Nánási Pál

50 éves a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem
Szerves Kémiai Tanszéke*

Ma már kevesen emlékeznek arra, hogy a II. világháború befejezése után milyen helyzet alakult ki az egyetemen, és hogyan zajlott le az a lényeges szervezeti változás, amelynek megindítója volt csupán a Tanszék akkor még Intézet megalapítása és megszervezése. Ez maga után vonta a többi kémiai intézet megalapítását, és egyidejûleg az addig nem létezô Természettudományi Kar létrejöttét.

Átérezve ezt, az 50 éves évforduló alkalmat adott arra, hogy egy tudományos ülésszak keretében áttekintsék azokat az eredményeket, amelyek reprezentálják a Szerves Kémiai Tanszéken elért tudományos eredményeket, melyekrôl szakmai körökben köztudott, hogy nemcsak országos szinten, hanem világszerte elismerést szereztek a Tanszéknek, illetve munkatársainak.

A Debreceni Tudományegyetem teljes szervezeti kiépítésére a '40-es évekig nem került sor. Ennek oka elsôsorban az volt, hogy az eredeti, Korb Flóris által készített tervekben szereplô további két épület, melynek elhelyezése a fõépület elôtt lévô szökôkút két oldalán lett volna, nem épült meg. Ez a hiányosság elsôsorban a természettudományos oktatást érintette. Nemcsak azért, mert a kar nem is jött létre, hanem azért is, mert az oktató intézmények nem erre alkalmas körülmények között mûködtek. Így az intézetek többsége a fôépületben nyert elhelyezést a Bölcsészettudományi Kar részeként, a kémiai és fizikai oktatás pedig az Orvostudományi Kar részeként mûködô Bem József téri épületekben kapott helyet.

Az oktatás rendezetten folyt, és a kémia tanár szakon évente kb. 20 hallgató kezdte meg tanulmányait. Az intézmény igazgatója Bodnár János professzor volt, aki az orvostanhallgatók kémiai oktatását is ellátta az I. éves kémia szakos tanárokkal együtt. A kémia szak további oktatása egyetemi magántanárokra hárult ugyanezen a helyen. Az elôadások a kémia valamennyi alapszakára kiterjedtek. A szerves kémia oktatása Tankó Béla egyetemi magántanár feladata volt.

A rendelkezésre álló laboratóriumok a kornak megfelelô felszereltséggel rendelkeztek és alkalmasak voltak a viszonylag kis létszámú hallgatóság gyakorlati képzésének ellátására. Tankó Béla laboratóriumaiban az épület emeletén lehetôség volt arra, hogy a hallgatók számára szervezett gyakorlatok mellett kutatómunka is folyjék, aminek eredményeként többen megszerezték kémia szakon az egyetemi doktori címet.

A II. világháború alatt ezt az épületet bombatalálat érte. Az így keletkezett károk néhány évre megakadályozták a laboratóriumi munka folytatását az épületben. Lehetséges, hogy ennek a körülménynek is szerepe volt abban, hogy az egyetem vezetése elérkezettnek látta az idôt a rekonstrukció mellett az egyetem továbbfejlesztésére is. Ennek elsô lépéseként a Mûvelôdésügyi Kormányzattal egyetértésben az Egyetem Tanácsa intézkedett a Szerves Kémiai Intézet felállításáról az egyetem Bölcsészettudományi Karán, melynek megszervezésére és vezetésére Tankó Béla egyetemi tanári kinevezést kapott.

A Tankó-villa

Az új intézet elhelyezése problémát jelentett, hiszen a fôépületben ekkor minden hely foglalt volt, s az Orvosi Vegytani Intézet rendbehozatala még nem fejezôdött be. Ekkor Tankó professzor felajánlotta családi villájának egy részét a Simonyi út 4. szám alatt az új intézet elhelyezésére. Ezek a helyiségek azonban lakás és raktározás célját szolgálták. Alkalmassá kellett tenni ôket az oktatás és kutatás funkcióinak ellátására. Aránylag egyszerûbb volt a tanterem létrehozása és berendezése a földszinten, a laboratóriumok kiépítése azonban keményebb feladatnak bizonyult. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a háború utáni újraépítés idôszakában voltunk, amikor Budapest hídjai még a Dunában feküdtek. De éppen ennek a korszaknak a mentalitása sarkallta arra az embereket, hogy minden igyekezettel segítsenek az ország mûködésének megindításában, illetve helyreállításában. Ugyanez a gondolat vezette a 6 fôbôl álló fiatal diplomás csapatot Tankó professzor vezetésével a laboratóriumok kiépítésében. Ez azt jelentette, hogy közvetlenül, személyesen mûködtek közre a víz- és gázcsövek felszerelésében, az eszközök megszerzésében és a munkalehetôségek létrehozásában. Igen hamar megindult a munka minden vonatkozásban. Az elméleti elôadáshoz szerves kémia jegyzet készült, és a hallgatói gyakorlatokat is ellátták megfelelô írásos anyaggal.

