A megvilágítás azért fontos, mert a bõrünk csak visszatükrözi a ráesõ fényt. Ha egy olyan szobába lépünk be, amelyet piros fény világít meg, a bõrünk is pirosnak látszik a fényvisszaverõdés miatt.

A szokásos izzólámpák olyan termikus fényspektrumot bocsátanak ki, amelynek a "színhõmérséklete" 2800 ^oC körüli. A termikus fényspektrum a színek keverékének széles, jellegtelen sávja. Azt a hullámhosszat, amelynél a spektrum csúcsa jelentkezik, a fényt kibocsátó tárgy hõmérséklete szabja csak meg. Mivel a villanykörte színhõmérséklete sokkal hidegebb a Napénál (5800 ^oC), a körte sokkal vörösebbnek látszik a Napnál, és elég kevés kék fényt bocsát ki. A neon fényspektruma többféle fluoreszkáló "világító anyag" fényébõl jön létre. A spektrum széles, de jellegzetes szerkezetû, és szerkezetét a világító anyagok határozzák meg. A négy legfontosabb világítóanyag-keverék a hideg fehér, a "deluxe" hideg fehér, a meleg fehér és a "deluxe" meleg fehér. Ezek a keverékek több kék fényt bocsátanak ki, mint az izzólámpák, de a meleg fehér és különösen a "deluxe" meleg fehér keverék a kék rovására – egy kis hatásfokcsökkenés árán – melegebb, teltebb fényt áraszt.

A bortoválkozáshoz visszatérve: ha nem éri az arcot kék fény, nem könnyen vesszük észre a szakállt a bõrön. Mivel az izzólámpa kevés kék fényt sugároz, akkor is simának látszik az arc, ha nincs rendesen megborotválva. A neonfényben azonban elválik egymástól a szakáll és a bõr színe, s elõtûnnek a rosszul borotvált foltok. Az arc kikészítésekor olyan fényt célszerû használni, amilyen az arcot megvilágítja majd. Az izzólámpák fénye nem emeli ki a kék színt, ezért elõfordul, hogy valaki túl sokat használ belõle. A kék fényben gazdag neonlámpák alatt kevés kék is soknak tûnhet. Egyes tükrökbe mindkét megvilágítást beépítik, hogy az ilyenfajta hibák ne forduljanak elõ.