókortól a középkorig falon és táblaképen a legszebb zöldnek tartották.
Elõször Theophratosz említi.
Dioszkoridész megemlíti az örmény, macedón és ciprusi chrysocollát. Plinius a spanyolról is ír.
Mész
Mészbetét: rézkor, bronzkor.
Görög szobrok fehér színû festése.
Smalt
Kék színû. Görög kerámiák hideg festésének egyik anyaga.
Engóbok
Minden olyan, fõleg agyagból álló festéket engóbnak tekintek, amely az égetés során nem olvad meg, és nem képez vízzáró réteget. Azokat az anyagokat, amelyek fényesek, és vízzáróak, máznak tekintem. Azokat pedig, amiket nem égetnek ki, hideg festésnek.
Bizonyos esetekben nagyon nehéz eldönteni, hogy egy tárgyon látható festés engóbbal vagy mázzal történt-e. Ilyenek a népi kerámia írókázott tárgyai. Bizonyos színeket mázzal, másokat engóbbal festettek, majd mindet színtelen, átlátszó mázzal vonták be. Az, hogy mikor milyen színt festettek engóbbal, falvanként és koronként változott.
Az elsõ engóbok már az õskorban megjelentek. Fehér, sárga és vörös színûek. Ezek sajnos ma már nagyon könnyen lejönnek a tárgyak felületérrõl.
Az egyiptomi fajanszok egy részén a máz alatt engób található.
A középkori kályhacsempék máza alatt engób van.
Népi kerámiában színes engóbokkal festenek ecsettel vagy írókával mintát, majd átlátszó, színtelen mázzal vonják be.
Engóbokat színezõ anyagok
Az engóbokat színezõ anyagok használatának története a mázaknál olvasható.
Érdemes összevetni az engóbokat színezõ anyagokat a mázakat színezõ anyagokkal. Sok hasonlóság van, de nem teljesen azonosak.
Az itt következõ anyagoknál (kobalt, króm, mangán stb.) többnyire nem maga a fém, hanem rendszerint az oxidja értendõ. A kész tárgyakban oxidként találjuk. Azt, hogy eredetileg milyen vegyület alakult az égetés hatására oxiddá, nem tudjuk. Lehetett eleve oxid, vagy karbonát, esetleg szulfid stb.
Antimonit (antimon-szulfid)
Népi kerámiában antimonittal színezték sárgára a fehér agyagból készült engóbot.
Fehér agyag
(A kifejezés alatt fehér színûre égõ agyag értendõ. Nyersen bármilyen színe lehetett.)
A fehérre égõ agyagok önmagukban engóbként használatosak.
A görög kerámiák fehér festéseinek egy része fehér agyag.
A római kori fehér barbotin anyaga fehér agyag.
A középkori kályhacsermpék máza alatti engób szintén fehér agyag.
Népi kerámiában gyakran használtak fehér agyagot az átlátszó színes mázak alá. (Kék, zöld, sárga stb. színek alá.)
Kobalt
Kék színhez használták.
Bár a kobalt-oxidot elvileg közvetlenül nem keverték engóbba, mégis találni ilyen receptet. Rendszerint smaltot (l. a mázaknál) használtak az engób kékre színezéséhez. Az engóbban, az égetés során, kobalt-aluminát (Thenard-kék) keletkezik, ez hozza létre a kék színt.
Már Perzsiában és az õsi Kínában is használták.
Népi kerámiában kék szín.
Króm
Az oxidja a zöld színû engób színezõanyaga népi kerámiában. Tulajdonképpen modern színezõanyag, de népi kerámián elõfordulhat. Ismertek a fazekasok receptjei között a krómtartalmú engóbok.
Mangán
(Népi kerámiában borostyánként is említik. Ennek semmi köze a borostyánkõhöz. A német braunstein = barnakõ eltorzított változata.)
Az oxidja, karbonátja barnára színez.
Ókori görög, geometrikus kerámiák barna színû festéke.
A magyar népi kerámiák barna és fekete színû engóbja mangánt tartalmaz. Barnakövet, mangántartalmú ásványok porát használták fel.
Okker
Vas-hidroxid-tartalmú agyag.
Õskori és ókori görög kerámiák sárgás-barnás színû engóbjának színezõanyaga.
Réz
Zöld színû engób színezõanyaga népi kerámiában.
A régi, tönkrement réztárgyak darabjait elégették a kemencében (vagyis réz-oxidot készítettek), ennek õrleményét használták színezésre.
Vas
Az oxidja rózsaszínre, vörös színûre színezi az engóbot és az agyagot. Ma rendszerint fehérre égõ agyaggal keverik össze a vas-oxidot.
Õskori kerámiák vörös színû festése.
