Az áram mágneses tere: a természetfilozófia termékenyítô hatása
Részletek Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete címû könyvébôl


... Az 1800-as évek elején már több jelenség felhívhatta volna a kutatók figyelmét arra, hogy szoros kapcsolat áll fenn az elektromos áram és a mágneses tér között, vagy az akkori beszédmódnak megfelelôen kifejezve: az elektromos fluidumok áramlása mágneses hatást idéz elô a környezetében. Hogy csak egyet említsünk: ismeretes volt, hogy a villámcsapás közelében levô acéltárgyak így például a kések olyan házban, amelybe villám csapott, mágnesessé váltak. Mellékesen megjegyezzük, hogy ezen a jelenségen keresztül szokás ma is mérni a villámbecsapáskor fellépô igen nagy (100 000 A nagyságrendû) áramot. De nem figyeltek fel erre a jelenségre, mivel nem is keresték a kapcsolatot az elektromos és mágneses jelenségek között. Mint ahogy AMPÈRE megjegyzi (4.4-9 idézet), COULOMB elmélete kizárt minden ilyen lehetôséget. Furcsa módon az ösztönzés a kapcsolat keresésére a filozófia oldaláról jött: a XVIII. századi racionalizmusból eredô szélsôséges mechanikus materializmus ellen az irodalomban, a mûvészetben és a filozófiában a romanticizmus tiltakozott. Ez az áramlat a természetnek ide beleértve magát az embert is egy egységesebb és dinamikusabb szemléletmódját hangsúlyozta. SCHELLING természetfilozófiája az összes természeti jelenséget egyetlenegy alapvetô ôsprincípium különbözô, egymással állandó harcban álló, majd egyensúlyba jutó megjelenési formájának tekintette. OERSTED ezt a filozófiát magáévá téve, hosszú éveken át kereste a kapcsolatot az elektromos és a mágneses hatások között: Ilyen szempontból tehát ez a természetfilozófia a fizika fejlôdésére közvetlenül pozitív hatást gyakorolt. Még.többre értékelhetjük ezt a befolyást akkor, ha tudomásul vesszük, hogy FARADAY is igen nagy mértékben befolyása alatt állt.


4.4-9 idézet
Önnek minden bizonnyal igaza van, amidôn azt kérdezi, hogy szinte elképzelhetetlen, hogy miért nem kísérelte meg senki sem kimutatni a Volta-oszlop hatását a mágnestûre. Ámbár én azt hiszem, hogy az ok igen egyszerû: ez egyszerûen Coulombnak a mágneses hatásra vonatkozó hipotézisében gyökeredzik; mindenki úgy hitt ebben a hipotézisben, mintha tény lenne; ez egyszerûen kizárta minden kölcsönhatás lehetôségét az elektromosság és az úgynevezett mágneses vezetékek között; az idegenkedés olyan nagy volt, hogy amidôn Arago úr az új jeIenségekrôl beszélt az Akadémián, megjegyzéseit éppúgy visszautasították, mint az égbôl esô kövek ideáját, amelyekrôl Pictet úr beszélt elôadásában. Mindenki meg volt gyôzôdve, hogy ez lehetetlen. ... Mindenki ellenáll annak, hogy megváltoztassa elképzeléseit, amelyekhez már hozzászokott.
AMPÈRE levele 1820-ban (Williams, L.P.: The Origins of Field Theory, p. 60)


Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete, 3., átdolgozott kiadás, Gondolat Kiadó, Budapest, 1986, 317318. o.


Vissza