A kutatási terület kiválasztása önként adódott azon tapasztalatok alapján, melyek rendelkezésre álltak az Orvosi Vegytani Intézet megfelelô laboratóriumaiban. Ezt meghatározta Tankó professzor korábbi hosszabb ösztöndíjas munkája Londonban, a Lister Intézetben. Itt többek között intenzív kutatás folyt a biológiai energiatermelés folyamatainak, elsôsorban pedig a glikolízis lépéseinek felderítésére. Tankó professzor azokban a munkákban vett részt, melyek a köztes termékek, azaz a cukorfoszfátok szintézisét tûzték ki célul. A munka sikerét jelzi, hogy az egyik általa szintetizált vegyület a Tankó-Robison észter nevet viseli. Ezeknek a vegyületeknek a szintézise hosszabb idôre szóló programot jelentett, de emellett kezdeményezték más, elsôsorban biológiai szempontból fontos, többnyire enzimatikus folyamatok tanulmányozását az Orvostudományi Kar intézeteivel együttmûködésben. Ma már szinte tudománytörténeti érdekességnek számít, hogy 50 évvel ezelôtt az adenozin-trifoszfát pontos szerkezetét még nem ismerték, s ennek tanulmányozása is feladatát képezte az Intézetnek.

Tankó professzor azonban más típusú feladatot is kapott az egyetem Természettudományi Karának megszervezésére, s ebben vezetô szerepet vállalt. Ô volt az 1949-ben létesült új kar elsô dékánja, illetve prodékánja. Egyidejûleg megbízást kapott a Fizikai Kémiai Intézet szervezésére. Érdemes megjegyezni, hogy a Szervetlen Kémiai Intézet majdani vezetôje, Szarvas Pál professzor ekkor már Debrecenben tevékenykedett, egyelôre az Orvosi Vegytani Intézet igazgatójaként.

Az új kémiai intézetek létrejöttével a kémiai oktatás és kutatás nagy lépést tett elôre a fejlôdésben. Az intézeteket az egyetem fôépületében tudták megfelelôen elhelyezni, miután a teológiai fakultás a Református Kollégiumba költözött ki, illetve a jogi kart Szegedre helyezték át. Ez utóbbi nagy veszteséget jelentett Debrecen város és a régió számára, s ez csak napjainkban pótlódik.

A kémiai intézetek létrejötte és elhelyezése, valamint a Természettudományi Kar felállítása nagy lépést jelentett az egyetem fejlôdésében, és kezdetét jelentette annak a folyamatnak, melynek révén Debrecen egyre jelentôsebb szerepet vállalt a tanárképzés mellett a vegyész szakképzésben, a kémiai kutatás kiterjesztésében és annak világszínvonalra történô emelésében. Együttmûködések alakulhattak ki bel- és külföldi tudományos központokkal, valamint ipari- és mezôgazdasági létesítményekkel. E folyamatokban Tankó Béla professzor már nem vett részt, mert a Simonyi úton lévô intézmény átlépett az Egyetem Orvostudományi Karához, és további feladata a biokémia tárgy oktatása és kutatása lett Tankó professzor vezetése mellett.

Az elôzôekben ismertetett átalakulások és egyetemfejlesztési folyamatok oly rég történtek, hogy azok részletesebb ismertetése ezen a helyen is érdekesnek látszott, míg a további folyamatok, legalábbis szakmai körökben, általánosan ismertek, s itt legfeljebb a fontosabb események megemlítésére térhetünk ki.