Ókori görög kerámiák vörös színû festéke. (Másodlagos vörös?)
Népi kerámiában máz alatt vöröses színû engób színezõanyaga. Gyakran nagy vas-oxid-tartalmú agyagot használtak engóbként. Soha nem tiszta vörös, sokszor barnás, rózsaszínes vagy narancsos.
Vörösre égõ agyagok
Vas-oxidot tartalmazó agyagok. Szebb színû engóbot adnak, mint a vas-oxiddal kevert fehér agyagok. Narancsosabbak, néha barnásabbak.
Mázak
Minden olyan anyagot máznak tekintek, amely égetés során megolvad, és vízzáró réteget képez a felületen szemben azokkal az anyagokkal, amelyek agyagos összetételûek, és nem olvadnak meg az égetés során (engóbok).
Fõbb máztípusok:
Üveges olvadékok:
Két fõ fajtája van: az ólmos máz (népi kerámia) és az alkáli máz (egyiptomi fajansz, mezopotámia, porcelánmáz, modern mázak).
Nem üveges olvadékok:
agyagmáz (ide sorolható a római terra sigillata és a görög vázák festéke), sómáz.
Agyagmáz
A losticei edényeken állítólag agyagmáz van (16. sz.)
1818: A "kõszéntûz által való kiégetés Lyonban találtatott fel; és hogy a' tserép edényeket, ólommáz helyett, a' magok tulajdon massájokban olvaszszák öszve üveggé, avagy azokkel mázolják meg". (Möller: Mesterség míveik.)
Alkáli máz, alkálikus máz
Az egyiptomi fajanszok máza ólommentes.
Az 1800-as évek végétõl terjedtek el? (A magasabb hõmérsékleten égetett tárgyaknál, porcelánoknál korábban. Az ólmos mázakat 1050 fok felett már nem lehet használni.)
1939-ben már venni lehetett. A "Váza" kerámiai rt. árjegyzékében szerepel a bóros és bórmentes alkáli máz. Olcsóbbak volt, mint az ólmos mázak.
Máz, római kori kerámiáké
Ólmos máz.
Korai máz. Az 1-2. sz.-ban részben hellenisztikus módon készültek kerámiák. Zöld és sárga színû mázak.
Késõi máz ("lyukacsos" felületû). A máz megjelenését a 4. századra teszik: zömmel a század második felében terjedt el. Használata az 5. század elsõ felében még követhetõ.
Máz (középkorban)
Ólmos máz. 12. sz.-ban vált általánossá a mázak használata Európában. Sárga, barna és zöld színûek voltak.
Máz (népi kerámián)
Ólmos máz. Csak a legújabb idõben készülnek ólommentes mázzal kerámiák.
A mázak használatának kezdete néhány fazekasközpontban:
Csákvár: 1890-bõl ismert egy évszámos (fehér mázas) edény.
Hódmezõvásárhelyen a mázak használatának kezdetét nem ismerjük, de a legkorábbi évszámos, mázas (?) tárgyuk egy 1798-as csalikancsó.
Mezõtúron a mázak használata az 1840-es években kezdõdött. A mezõtúriak a hódmezõvásárhelyiektõl tanulták a mázazást.
Tata: A Dunántúl kályhacsempét is készítõ fazekasközpontja. A tatai fazekasságról a 17. századból maradtak fenn az elsõ emlékek. A fazekasok céhe 1722-ben alakult. Készítettek ólommázas és mázatlan edényeket is.
Gyári (kész) mázak megjelenése
1930-körül. Körülbelül ettõl az idõtõl színesednek a népi kerámiák, mert a kereskedõk ekkortól árulnak német gyártmányú kerámia alapanyagokat (színtesteket, mázakat). Ekkor kezdik használni a pinket és a krómot. Ezeket porcelángyáraktól szerzik be, és így kerül a fazekasokhoz. (Forrás Kiss Lajos: Vásárhelyi kistükör.)
Máz (régi szövegekben)
(Érdekességként néhány példa az Erdélyi Magyar Szótöréneti Tárból.)
1601 3 Mazos tál. Chywprok fazakak elegendoeok vadnak.
1679 Uy mazos cserep tal õregh nro 3. Aprobb nro 4.
1679 Zöld mázos apro Czupor nro 5. ... Tarka mázas csupor nro 6 Jrnak valo mazas apro Csupor nro 2. Narancz szin mazos apro szerû terka csupor nro 7.
1688 Egy bélend szarv ezûstõs Zõld Májcz vagyonrajta egy kis parannyi csupor fedõstõl.
1733 Mazos tsuprotska 2.
1738 2 mázos Tsupor egy tsetses Mázos Tsipor ûres.
