Amint korábban megbeszéltük, az ég azért kék, mert a légköri apró részecskék (a por, a levegõmolekulákból keletkezõ "csomók", a mikroszkopikus vízcsöppek) jobban eltérítik a rövidebb hullámhosszú kék fényt, mint a nagyobb hullámhosszú vöröset. Amikor a napfény áthalad a légkörön, ezek a részecskék elegendõ kék fényt térítenek el (szakszerûbben: elegendõ kék fény szenved Rayleigh-szórást) ahhoz, hogy a légkör kék színben tûnjön fel. A Nap egy kissé pirosabbnak látszik, mert kék fényének egy része eltérül, mielõtt a szemünkbe érne.

Napkeltekor és napnyugtakor azonban a napfény kis szög alatt lép be a légkörbe, és nagy távolságot tesz meg, mielõtt a szemünkhöz érne. Hosszú útja során a kék fény jelentõs része kiszóródik, és azt látjuk, hogy szinte csak a vörös és narancssárga sugarak érkeznek hozzánk a Napból. A hiányzó kék fény napkeltekor a tõlünk messze keletre esõ vidékeket, napnyugatkor a nyugatra esõ területeket világítja meg. Amikor rendkívül sok kék fény hiányzik, például egy vulkánkitörés után, olyan kevés kék fény juthat el hozzánk, hogy még az ég is vörösnek tûnik. A levegõ részecskéi nem térítik jól el a vörös fényt, de ha csak ilyen fény van, a fényszóródás miatt az ég halvány vörösen fénylik.