Az egyetem fôépületében elhelyezést nyert Szerves Kémiai Intézet új vezetôje Bognár Rezsô professzor lett. Személye nagy nyereség volt mind az Intézet, mind pedig az egyetem számára. Bognár Rezsô a Budapesti Mûszaki Egyetem Szerves Kémiai Intézetében Zemplén Géza professzor munkatársa volt korábban, és részt vett azokban a kutatásokban, melyek ezt az Intézetet világszerte ismertté tették, olyannyira, hogy a késôbbiekben Zemplén-iskoláról beszélhetünk. Ennek személyi vonatkozású alapja az volt, hogy Zemplén professzor munkatársai nagy számban váltak egyetemi tanszékek vezetôivé, vagy a hazai kémiai ipar prominens egyéniségeivé. Meg kell itt jegyezni azt, hogy a Zemplén-iskola tudományos tematikája megfelelt a legkorszerûbb követelményeknek, ugyanis a természetben elôforduló, általában gyógyhatású anyagok elôállításával és szerkezetvizsgálatával, valamint szintézisével foglalkoztak. Ezt a tudományos tematikát hozta magával Bognár Rezsô professzor Debrecenbe, és a létszámban is megnövekedett munkatársaival lelkesen folytatta kutatómunkáját. A Zemplén-iskola kutatási témái közül a szénhidrátok és a flavonoid vegyületek vizsgálatát vezette be. Kiegészítette ezt azonban új irányzatokkal is, éspedig az alkaloidok és az antibiotikumok területén. Ez a témaválasztás nem volt véletlenszerû. Illeszkedett a régióban elhelyezkedô két nagy gyógyszergyár, a tiszavasvári Alkaloida és a debreceni Biogal fôprofiljához. Íly módon több célt is elért. Egyrészt az Intézet munkája szellemi és anyagi támogatást kapott az érintett üzemektôl, másrészt nagy segítséget nyújtott ezek gyógyszerkutató és termelô munkájához. Természetesen e célok elérése jól szervezett kutatócsoportok létrehozását kívánta meg. Bognár Rezsô professzor kiválóan alkalmas volt arra, hogy ezt a szervezômunkát elvégezze, és a fiatal munkatársakból álló gárdát szakmailag is fejlessze a célok megvalósítása érdekében. Számára ez a feladat igen nagy energiaráfordítást igényelt. Hiszen nemcsak azt kellett biztosítania, hogy az Intézet kutató munkatársaival naponta ismételten szakmai megbeszéléseket tartson egyénileg, hanem azt is, hogy megfeleljen azoknak a kihívásoknak, amelyekkel kezdettôl fogva szemben találta magát. Meg kellett szervezni a növekvô számú egyetemi hallgatóság szerves kémiai oktatását. Ehhez korszerû gyakorlati jegyzetet készített, s az oktatómunkát részben személyesen végezte, részben rendszeresen ellenôrizte. Az alapképzésen túlmenôen megszervezte az említett kutatási irányok keretében a hallgatóság továbbképzését, a szaklaboratóriumok keretében a hallgatói szakdolgozatok elkészítése céljából. Ugyanakkor gondoskodott munkatársainak szakmai továbbképzésérôl, a tudományos fokozatok elérése érdekében.

Az említett feladatok magasszintû megoldása óriási idô- és energiaráfordítást kívánt. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy négy tudományos tematika kialakítása, a szakmai irodalom állandó nyomonkövetése és a kutatómunka személyes ellenôrzése szokatlanul nagy feladat volt. Ugyanakkor az egyetem rektorává is kinevezték nem sokkal azután, hogy 1950-ben megérkezett , ami újabb terheket jelentett számára, de természetesen lehetôségeket is az Intézet és az egyetem fejlesztése terén. Ezeket a feladatokat szívügyének tekintette, és egész életében szem elôtt tartotta. Elegendô itt az új kémiai épület létrehozásában betöltött szerepére, valamint a szerves kémiai kutatás egyre nagyobb igényû mûszerezettségének megteremtésére utalnunk.