1747 menven ... az Palotab(a) mellynek ... Zõld mazos kül fûjrõ Csipkés kemenczeje.
1796 A Kápolnában egy fejér mázas vak Kementze nagy kallyhákbol Mellyben ment Lapos kállyha 10 ... Szegelet kállyha 10 ... Hosszu Párkány 21 ... Párkány Szegelet 8 ... Csipke kállyha 13 ... Gomb 3.
1797 Harom Uj Zõld mázas Cserép Kalamáris porozoval edgyüt.
Ólmos máz
Az elsõ ólmos mázakat valószínûleg Szíriában vagy Babilonban készítették.
A Kr.e. 206 Kr.u. 220, Han dinasztia idején jelent meg Kínában. A Közel-Keletrõl származik. Talán még az alapanyagokat is onnan szerezték be.
Európában a rómaiak által készített edényeken figyelhetõ meg a zöld és a sárga ólommáz.
Európában a 12. század táján jelent meg, és a 13. században terjedt el a használata.
Magyarországon elsõ alkalmazása a 14. század végén Zsigmond uralkodásától számítható. Sárga, barna, zöld ólommázzal védték a korsók nyílásait, a fazék belsejét.
A 15. századból, Mátyás udvarából ismert padlócsempéken és kályhacsempéken. Az ólommázat és a fedõmázat együttesen alkalmazták.
15. sz. Agricola a De re metallicában említ ólommázas edényt. A fémek tisztításához használt sókeverék oldatát ebben szárítják be, illetve ólom-oxidokat és alkáli sókat olvasztanak össze.
A 18. sz.-ig nem is tudták, hogy az ólommáz mérgezõ.
Ólmos mázakat a második világháború után még használtak Magyarországon. Ennek az volt az oka, hogy nem lehetett kapni mázat, és az emberek elõvették a régi recepteket.
Ma már nem használnak sehol olyan mázat, amibõl ólom vagy más egészségre káros anyag oldódhat. A kereskedelemben nagyrészt csak ólommentes máz kapható (nem lehet minden színt ólommentes mázzal elõállítani). Étkezési célra használt edényeken ólomtartalmú mázat használni tilos.
Sómáz
Egyes források szerint a 13. sz.-ban találták fel.
Máshok szerint 1680-ban Palmer, Angol fazekas találta fel a sómázat.
Mázak alapanyagai
Homok (kvarcliszt):
A mázak egyik fõ alkotó része a homok, amit a római kori mázas kerámiákat leszámítva minden mázba megõrölve belekevertek.
Ólom-oxid
Az egyik legrégebbi mesterséges pigment egyike. Dioszkoridész szerint az ókorban véletlenül fedezték fel. Pireuszban, Athén kikötõjében egy római hajó ólomfehérrel töltött hordókból álló rakománya kigyulladt, a tûz következtében az ólomfehér egy része míniummá alakult. Plinius az ókori Rómában a miniumnak már többféle minõségét ismerte. A rómaiak falfestészetben használták, bár tudták, hogy feketedik.
Az ólom-oxid kerámiához való használatát lásd az Ólmos máznál.
Alkáliák (kálium-, nátriumvegyületek)
Az alkáliákat régóta használják mázalapanyagként. Olvasztóanyagok. Történetét lásd az Alkáli máz, alkálikus máz címszónál.
1737. Henri Louis Duhamel du Monceau felhívja a figyelmet a szóda és hamuzsír különbözõségére.
1758. Megszületik az a módszer, amivel a kálium és nátriumsókat egymástól meg tudják különböztetni. (Platinasóval mutatták ki a káliumtartalmat). Ezzel igazolják a hamuzsír és a szóda különbözõségét.
1808-ban állítottak elõ a fém Na-ot.
1808-ban állítottak elõ a fém K-ot (hamuzsírból elõállított KOH olvadékának elektrolízisével).
Bór, bórax
Népi kerámiában bórtartalmú ólmos gyári mázakat gyakran használtak. Õrley könyve alapján a bórvegyületeket 1903-ban már elterjedten használták a gyárakban.
Égetett borkõ
Olyan kis mennyiséget kevertek az ólmos mázba, hogy jelentõs szerepe nincs.
Középkor: Európa-szerte nagy mennyiségû bort készítettek és tároltak. A hordók falára kikristályosodó borkövet a borászokon kívül az orvosok és az alkimisták is ismerték.
