A darmstadti varázsló fia

195 éve született, 125 éve hunyt el Justus Liebig


Tekintélyes tudósok gyerekkorát általában akkor emlegetik fel, ha az illetô csodagyerek vagy rossz tanuló volt. Justus Liebiget egyenesen semmirekellônek tartották.

Johann Georg Liebig, a "darmstadti varázsló" (civilben gyógyszerész és festékkereskedô) második fia, Justus, 1803. május 12-én született. A fiút elbûvölte apja mestersége, és maga is kísérletezni kezdett: azt mondják, a házi feladat helyett inkább robbantgatott. Tizenöt éves korában ki is rúgták a középiskolából.

Segédnek állt egy patikában, de tíz hónap múlva akkora robbanást idézett elô, hogy innen is távoznia kellett. Apja ezután a kor legjobb vegyészéhez, a bonni Kastnerhez küldte tanulni. A professzor végre értékelte a fiú képességeit, és akkor is ô szerzett neki ösztöndíjat, amikor Liebignek politikai okok miatt menekülnie kellett Párizsba, ahol Gay-Lussac irányításával dolgozhatott. "A tudomány itt nem vén gebe többé, hanem Pegazus, amelyet megpróbálok utolérni, bármennyire igyekszik is lerázni magáról" írta egy barátjának.

Két év múlva a darmstadti nagyherceg hívására visszatért Németországba, és a Giesseni Egyetemen megkezdte pályafutását. Hamarosan professzorrá nevezték ki. A gyors siker talán nem vált egészen elônyére. Rövid idô alatt arra a meggyôzôdésre jutott, hogy elképzelései az aboszolút tudományos igazságot tükrözik. Azokat, akik egyik-másik részterületen vele ellentétes nézeteket hangoztattak, a tudomány ellenségeinek tartotta, és azt is felpanaszolta, hogy a tudományos hazugságok, csalások elleni kirohanásait személyeskedésnek tartják.

A porosz és osztrák kormányt szintén hevesen támadta a kémiai oktatás elhanyagolásáért. Egyik legnagyobb sikereként tarthatta számon, hogy Angliában a királynô férje egyetemet alapított a kémia tanítására, és Liebig egyik régi tanítványát, August Wilhelm Hofmannt bízták meg a Royal College of Chemistry vezetésével. Liebig maga is híres tanár volt. Szerte Európából érkeztek hozzá a tanítványok. Sokan úgy tudják, ô vezette be a gyakorlati oktatást. Ám a selmecbányai Bányászati Akadémián már száz évvel korábban is volt "labor", és ennek mintájára szervezték meg az École Polytechnique gyakorlati képzését. (Nem kisebbíti érdemeit, hogy a Liebig-hûtôt sem ô találta fel, de ô terjesztette el.)

Liebig hitt az anyagmegmaradás törvényében. Erre alapozta mezôgazdasági elméletét és az ásványi tápanyagok pótlásának teóriáját. A régi elmélet szerint a növényi élet fenntartásában a szerves humusz játszik alapvetô szerepet. Liebig rájött, hogy a növényekkel ásványi anyagokat vonunk ki a talajból, és ezeket pótolni kell, de nem ismerte fel, mennyire fontos a nitrogén a növényi és állati szervezet számára. Mivel az új elmélet helyes volt, úgy gondolta, a régit teljes egészében el kell vetni. Bár néhányan már elôtte is kimutatták, hogy a növényi hamuban talált anyagok tehetik termôvé a talajt, elsôsorban neki köszönhetô a mûtrágya-gyártás megindítása.

Liebig mindig nagy súlyt fektetett arra, hogy kutatási eredményeit az iparban is hasznosítsa. (Így születhetett meg például az izomrostok tanulmányozásának melléktermékeként a húskivonatot tartalmazó Liebig-kocka.) Jó kapcsolatot tartott fenn a darmstadti Emanuel Merckkel, gyakran publikáltak együtt az Annalen der Pharmacie-ben, és ô ösztönözte Mercket a gyógyszerek és vegyszerek nagyüzemi elôállítására.

Giessenbôl 1852-ben a Müncheni Egyetemre ment, miután azzal utasította vissza a Bécsi Egyetem meghívását, hogy Ausztriának még alkotmánya sincs. Münchenben viszont kikötötte, hogy mentesítsék a tanítás alól. Az egyetem már túl szûkösnek bizonyult számára a kémia népszerûsítéséhez a felsô tízezernek tartott elôadásokat. Kémia levelei (Chemische Briefe, Chemical Letters) óriási közönséghez jutottak el. Liebig nem idegenkedett a hangzatos kijelentésektôl, ezért állíthatta, hogy "az emberiség fejlôdése kizárólag a természettudományoknak, és nem az erkölcsnek, a vallásnak vagy a filozófiának köszönhetô."

Az 1845-ben bárói rangra emelt Justus von Liebig 1873. április 18-án hunyt el. Harminchét kémiai Nobel-díjast tartanak szellemi örökösének.


Forrás:
Annemarie ten Wolde: Justus von Liebig: from 'wretch' to famous chemist, The Alchemist, 1998. ápr. 22.
Arcképek a Britannicából: Justus von Liebig
Eduard Farber: The elvolution of chemistry, The Ronald Press Co., New York, 1952
Szabadváry Ferenc, Szôkefalvy Nagy Zoltán: A kémia története Magyarországon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972


Vissza a Teázóba http://www.kfki.hu/chemonet/
http://www.ch.bme.hu/chemonet/