Mese a tudományos magyarázat logikájáról

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gazda meg egy napszámos. Egy szép napon kimentek a határba, hogy fölszántsanak egy darab földet, amely régóta parlagon hevert. A környék híres volt kavicsból épített házairól és kerítéseirõl.

Amikor az emberek végeztek a munkával, látták, hogy mennyi kavicsot szántott ki az eke. A napszámos izgatottan kiáltott fel: "Nézze ezeket a kavicsokat! Milyen sokáig nõttek a földben!" A gazdát zavarba ejtette ez az ontológiai kitörés, és csak annyit vetett oda: "Már régóta a földben lehettek, de egyáltalán nem nõttek." "Dehogynem! Hiszen nem egyformák! Vannak köztük öregebbek. Nézze azokat a nagyokat!" hangzott a válasz. A gazda hátratolta a sapkáját, megvakarta a homlokát, és megkérdezte: "Ha egy göröngyöt földhöz vágok, nem törik egyforma darabokra, ugye? A nagyságnak semmi köze a korhoz." Majd egyre türelmetlenebbül folytatta: "Amikor felszántjuk a földet, mindig kiszedjük a köveket meg a kavicsokat. Minden évben egy kicsit jobban megtisztul a föld. Ez a darab sokáig parlagon hevert, ezért maradtak itt a kavicsok."

Persze, békén hagytuk a kavicsokat. Ezért nõhettek nyugodtan.
Ugyan már! Honnan veszed, hogy a kavicsok nõnek?
Nézze csak meg a kerítéseket, ott az út mentén! Mindegyik düledezik, ugye?
Na és? Mi köze ehhez?
Sok. A kerítéseket ezekbõl a kavicsokból építjük. A kavicsok növekednek és kinyomják a habarcsot. Amikor már nincs köztük több habarcs, a fal ledõl.
A fenét! A habarcsot a szél morzsolja szét. Amikor teljesen szétmállik a habarcs, semmi se tartja össze a kavicsokat. Hát ezért dõl le fal.

A napszámos a gazda arcát fürkészte, és csöndben tûnõdött ezen az egetverõ ostobaságon. A gazda megértette a pillantást, s már azon volt, hogy feladja. Hülye paraszt! Hirtelen nagyszerû ötletet támadt. Eszébe jutott a városháza a közeli nagyvárosban. Minden évben számtalan turista bámulja meg a gyönyörû épületet. Már több mint 300 éves, ráadásul kavicsból van. A gazda izgatottan fordult a napszámoshoz:  "Gondolj a városházára! Ez a kavicsépület több száz éves, és még mindig áll! Na, ehhez mit szólsz? Kavicsból van, mégsem omlott össze." Válaszra sem várva folytatta: "Megmondom neked, miért. Mert a habarcsot minden évben átnézik, és ott, ahol kell, kicserélik. Ezért áll még mindig az épület."

A napszámos csak mosolygott, mindentudóan tekintett a gazdára és azt mondta: "Á, azokat a kavicsokat összetörték. Mindenki tudja: ha a kavicsot összetörik, meghal. Persze hogy áll a városháza. Az összes  kavicsot megölték, hogy nõhetnének tovább? Nem is nyomják ki a habarcsot. Ezért nem dõl össze az épület." A gazda tudta, hogy vereséget szenvedett. Racionális érveit és remek bizonyítékait megdöntötték a racionális érvek és a zseniálisan felsorakoztatott bizonyítékok.

Patrick Doreian
The Journal of Irreproducible  Results,
Selected Papers, 3rd ed., 1986. p. 182

Vissza a Teázóba http://www.kfki.hu/chemonet/ 
http://www.ch.bme.hu/chemonet/