Möller: Mesterség míveik, 1818
,,Borkõ és Borkõsó (Weinstein, Weinsteinsalz)":
,,A' hordókba töltetett bornak, földes, iszapos, gyantás sósavanyúságú részei lassan lassan a' hordóknak falaikra fenekeikre leülepedvén,idõvel azokból ollya kemény massa válik úgy hogy azokban a' bor hordó nélkül is meg marad. Ez a' produktum borkõnek neveztetik. Ha a' borkõ vizben elolvasztatik, az ebbõl származó folyósság, avagy az ebben levõ sórészek kristallizálódván, borkõkristályoknak, a' midõn pedig porrá töretnek meg Cremor tartarinak neveztetnek.
Ellenben ha a' borkõ szabad tûz által mészszé égettetik és vízben azután olvasztatik el 's lugoztatik ki, abból az úgy neveztetni szokott borkõsó (Weinsteinsalz vagy Sal tartari) fog lenni."
Galenit
A római korban a bõrkemény állapotú agyagedény felületére kristályos ólom-oxidot (aranygelét) szórtak, kiégetéskor a cserép anyagával (ha az finom eloszlásban homokot vagy kvarcot tartalmazott) összeolvadva mázat képezett.
Népi kerámia: A fazekasok régebben az ólomglétet vagy mázércet forgatás közben rászitálták az edényekre. A nyers edényre tapadt glét aztán égetéskor az agyaggal összeolvadva igen tökéletlen és egy formátlan mázat alkotott.
Ez a technológia Magyarországon a 19. sz.-ban még álltalánosan ismert volt. Késõbb feledésbe ment.
Õrley 1903-ban ír a galenit használatáról. Ez valószínûleg nem azonos a feljebb leírt mázazási módszerrel.
Só (konyhasó)
Olasz, reneszánsz majolikában: 16. sz. C. Piccolpasso ír a konyhasóról mázreceptjeiben.
Népi mázrepecptekben gyakori. Pl. Õrley 1903-ban említi a mázreceptben a konyhasót. Valószínûleg nincs jelentõs szerepe a mázképzõdésben a konyhasónak. A konyhasó nem bomlik el hevítéskor, nem olvaszóanyag.
Üveg
Népi mázreceptek gyakori összetevõje. Szódásüveget, ablaküveget használtak, hogy olcsóbban elõ tudják állítani a mázat.
Mázakat színezõ anyagok
Érdemes összehasonlítani az engóbokat színezõ anyagokat a mázakat színezõ anyagokkal. Sok hasonlóság van, de nem teljesen azonosak.
Arany (kolloid)
A kolloid aranyat tartalmazó máz vörös színû. Õrley írta, hogy a felvidéki fazekasok (itt: habánok) egy idõben ezt használták, ami ugyan nagyon drága volt, de mégis megérte. A kolloid arany más felhasználása kerámiában nem ismert.
Antimon
Antimonit ásvány, antimon-szulfid. A kerámia szempontjából lényeges az antimontartalom. Antimon-trioxid nagyon erõs méreg, ezért valószínûleg kevésbé használták, mint az antimonitot. A sárga fedõmáz színezõanyaga. Szép, élénk, nápolyisárga színû lesz ólmos mázban.
Ie. 500-ban babiloniaiak, perzsák kerámiában használják.
Sárga mázat antimon-oxiddal elõször Mezopotámiában készítettek.
Egyiptomi fajanszok sárga színezõanyaga az antimon.
Késõbb feledésbe merült, majd Európában a középkorban jelent meg újra.
A római korban a fémantimont még ólomnak hitték.
Az iszlám a 12. századtól használja kerámiában.
1390-ben Cennino Cennini ólomtartalmú antimonsárgáról, a "giallorinóról" ír (ólom-antimonát).
Az antimon az alkimista könyvekben elõször a 15. században bukkan fel. Basilius Valentinus írja le elõször, és õ írja az elsõ, egyetlen fémrõl szóló monográfiát.
16. sz. Valamivel elõbb terjedt el Nyugat-Európában az antimon(it?) használata, mint a kobalté. Piccolpasso (16. sz.) említi az antimonos sárga máz készítését, megírja, hogy a réz antimonnal nagyon szép sárgászöldet ad. Az olasz, reneszánsz majolikákon megtalálható az antimonnal színezett máz.
Mesterséges ólom-antimonátot 1700 után készítenek.
Habánok használták.
Az antimont veszélyessége miatt már nem használják mázakban. Csak nagyon alacsony hõmérsékleten égetett mázakban alkalmazhatták, mert égetés közben erõsen párolog.
Egyiptomi kék
Réz-kalcium-szilikát. (CaO.CuO.4SiO2)
Egyiptomi fajanszok türkíz színû festéke.
Kalcin
Ón-ólom ötvözetbõl égetett fém-oxid keverék. Fehér máz készítéséhez használták népi kerámiában.
