Közvetlenül az üzemanyag elégetése elõtt mindkét motor levegõt nyom össze egy zárt hengerben. Ez a komperssziós folyamat energiát táplál a levegõbe, és nagyon magasra növeli a hõmérsékletét. A szikragyújtásos motorban az összenyomott levegõ már tartalmaz üzemanyagot, ezért a hõmérséklet emelkedése gondot okozhat. Ha az üzemanyag és a levegõ véletlenszerûen gyullad meg, a motor "kopog", és nem a legmagasabb hatásfokkal mûködik. A levegõ–üzemanyag keveréknek "várnia" kell addig, amíg a megfelelõ pillanatban a gyújtógyertya meg nem gyújtja. Ezért alakítják úgy a benzin összetételét, hogy ne gyulladjon meg egy adott hõfok alatt. Minél nagyobb a benzin oktánszáma, annál magasabb a gyulladási hõmérséklete.

A dízelmotorban nincs szikragyújtás; a rendkívül nagy kompresszió miatt kialakuló magas hõmérséklet gyújtja meg az üzemanyagot. A dízelmotor a tiszta levegõt nyomja össze, és az üzemanyag csak a magas hõmérsékletû levegõvel érintkezik. Ha megfelelõ idõben érkezik, lángra lobban, és gyorsan elég a túlhevült, összenyomott levegõben. A benzinnel ellentétben a dízelmotor üzemanyaga könnyen meggyullad, amint a meleg levegõbe juttatják.