Náray-Szabó István
(Szombathely, 1899. július 20. - Budapest, 1972. szeptember 16.)

A budapesti József Nádor Mûegyetemen 1922-ben végzett mint okleveles vegyész. 1923-tól az elektrokémia tanszékén tanársegédként dolgozott, 1926-ban mûszaki doktorátust szerzett. Ezután ösztöndíjjal a Berlini Collegium Hungaricumba került és a Kaiser Wilhelm Institut für Faserstoffchemie-ben dolgozott (1926-1928), majd 1928 és 1930 között a manchesteri Victoria University fizikai intézetében részt vett a Nobel-díjas W. L. Bragg szilikátszerkezeti kutatásaiban. Hazatérve 1930-ban a szegedi tudományegyetem Általános és Szervetlen Vegytan Tanszékén adjunktus lett és anyagszerkezetbõl magántanári képesítést szerzett. 1931-ben kinevezték a szegedi Eötvös Kollégium igazgatójának. Emellett 1933-tól 1938-ig Bay Zoltán Elméleti Fizika Tanszékén is dolgozott. 1938-ban a budapesti József Nádor Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kémiai fizika tanszékének vezetõje lett nyilvános rk. tanárként, 1939-tõl mint nyilvános rendes tanár tanított 1947-ig. Ekkor koncepciós politikai perben 4 évre elítélték, majd két évre internálták. 1953-tól az Építéstudományi Intézet épületfizikai osztályát vezette, 1956-tól az MTA Központi Kémiai Kutató Intézet tudományos tanácsadója, 1970-ben vonult nyugdíjba. Az MTA 1945-ben levelezõ tagjának választotta, tagságát 1948-ban kizárással megszüntették; e rendelkezést az MTA 1989-ben hatálytalanította. A kristálykémiai kutatásokat Magyarországon õ honosította meg.

Munkái:

Irodalom:

Dr. Móra László


[bal]