A kezdetben Egyetemi Asztaltársaság, majd Eötvös Loránd javaslatára Kis Akadémia nevet viselô baráti kör 1899-ben alakult. A Kis Akadémia házirendje szerint a társaság összejöveteleinek célja “tudományos ismereteiket kölcsönös tanítás útján bôvíteni és a baráti összetartást ápolni”. A Kis Akadémia fôleg a budapesti Tudományegyetem oktatóiból alakult; tagjai között a természettudományok elsôrendû képviselôit találjuk: az 1941-ig elhunyt 209 kisakadémikusból például 89 egyetemi professzor és 29 magántanár volt. Több tudományágat is érintô problémáik megvitatása elôsegítette a Kis Akadémián az interdiszciplináris tudománypolitika és gondolkodásmód kialakulását. A Kis Akadémia a legtöbbet orvosi és élettani témával foglalkozott, ugyanis a tagok csaknem fele (1941-ben 280 fô közül 116) orvos volt. Utánuk a vegyészek következtek, közöttük is az interdiszciplináris mûködés elsôsorban a fizikai-kémia mûvelôinek kedvezett. Az e tárgyból tartott elôadásokat Buchböck Gusztáv klasszikus szépségû elôadása nyitotta meg 1902-ben, amely az ionelméletrôl szólt. A radioaktivitás hazai úttörôi közül Weszelszky Gyula szerepelt a legtöbbet a század kezdô évtizedeiben. Erdey-Grúz Tibornak az atomrombolásról és az atomok felépítésérôl tartott elôadásai maradtak emlékezetesek 1930-as évekbôl.

Az elôadásokat a Kis Akadémia Könyvtára c. sorozatban publikálták. Bartha István gyógyszerész-kisakadémikus, a híres Molnár és Moser illatszergyár tulajdonosának bôkezû támogatásával kiadott 61 mû többsége a természettudományok idôszerû kérdéseivel foglalkozott. Jelentôs sikert aratott például Erdey-Grúz Tibor “Az atomokról és az anyag szerkezetérôl” (1930) írott munkája vagy Szathmáry László “A gyufa története a XIX. század végéig” címû tudománytörténeti könyve. Forrásértékû az 1940-ben kiadott kötet is, amelyet Winkler Lajos emlékezetének szenteltek.

Külön alsorozatban adták közre az ünnepi serlegbeszédeket, valamint az emlékünnepségeken elhangzottakat, köztük például azokat a beszédeket, amelyeket Than Károly, Buchböck Gusztáv, Winkler Lajos, Lengyel Béla bronz dombormûvû arcképeinek (Kopits János alkotásai) vagy Eötvös Loránd nagyméretû festményének (Komáromi Katz Endre képe) 1940-es leleplezésén tartottak. Az arcképek ma is az ELTE kémiai épületének (Pázmány Péter sétány 2.), illetve a Puskin utcai fizikai épületnek megbecsült díszei.

A Kis Akadémiában kiváló tudósaink saját eredményeiket mutatták be akadémia színvonalon (így például Eötvös Loránd gravitációs méréseit, Winkler Lajos új analitikai módszereit, Zemplén Géza szénhidrátkutatásait, Varga József benzingyártási eljárását). A legfrissebb ismeretek átadásával bôvítették az egyetemi oktatók, kutatók és szakemberek látókörét. A Kis Akadémia tehát az igényes tudományosság és az ismeretterjesztés ötvözésével hatékonyan segítette a hazai természettudományok fejlôdését. Mûködésének, történetének legfôbb forrása: “A Kis Akadémia negyvenkét esztendeje az ezredik elôadásig 1899-1941. Bartha István közremûködésével szerkesztette Förster Rezsô. Bp. 1941.”

Dr. Móra László