Kb. az 1800-as évek elejéig készülhetett kalcin. Ekkor jelennek meg a kereskedõk, akiktõl már készen megvehetõ az ólomgelét (késõbb a mínium) és az ón-oxid.
1903. Õrley megemlíti, szerinte még készítik.
1907. Papp János ír kalcinreceptet.
Kobalt
A kobalt-oxid nem keverendõ a smalttal! Mindkettõ kék színt ad ólmos és alkáli mázban.
Ásványait már a középkorban is ismerték, de akkor még nem sikerült a kobalt fémet elõállítani.
Már a rómaiak (?), és egyiptomiak (egyiptomi fajansz) is használták. Kék máz készült belõle.
Az iszlám a 12. századtól használja kerámiában.
Teophilius az üvegek színezésénél említ zafírt vagy görög zafírt, ami lehet kobalttal színezett üveg. Ha ez igaz, akkor ez az elsõ leírása.
A kobalt-oxid a kerámiában csak a 15. századtól terjedt el Európában. Elõször Itáliában említik a 15. sz. elején. München. A kobalt-oxidot már régóta ismerték, de kerámiában nem használták. Ekkor a kobalt-oxid neve zaffre (vagy damaszkuszi szín, damaszkuszi pigment) volt.
A kobaltot Agricola is megemlíti, de csak azért, mert zavarja más fémek elõállítását. Az érce külsejében nagyon hasonlít az akkor ismert fémek érceihez, de akkor még nem tudtak fémet nyerni belõle.
1500-as évek vége: Agricola életében kezdtek el kobaltot bányászni. Agricola még nem ír a kobalt bányászatáról.
1510. A kobalt elsõ írásos említése (Hasznos bányászkönyvecske).
Reneszánsz majolikákon már szerepel. C. Piccolpasso a 16. sz.-ban már említi.
A 16. sz. elején jöttek rá, hogy a kobaltércbõl szép kék festéket lehet csinálni. (Möller: Mesterség míveik, 1818)
1735. A kobaltfém elõállításának ideje. Ekkor még félfémnek tekintik.
1783. Elfogadják a kobaltot fémnek.
A habánok használták a kobaltot mázaik színezésére.
1818. Möller A Mesterség míveikben leírja a smalt készítését, és azt is, hogy porcelánmázakhoz használják.
1834. A közhasznu esmeretek tára kék porcelánfestékként írja le.
Õrley 1903-ban azt írja, hogy kobalt ásvány nincs Magyarországon, ezért kivétel nélkül külföldrõl hozzák be. (Máshol: Nagybányai kohókból szereztek be fazekasok kobaltot.)
Papp János ír kobalt-oxidról (kobaltéleg) 1907-ben.
Magyar Agyagipar újság: Debrecenben 1922-ben kobalt-oxidot lehetett kapni. (RKO) 1 deka 44 K. (Mangán-oxid 1,30 K, króm-oxid 7 K)
A "Váza" kerámiai rt. 1939-es katalógusában szerepel ,,cóbaltoxyd", de nincs beárazva. A frittek között szerepel ,,cóbalt fritte" Az I. fajta kilója 20 pengõ volt, az extra erõs 27 pengõ, a II. fajra (kékeny vagy smalte) pedig 18 pengõ.
Mezõtúron az 1930-as, 40-es években lehetett kereskedõknél kobaltot venni.
Króm
Oxidja ólmos mázban zöld színt ad.
A króm nem szerepel a ,,klasszikus kerámiamázakat színezõ anyagok között.Tulajdonképpen modern anyagnak tekinthetõ, de azért szerepel mégis a listában, mert népi kerámián elõfordul. Nem minden zöld máz vagy engób készült réz-oxidból.
A fazekasok nem nagyon szerették, mert a réz zöldjét szokták meg, és a króm mást ad.
1797-ben fedezte föl szibériai ólomércben Vauquerin.
1809-ben állította elõ a króm fémet Vauquerin.
1834. A közhasznu esmeretek tára zöld porcelánfestékként írja.
1903-ban ír Õrley króm-oxidot és savanyú chrómsavas káliumot mázreceptben.
1907. Az ungvári szakiskola zöld engóbjában Papp János ír króm-oxidról (réz-oxid is van benne).
1922. Magyar Agyagipar újság: Debrecenben króm-oxidot lehetett kapni. 1 deka 7 K.
1927-ben a Bayer AG Uerdingenben gyártja. (Krómot vagy króm-oxidot?)
1930-körül. Ekkortól színesedtek a népi kerámiák, mert a kereskedõk ekkortól árulnak német gyártmányú kerámia alapanyagokat (színtesteket, mázakat). Ekkor kezdik használni a pinket és a krómot. (Kiss Lajos: Vásárhelyi kistükör.)