Mindenki elôtt ismert, hogy Bognár Rezsô professzor közéleti tevékenysége túlmutat városunkon, s emiatt gyakran volt távol a Tanszéktôl. Bekövetkezett azonban egy hároméves periódus, amikor a Magyar Tudományos Akadémia fôtitkáraként mûködött. Ez sajnos azt jelentette, hogy igen kevés idôt tudott Debrecenben tölteni. Családjával együtt Budapestre költözött. A munkatársak minden igyekezete arra irányult, hogy ezt a periódust átvészelve igyekezzék a professzor elképzeléseit megvalósítani az eredmények nagyobb károsodása nélkül. E megemlékezésnek nem feladata, hogy értékelje Bognár professzor szakmai tevékenységét. Ezt sokan megtették már korábban is. Ezek között a külföldi kollégák véleményét kell kiemelnünk, mely a nemzetközi fórumokon vált érzékelhetôvé. Egy bizonyos szint fölött a tudós értékelése nem elsôsorban a megjelent dolgozatok alapján történhet, hanem hogy milyen kvalitású tanítványokat nevelt, akik tovább folytatják azokat a kutatásokat, melyeket a Mester kezdeményezett. Talán a Tanszék vizsgálata ilyen szempontból is tanulságos lehet. Érdemes itt utalni azokra az eseményekre, illetve a Tanszéken uralkodó légkörre, amely Bognár professzor hosszabb távolléte idején alakult ki. Már korábban hangsúlyoztuk, hogy merész vállalkozásnak látszott egy olyan szerteágazó kutatási tematika bevezetése, mely a Szerves Kémiai Tanszéket jellemezte. A professzor budapesti távolléte, illetve annak megtoldása a Magyar Tudományos Akadémia fôtitkári tiszte után további egy évvel, amikor is a Gyógyszerkutató Intézet igazgatói posztját látta el, nyugtalanságot keltett. Érezhetôvé vált az aggodalom, hogy a professzor esetleg nem fog visszatérni Debrecenbe. Mindez reális volt annak ellenére, hogy Debrecenhez való kötôdését mindenkor hangsúlyozta. Az aggodalom nem csupán azért volt indokolt, mert a munkatársak kötôdése is igen erôs volt vezetôjükhöz, hanem azért is, mert nem láttak olyan személyt, aki a már nemzetközi elismerést aratott négy kutatási téma mindegyikének irányítását és fejlesztését tovább tudta volna vállalni. A professzor Debrecenbe való visszatérése az aggodalmaskodókat elhallgattatta, de az a kérdés megválaszolatlan maradt, hogy miként folytatódik a Tanszék története Bognár professzor visszavonulása után.

Nánási Pál

Azt kell mondani, hogy a professzor még aktivitásának teljében választ adott ezekre a kételyekre. Ennek egyik érzékelhetô, sôt szembetûnô jele volt az, hogy 1967-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi Karán elsôként a magyar tudományegyetemek természettudományi karai között létrejött egy tanszéki részleg, mely független Biokémiai Tanszékké alakult Nánási Pál professzor vezetésével. Ez folytatta a biokémia oktatása mellett a biokémiai kutatásokat, melyek részben már megkezdôdtek a Szerves Kémiai Tanszéken. Ezenkívül a Szerves Kémiai Tanszékrôl átkerült munkatársak magukkal vitték a szénhidrátkémiai kutatások jelentôs részét. Ezeket Lipták András professzor a késôbbi tanszékvezetô nemzetközileg is elismert magas szintre emelte. A Magyar Tudományos Akadémia a Szénhidrátkémiai Tanszéki Kutatócsoport létesítésével támogatta ezt az eredményt. A tanszék jelenlegi vezetôje Kiss László docens.

Ugyancsak fontos szervezeti változás volt, hogy lehetôség adódott az antibiotikum kémiai kutatások továbbfejlesztésére és a Szerves Kémiai Tanszéktôl való függetlenedésre az Akadémiai Tanszéki Kutatócsoport létrehozása útján. A kutatócsoport igen eredményesen mûködik Sztaricskai Ferenc professzor irányításával.

Az említett két szervezeti változást Bognár professzor tudatosan szervezte és támogatta. Ez azt is jelentette, hogy a Szerves Kémiai Tanszék tudományos tematikája jelentôsen megváltozott, mindenekelôtt könnyebben irányíthatóvá vált, hiszen fôleg alkaloid- és flavonoidkémiai kutatásokra koncentrálódott. Bognár professzor visszavonulása után az alkaloidkémikus Makleit Sándor professzor vette át a Szerves Kémia Tanszék vezetését. Íly módon mindhárom intézmény Bognár professzor egy-egy beérett munkatársa vezetése alatt mûködött.

A Szerves Kémiai Tanszéket jelenleg Antus Sándor professzor vezeti, aki flavonoidkémikus. Korábban a Budapesti Mûszaki Egyetem Szerves Kémiai Tanszékének munkatársa volt, ahonnan Bognár professzor pályafutása is elindult. Ezek az események lehetôvé tették a Bognár professzor által kezdeményezett széles kutatási tematika megôrzését és továbbfejlesztését, a munkában részt vevô intézmények és a kutatók számának növekedése pedig a Bognár-iskola kialakulását reprezentálják.


* Készült a Kossuth Lajos Tudományegyetem Szerves Kémiai Tanszéke alapításának 50. évfordulója, valamint a Biokémia Tanszék különválásának 30. évfordulója alkalmából tartott tudományos emlékülés bevezetô elôadása alapján. (Az emlékülésre 1997. december 2-án, a Debreceni Akadémiai Bizottság székházában került sor.)


Vissza
http://www.kfki.hu/chemonet/
http://www.ch.bme.hu/chemonet/