A WSRC-n zajló kutatások fô célja a palládiumtárolók élettartamának megnövelése. A palládium-hidrides tárolási eljárás ciklikus. Ahogy Wolf magyarázza: "A hidrogént betáplálják a fém-hidridbe, majd kinyerik belôle, és ez akár 10000 alkalommal is megismétlôdhet. Adszorbeálhatod és deszorbeálhatod a hidrogént, mint ahogy egy szivacsot is megnedvesíthetsz, majd kiszáríthatsz, újra és újra – de a palládium minden lépésben összehúzódik (akárcsak a szivacs), majd kitágul. Egy idô után ez tönkreteszi az anyagot."
A kutatók azt remélik, hogy az atomi szinten zajló folyamatok megértése hozzásegíthet a probléma megoldásához. Például az egyik lehetséges ok az lehet, hogy a valóságban a palládium soha nem tökéletes kristály. Mint ahogy a fában az erezet, a fémben is található bizonyos mintázat: szemcsék, szemcsehatárok, diszlokációk. Amikor a fém ciklikusan összehúzódik és kitágul, eltöredezhet a szemcsehatárok mentén. Ráadásul még az is problémát jelent, hogy a tárolt trícium radioaktív, így héliummá bomlik le. A keletkezô héliumgáz pedig már kevésbé oldódik a palládiumban, így buborékokat képez, amivel tovább deformálja a kristályt. Úgy tûnik, hogy a héliumbuborékok nem tudják elhagyni a fémet, így állandó deformációt hoznak létre, ami természetesen megváltoztatja az anyag viselkedését.
A kutatók ezt az összetett folyamatot akarják szimulálni. Ahogy Mansour mondja: "Szeretnénk megérteni, hogyan viselkedik a diszlokációkban gazdag palládium. Azt is szeretnénk megérteni, hogy az ilyen anyagok hogyan viselkednek hidrogén jelenlétében. Ezután azt kellene megvizsgálni, hogyan reagálnak a hélium jelenlétére. A következô lépésben pedig azt néznénk meg, mi történik, ha hidrogén is, hélium is jelen van, mint a valóságban. Ezek azok a problémák, amelyeknek a megoldásán jelenleg dolgozunk."