1939. A "Váza" kerámiai rt. 1939-es katalógusában szerepel ,,chrómtoxyd". Ez a legdrágább (kobalt-oxid is szerepel, de az nincs beárazva): 8p 10 f/kg.
Az iparrajziskola mázreceptjei között (193944) szerepel króm.
Mangán
Ólmos mázban lila és barna színt ad. (Vagy tiszta barnát, vagy lila és barna szín közötti színt.) Ólommentesben élénkebb lilát.
Nagyon nehéz megállapítani a használatának kezdetét, mert a vas-oxidos barna mázak és a mangán-oxidos barna mázak szinte ugyanolyanok. A vas- és a mangánércek szintén hasonlóak és elterjedtek. Így alapanyagként vas helyett véletlenül használhattak mangánt.
A mangán-oxid (itt lila színû máz) használatának kezdetérõl nem találtam adatot.
Ókor: Ciprusi umbra: Ciprus szigetén bányásszák. Mangánt tartalmaz (barna színû).
Az iszlám a 12. századtól használja kerámiában.
Agricola a De re metallicában az üvegolvasztásnál azt írja, hogy magnetitet használnak, valójában barnakövet használtak (színtelenítõ hatása csak ennek van), csak még gyakran keverték a két fémet. Ezt írja: ,,Ebbe még mágneskõ apró darabkáit adják. Ugyanis akárcsak hajdan ma is még hisznek a mágneskõ ama rendkívüli képességében, hogy az üveg folyékony részét magához vonzza, akárcsak a vasat. És ezt a magához vonzott részt deríti is, és a zöld vagy sárga üvegbõl fehéret csinál. Magát a másneskövet a tûz felemészti." Leírja, hogy ha nincsenek az üvegolvasztáshoz szükséges sóink (és Mn), akkor vegyünk bükkfahamut.
A mangán érceit 16. században ismerték, de a fémet még nemtudták elõállítani. A mangánérceket ekkor még a vasércek különleges fajtájának vélték, és ,,hamis mágnes"-nek is nevezték.
1508: Peter Mason svéd lelkész Itáliába utazott, és az üvegkészítést tanulmányozta. Õ leírja, hogy az üveget milyen alapanyagokból készítik. Az alapanyagok között megemlíti, hogy Spanyolországból és Alexandriából hozatott sót is használnak. A szövegkörnyezet alapján feltételezhetõ, hogy ez a só mangán-dioxid (MnO2) volt. Biringuccio üvegsónak nevezte ezt az anyagot.
Reneszánsz majolikákon már szerepel. C. Piccolpasso a 16. sz.-ban már említi. Itt lilás színhez használják.
A habánok használták a mangánt a mázaik színezésére (lilához).
1774-ben állították elõ a Mn fémet elõször tisztán, mangán-dioxidból (barnakõbõl).
1818. Möller: Mesterség míveikben azt írja, hogy az angol kõedény barna mázához barnakövet használnak.
1830-as évek: A közhasznu esméretek tárában nem találtam barnakõ vagy mangán címszót. (A borostyán nem erre vonatkozik, feketekõ címszó sincs. Festanyként említik, de nincs ilyen címszó)
Õrley 1903-ban mázreceptben ír barnakõrõl.
Magyar Agyagipar újság: Debrecenben 1922-ben mangán-oxidot lehetett kapni. 1 deka 2 korona 50, barnakõ 1,30 korona.
Ón
Az ón oxidja az átlátszó, színes vagy színtelen mázakat fedõvé teszi.
Vigyázat! Egyes könyvekben ón helyett tévesen cink szerepel. A cink-oxid mázban modern anyag. A régi kerámákban nem használták.
Kr. e. 1200 táján a délnyugat-törökországi Gelidoniafok közelében egy olyan hajó maradványait tárták fel, amellyel nagy mennyiségû öntött rezet (alapanyagot), ón-oxid port és ónt szállítottak. A hajó ciprusi nyersanyagot vitt a mükénéieknek. Az ónt ekkor nem használták kerámiakészítésre.
Fém ón kerámián: Kr. e. 300-400-as évek. Etruszk fémedényeket utánzó kerámiáknak ón bevonata van. (,,Ezüstözött kerámiák.)
Elõször mezopotámiai fazekasok használták az ón-oxidot a Kr. u. 9. században. Ekkor sikeresen készítettek másolatot a Tang krémporcelánról, amit Kínából szereztek be.
Az iszlám a 12. századtól használja.
Európában a fehér ónmázat kb. a 14. századtól használták (Itáliában). Használata 16. századra terjedt el.
Õrley 1903-ban azt írja, hogy fehér mázhoz hasznáják, de drágasága miatt már egyre kevésbé. Akkor még kapható.
