Természettudományi Közlöny, VIII. kötet, 451. oldal, 1876.

---

Kossuth Lajos levele a Természettudományi Társulathoz

 
 
 
 

Collegno (al Baracone)
Prov. di Torino. Italia
Augustus 12. 1876.

Tisztelt Uraim!

Néhány heti távollét után lakomba visszakerülve: a legkedvesebb meglepetésben részesültem tisztelt Uraságtok június 27-kérôl kelt becses levelének s a Magy. Természettud. Társulat újabb kiadványainak vétele által, melyekkel engem társulatuk választmányának kegyes határozatából megajándékozni méltóztattak.

Redkívülileg megtiszteltnek érzem magamat nagy becsben tartott jóakaratuk által, melyért Önöknek, s társulatuk választmányának annál nagyobb hálával tartozom, minél inkább érezem, hogy e váratlan megtiszteltetést teljességgel nem volt ekkorig módomban csak a legkisebb mértékben is kiérdemelni; úgy, hogy azt csakis Önök ingyen jóvoltának köszönhetem.

Önök szivesek voltak tudomást venni azon nagyrabecsülésemrôl, melylyel tudós tagtársuk Herman Ottó úrnak írott levelemben nagyérdemû Társulatuk mûködése felôl nyilatkozni alkalmam volt.

E nagyrabecsülés oly adó, melylyel Önök irányában minden magyar tartozik, a ki fel bírja fogni, hogy fajunk szellemi felemelkedése nemzeti jövendônknek nélkülözhetetlen feltétele.

Én szerencsémnek tartom, hogy magamat azok közé számíthatom, kik nemcsak ezt felfogják, hanem egyszersmind be-be pillantva a természet Szent Írásába, és számot adva maguknak ama viszony megtörhetlen törvényei felôl, mely a nemzetek sorsa, s a természet erôinek felismerése s felhasználása közt fennáll: meg vannak gyôzôdve, hogy minden mozzanatok közt, melyek egy Nemzet szellemi felemelkedésére s közmívelôdésére közre hathatnak, a természettudományok mivelése az, a mely korunkban a mint legnélkülözhetetlenebb, s a létért küzdés nagy versenyterén az önfeltartásra leghatályosabb: úgy maradandó következéseiben a társadalomra legáldásosabb is.

Ekkint lévén meggyôzôdve: lehetetlen volt a legmelegebb érdekkel nem kísérnem a m. természettudományi társulat mûködésének jelenségeit, a mennyire azokról távol magányomban tudomást szerezheték. És tapasztalva, mikint vonja mûködése körébe mindinkább táguló gyûrûkben a természettudományok ágazatait; mikint válik folyvást gyarapodó sikerrel gyúpontjává a természettudományok iránti érdeklôdésnek hazánkban; mi diadalmasan hatol át a magában egyesített értelmi fény szétágazó sugaraival a tudatlanság és közöny ködrétegein; mikint teszi köz nemzeti kinccsé a gondolat búvárlat és szórványos tapasztalás gyûjtelékeit; mikint idéz fel napfényre az ismeretlenség homályából és ösztönöz kutatásokra, és bátorít önbizalmas nyilatkozványokra erôket, melyek a mint Nemzetünk diszét képezik, úgy fajunk culturális képességei iránt már is elismerést vívnak ki a tudományos világ elôtt; és látva, mennyi tapintattal iparkodnak társulatuk vezértagjai gyakorlati viszonyba hozni a tudományt az élettel; s (a minek kiválólag örvendek) menynyi gondot forditanak Hazánk természethistoriai megismerésére, s nemzeties irányban megismertetésére: rút hálátlanság volt volna tôllem mint magyartól, Önök nemes mûködése felôl máskint, mint a legôszintébb nagyrabecsüléssel nyilatkozni, midôn arra alkalmam nyilt.

E kötelességszerû nagyrabecsülés adója elvész azon országos elismerésben, melylyel Önök társulatának a Nemzet adózik; s távol attól hogy önöktôl köszönetet vagy éppen oly megtisztelô figyelmet érdemelt volna, mint a minôben engem részesíteni méltóztattak: én tartozám Önöknek köszönettel már csak azért is, hogy véleményemet csak észrevételükre is méltatták; azt pedig éppen csak ingyen jóvoltuknak tudhatom be, hogy annak nemcsak némi becset tulajdonítottak; de sôt azt még oly kitüntetéssel is viszonyozták, mely elôttem annál kedvesebb, minél gazdagabb forrást nyújt ismereteim gyarapítására, s egyszersmind képessé teszen társulatuk mûködését egész terjedelmében megismerni.

Midôn ezért társulatuk Választmányának s különösen Önöknek tisztelt Uraim! azon kijelentéssel mondanék hálás köszönetet, hogy becsebb adomány alig érhetett volna Hazámból: méltóztassank elnézéssel venni, hogy jóakaratukra támaszkodva, köszönetemhez egy kérést csatolok.

Én a hazafiúi szempontból érdeklôdés mellett a természettudományok iránt személyileg is kiváló elôszeretettel viselietem. Viszontagságos életem sok keserves csapásai folytán oly vígasztalán után epedve, mely nem függ az emberek ingadozásaitól, eszembe jutottak Chateaubriand eme szavai: "heureux ceux qui aiment la Nature, ils la trouveront, et ne trouveront qu'elle, aux jours de I'adversité".* Megkísérlettem, ha van-e igazság e mondatban. És kerestem a természet csodás nyilatkozványainak tanulmányozásában, a végtelenség világaitól a lábomalatti porszemig. Nagyon keveset tudok. De e kevéssel is többet találtam, mint a mennyit keresék. Csak vígasztalást kerestem, de lelki kincset is találtam, melynek becsével semmi sem mérkôzhetik. És a mióta ezt fellelém, életemet nem érzem többé oly örömtelen ridegnek, mint a minôvé azt emberek tevék.

Ekkint a természettudományok cultusa lelkem szükségévé vált. Szeretek tanulni. Óhajtanék Társulatukkal tagsági viszonyba lépni.

Tisztelettel kérem Uraságtokat, hogy ha engem erre nem ítélnek méltatlannak, s e viszonyt politicai tekintetekbôl a társulatra nézve nincs okuk hátrányosnak tartani: méltóztassanak engem (100 frt tagsági dijjal) az örökítô tagok sorába felvétel végett a választmánynak ajánlatba tenni.

Különösen lekötelezve érzendem magamat e szívességük által, s felvétel esetén a száz forintot azonnal meg fogom küldeni.

Hálás köszönetem megújítása mellett, van szerencsém Uraságtokat kiváló tisztelettel üdvözleni s magamat jóindulatú emlékezetükbe ajánlani.

KOSSUTH LAJOS

---

* Boldog az, ki a természetet szereti. A balsors napjaiban megtalálja, s csakis a természetet találja meg.