Papp János ón-oxidról ír 1907-ben.
A Magyar Agyagiparos újság 1922-ben reklámozza, tehát használják.
A "Váza" kerámiai rt 1939-es katalógusában szerepel, de nincs beárazva. (A fehér máz viszont igen.)
1950-es évek vége 1960-as évek eleje: újra kapható óntartalmú máz. (Elõtte nem lehetett Magyarországon ónmázat kapni, csak cseh ónmázat.)
1960-as évek vége 1970-es évek eleje: cirkontartalmú mázak megjelenése. (Ettõl kezdve jóval kisebb mennyiségben használják az ónmázat.)
Réz
Oxidja az ólommentes mázban türkíz színt ad, alacsony hõmérsékleten olvadó ólmos mázban szintén. Ólmos mázban leggyakrabban fûzöld színt ad.
A rezet az ólmos mázban a korai római idõben kezdték el használni.
A római kor utáni elsõ ólmos mázakban már van réz, és azóta is folyamatosan használjuk.
Népi kerámiában a régi, tönkrement rézbõl készült tárgyak darabjait elégették kemencében (réz-oxidot készítettek), ennek õrleményét használták színezésre.
Smalt
Kobalt-oxiddal színezett kék üveg pora. Nagyobb benne a kobalt-oxid mennyisége, mint egy egyszerû kék üvegben. A por élénk kék színû.
Kék színû mázak színezõanyaga.
Nem keverendõ a kobalt-oxiddal!
1818. Möller: Mesterség míveik: a smalt készítését leírja, és azt is, hogy porcelánmázakhoz használják.
1903-ban Õrley mázreceptben ír a smalte-ról.
1907. Az ungvári szakiskola kék engóbjában Papp János ír a smalte-ról.
1940-es évek. Kék üvegpor. Fazekasoknak készítették, boltban vehetõ volt.
Az 1950-es évekig árulták.
Vas
Oxidja sárga, több vas-oxid adagolása esetén barna színt ad ólmos mázban. Ólommentes (alkáli) mázban vörösesbarna színt ad.
Népi kerámiában: Kovácsoktól gyûjtöttek a vas-revét (cundert), ezt keverték a mázba.
A vas és mangán oxidjait keverték, és egyféle anyagnak gondolták, úgyhogy a vas-oxid története a Mn-oxid története is.
A mesterséges vas-oxidok elõállításáról annyit tudni, hogy a vörös vas-oxidot elõbb állították elõ, mint a magnetitet.
A középkori alkimisták már ismerték a különbözõ vas-oxidokat, a kénsavgyártás mellékterméke volt.
Tömeges, tudatos vas-oxid-elõállítás a 19. sz. közepétõl van.
1834. A közhasznu esmeretek tára fekete porcelánfestékként írja.
Magyar Agyagipar újság: Debrecenben 1922-ben vas-oxidot lehetett kapni. 1 deka 1 Korona 50.
Égetéskor keletkezõ anyagok
Szén, amely a feketére égetett kerámiák színét okozza. Az õskortól máig készülnek fekete kerámiák.
Fémek
Arany
A porcelántárgyak aranyozását elõször Kínában, a Yüen dinasztia alatt említik elõször. Ekkor ez még nem volt általános eljárás. A Ming korszakban kezd általánossá válni.
A 16. században terjed el keleten, elsõsorban Japánban.
- A Budai várban aranyozott mázas tetõcserép díszek voltak a 15. században. Ezek a korabeli leírásból ismertek, illetve töredékei elõkerültek ásatásokon. A cserepeket laparannyal borították, majd kemencében kiégették.
Európában az elsõ európai porcelánokat már aranyozták.
Az épületkerámiák aranyozása Perzsiából terjedt el. Elõször aranyszínû lüsztert használtak, késõbb valódi aranyat. A perzsa edényeket a 12. század végétõl a 14. század elejéig a budaihoz hasonló módon aranyozták.
Mázas tetõcserép: 15. században már ismert volt, de nem terjedt el.
Erdélyi magyar szótörténeti tárból:
1788. Aranyos Szélû tarka Csukuládénak valo Fíntsia Két pár Kékes tsukukádénak valo porczellán fintsia tálostol.
1788. Csokolades findsia egy pár s egy Tál nélkûl. Egy pár tsukuládés Sayoniai Findzsia talostol. Negy Japoniai Csukoladés aranyos virágu Findsa Tartok.
1832 .Tizenkét aranyos és fekete képes cseh portzellán Findsiák.
Bronz
Bronzszögek cipõ alakú kerámiaedényben, bronzkor.
Ón
Az ókori, etruszk kerámiákon volt ón bevonat. Ezüs tárgyakat utánozott formában és megjelenésben.
Segédanyagok
Fa negatívok
Kályhacsempe negatívok népi kerámiában.
Gipsz
Mesterség míveik, 1818: óntárgyak öntésénél írja, hogy a negatívok homokkõbõl, sárgarézbõl, gipszbõl és agyagból vannak. (A borjúszõrrel kevert agyagot minden negatív közül a legrosszabbnak tartja. A sárgaréz a legtartósabb.)
Magyar Agyagiparos újság: 1922-ben gipszet reklámoz agyagipari célra.
Mezõtúr: Badár Juli nénitõl vettem hármat, 1926, 1930, 1932-es évszámúak. Cserépnegatív: 1921-es évszámmal.
Õrség, Magyarszombatfa: 19301931-ben járt Pestre tanulni Zsóhár János. Ott tanult gipszformákat készíteni. A faluban csak õ tudott ilyet készíteni. Õ a gipszbe préselte az agyagot (még nem öntött). 195455 körül kezdtek el a gyárban gipszformába önteni. Addig csak préseltek.
Egyéb
Lüszter
Szép, irizáló, fémesen csillogó fényû máz.
Ha lüszterekrõl van szó, nem szabad elfeledkezni az üvegkorrózióról, amit elsõ ránézésre nagyon könnyû lüszternek nézi!
Már egyiptomi kerámiákon (fatimida vázákon) is van.
A legkorábbi lüszteres kerámiák feltehetõen Irakban készültek, Bagdadban, Basrában és Kufában a 9. sz. elején.
A perzsáktól, majd a móroktól spanyol közvetítéssel (aranyozott fajanszok) terjedt el Itáliában, késõbb egész Európában. A 13-14. sz.-ban Malaga és Valencia két jelentõs központ volt, ahol aranyszínû, lüszteres díszítésû kerámiát készítettek.
Itáliában a 16. sz.-ban Derutában és Gubbióban készítették a legszebb lüszteres edényeket. Ezeken kívül ismertek még más mûhelyek is, pl. Castel Durante. Ezek a mûhelyek nagyméretû tálakat, patikaedényeket, kancsókat, korsókat készíettek. Gyakran figurlás díszítéssel, festett mitológiai és történelmi jelenetekkel.
A 18. sz.-ban kísérelték meg újjáéleszteni ezt a technikát a Wedgewood gyárban.
Magyarországon a Zsolnay gyár a lüsztertechnika továbbfejlesztéseként hozta létre az eozint.
Szén
Az ókorban csak a faszenet ismerték, de leginkább fával fûtöttek.
Kemencék tüzelõanyaga a szén. A széntüzelés jóval olcsóbb, mint a fatüzelés.
A 12. században kezdték bányászni a kõszenet.
A 13. században Marco Polo a már elterjedt kõszénhasználatról tudósít keletrõl.
14. sz. eleje: Európában Angliában kezdik el tüzelésre használni elõször a fa hirtelen drágulása miatt a kovácsok és a sörfõzõk. (Korábban ismerték Angliában a kõszenet, de, hogy mire használták, nem derült ki.) Hamarosan támadják a széntüzelést, sõt törvényekben tiltják. A széntüzelés füstjét akkor nagyon veszélyesnek tartották a benne levõ kén miatt. Ez a tény sokáig késleltette a kõszénnel való tüzelés elterjedését. Párizsba kõszenet elõször 1520-ban vittek, ahol az orvosi tanács nem engedte a használatát.
1614 után válik rendszeressé a kõszén használata.
Az 1700-as évek közepén változott a helyzet, mert a különbözõ járványok ellen hatásosnak tartották a kõszén füstjét.
Az elsõ szénfûtéssel kombinált kemencék tervei Dubliban készültek, 1752-ben.
1765. Az elsõ magyarországi kõszénbányát Sopron vidékén Brennberg mellett nyitotta meg egy németországból bevándorolt kovács.
1780. Vértessomlyói széntelep, Komárom megye.
1790. A stájerlaki széntelep felfedezése; 1792-tõl mûvelték.
1800-as évek elsõ évtizede: pécsi készén (csak a 60-as évektõl jelentõsebb).
1840-es évek: a salgótarjáni szénbányák megnyitása.
1860-70-es évek: szapári és ajkai szénbányák.
Források
Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár.
Kiss Lajos: Vásárhelyi kistükör (1964)
Römpp: Vegyészeti lexikon (1982)
Möller János: Mesterség míveik (1818)
Papp János: Különbözõ agyagárúk gyártása (1907)
Közhasznu esméretek tára (18321836)
Ismerettár (1864)Lásd még: http://www.extra.hu/figulus/Technikatortenet.htm